Gyorsan mondjad máá

- Haló, mondd gyorsan!!
- ...
- Mondom gyorsan mondjad máá!!
- ...
- Igen, de gyorsan mondjad mer' közbe' megy a internet is a telefonomon!!!!!
- ...
- Mondom gyorsan mondjad máá mer internetezek közbe'!!!!!
- ...
- Nem, a telefonomon!!!!
- ...
- Igen, igen!
- ...
- Na jóvan akkoo!
- ...
- Na jó leteszem most, mer megy a internetem!!
- ...
- Heló!

/4-es villamos/

Szalagavatón jártunk...

A szlovák-magyar testvérkapcsolatok

Eva, egy jóbarát Szlovákiából. Nem mellesleg a madridi találkozó kommunikációs részlegének egyik főtörzsfőnöke volt, tehát márcsak a szakmai kapcsolatok ápolása érdekében is nagy öröm volt, hogy ellátogatott hozzánk pár napra.
Sőt, mint kiderült, főzni s remekül tud. Spagettit ettünk, nomeg persze koccintottunk a magyar-szlovák barátságra is! :)

A nagy hidegre való tekintettel...

...vettem egy sapkát:

Kontroll - mertmost filmkritikát írok jóvan? :)

Sosem rajongtam a magyar filmekért. Bármennyit is láttam, mindegyikben volt valami tipikusan fura íz, ami csak és kizárólag a magyar alkotásokra jellemző. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem valahogy sosem jött be. Így nem is nagyon érdeklődtem a hazai piac termékei után.

Tegnap viszont megnéztem a Kontroll c. filmet. Nimród Antal 2003-as alkotásáról van szó, amely akkoriban nagy port kavart. Valójában lehetett volna egy amerikai tömegfilm is. Van a jó, van a rossz, van a vonzó főhős és a szépséges medvekisasszony, blablabla... Tipikus... mondhatnánk. Kicsit úgy is érzem, túl sok minden lett belesűrítve a filmbe, és nem mindegyik részt sikerült kidolgozni. Nagyobb hangsúlyt kapnak a poénos, karikatúra-szerű jelenetek. A hangulat, meg az egész téma alapján vártam volna valami csavaros fordulatot, valami meglepőt, de annyira nem találtam ilyet, hogy azt hittem én néztem be valamit. Pedig nem... (Legaláb skizofrén lett volna a főhős, vagy valami...)

Szóval a sztori nem nagy ügy. De maga az, hogy az egészet levitték a metróba, az nagyon derék dolog volt! És ennek így már íze van! Számomra legalábbis. Furcsa íz, de mindenképpen megragadó. Külön pikantériát ad, hogy metróellenőrök mindennapjait festi a filmvászonra Nimród Antal. Megvetett, lenézett emberek mindennapjait. Mégha félig fiktív módon is, de  sikerült jót kihozni ebből.
A kamerakezelést és a képi megjelenítést is dicsérhetőnek tartom. Van ugyan néhány "béna" és átlátszó megoldás, de összességében élvezhető.
És a képi utómunka is szép lett.

Talán nem a legjobb magyar filmként él a köztudatban, de az első olyan honfitárs mű, amely elnyerte a tetszésemet.
Ha még nem láttad, nézd meg!

Mitől olyan jó ez?