3 óra száraz pedagógia után a szomszéd képernyőjén

Most ez jutott eszembe...

Mostanság

Kezdek beleszokni talán az egyetemi létbe. Illetve, nemis csak ebbe kellett beleszoknom, hanem abba, hogy Pesten lakom, nagy a nyüzsi, új helyzetek adódnak, új életvitelre kell áthangolnom magam, stb... Azt mondanám, hogy az új dolgok... igen, azokhoz kell hozzászoknom.

Jövő héten elvileg elkezdem végre az olasz tanfolyamot. Már régen járnék, csak nem indult el a csoport akkor, amikor jelentkeztem, mondták, hogy namajd most elindul. Hát remélem. És milyen vicces lesz, hogy már most tudom, hogy lesz egy hetem, amikor nem fogok tudni ott lenni az órákon. Legalábbis az egyiken tuti nem.
Remélhetőleg az angol tanítás is beindul hamarosan... Már lett volna egy diák, csak végül lemondta. Pedig már úgy rákészültem... De sebaj, most valószínűleg lesz 2 is! :)
Lett egy lávalámpám! :) Kis kedvesemtől kaptam születésnapomra nagyon baróóóó!!
Az egyetem tetszik. Tegnap sokat tanultam. Csodálkozom is magamon, mennyire szorgalmas lettem, a gimnáziumhoz képest... De talán érdekelnek is ezek a dolgok kicsit. Nameg persze ott van a jó öreg megfelelni vágyás, hogy az összes vizsgámnak sikerülnie kell, hogy 1 éven belül nyelvvizsgát kell tennem olaszból, hogy az angolórákat jól össze kell hozni, hogy a Tv-s és rádiós adásokban a legjobbat kell nyújtanom... Ez sajna kicsit görcsössé tesz, de azért igyekszem...

Ja és még egy új dolog: Felhívott a DunaTv vallási főszerkesztője, hogy nem lenne-e kedvem benne lenni egy nemsokára induló műsorban... Mondtam de! Majd lesz stábértekezés, meg minden, aztán majd többet megtudok. De ez mindenképp nagy izgalommal tölt el! :)

Rudas

Tominál vagyok, mindjáár felébred, összeszedi magát oszt megyünk úúszni a Rudasba az öreg nénikhez meg bácsikhoz :D

20.

:)
Be kell valljam, nem szoktam nagy ügyet csinálni a saját szülinapjaimból. Nem tudom miért, de sosem szerveztem magamnak soha semmiféle nagyszabású bulit, sem barátaimat összecsődítő közös valamit. Nem azért, mert nem szeretném velük megosztani magam, egyszerűen csak talán azért, mert van benne számomra valami önfényezés szerű szag. Vagy nemistudom... de valami ilyesmi.

De persze, minek szervezzek magamnak bármit is, ha olyan emberek állnak mellettem, akik vasárnap este belopóznak a házunkba, és miközben telefonos kapcsolaton keresztül megpróbálok belépni drága barátném ETR rendszerébe egyszercsak megszólal a fal mögül a csoportos "Boldog szűlínapóót..." nóta?

Hát aztán kész voltam bevallom. Így még nem lepődtem meg soha életemben. A csúcs az ajándék DVD volt: Tortaheggesztés, Üdvözlet Spanyolországból, Emlékek-videó...

Örültem na!

Hála

Pillanatok...

Az esti nyitott ablak mellett hallom, ahogy egy kutya ugat őrülten a szemben lévő ház folyosóján, egy rekedt fiatal női hang közben azt kiabálja "kussolj, kussolj te rohadék". Aztán vélhetően a férfinek mond hasonlókat, miközben az autók sietve elrobognak az utcán...

A boltból kiérve egy mentőautó hangjai sikoltoznak egyre erősebben a körúton. Aztán felbukik a házak közül, majd végigszáguld a forgalmon. Keservesen rohan...

A villamos beérkezik a megállóba, a csődült embertömeg bezúdul a szemeim elé. Kevés a hely reggel, kevés délután, még kevesebb este...

Pillanatok, ahogyan csak én látom őket...

Begin!

Nos, elkezdődött!
Tegnap este Jakab Rita barátosném olyan kedves és drága volt, hogy behozott kocsival Pestre nagyikához, miután Gödöllőn a 72 óra kompromisszum nélkülről beszélgettünk, ugyanis ismét minket fognak felkérni, a 3 napos akció filmjének elkészítéséhez! Aminek tökre örülök, mert nagyon jó lesz, és sok kreatív munka lesz benne!

Szóval, beértem tegnap éjjel a nyóckerbe. Birtokba vettem a szobát, lezuhanyoztam az éppen szétesni készülő zuhanyrózsa pislákoló vízsugarai alatt, majd neki is láttam az idei 72 óra promóciós filmjének megvágásához. Még sok munka kell hozzá, de remélem 1 héten belül készen lesz.

Aztán ma reggel már 40 perces pesti tömegközlekedési tanfolyam után meg is érkeztem a "Bevezetés a pszichológiába" című és egyben életem első egyetemi órájára. 4 óra tömény pszicho, de nem volt vészes ki lehetett bírni, sőt még érdekesnek is mondható!! Sikerült párat spanolni, noha már nem úgy mint régen tettem. Most megpróbálom elhitetni az új emberekkel, hogy valójában normális vagyok, csak ez néha nem látszik.

Aztán beiratkoztam a nyelviskolába is az olasz tanfolyamra, jövő héten comminciare van!

Hát egyelőre ennyit, most megyek úszni. Mert azt is kell!

Ezt most valahogy nem értem...

Úgy látszik bilokálni is meg kell majd tanulnom az egyetemen...

Kéne venni egy robogót...

... és akkor szánthatnék mindennap Budapest utcáin és nem kellene BKV bérletet venni...

Azért kicsit félek, vagy nemis félek, csak aggódom, milyen lesz ott bent nekem. Meghogy a suli, meg az olasz, meg az angoltanítás, meg a TVShoeShine, meg a rádiózás, meg a melózás, mega barátnőzés, megamegamegamega...

Gettó lakos leszek...

Nos, dikmoréjja' nemsokára beköltözöm Józsefvárosba, a nyóckerbe nagyikához.
Ma pedig felkerekedett a kisz calád és becuccoltunk a lakásba. Kicsit kalandosra sikeredett a történet, ugyanis fateromat majdnem megrázta az áram, de ehelyett csak a biztosítékot csapta le a fél házban, úgyhogy jött a szerelőbácsi megfoltozni a rendszert... Kicsit idegesek voltunk. De rájöttünk, hogy amíg nincs áram, addig mi ígyis úgyis tudunk pakolni, meg szobát takarítani, úgyhogy a végére azért egész jó eredménnyel zártuk a napot.
Van ágy, íróasztal, ruhásszekrény, sőt még Wlant is tudnék csórni, ha akarnék. De persze tisztességes ember vagyok, úgyhogy jön majd a UPC-s bácsi és majd szépen beköti a netet, ha minden jól megy... HA MINDEN JÓL MEGY.

Szerintem eddig egész jól nézek ki:

Amerikai rokonok, svájci óra

Tegnap jöttek a rokonok Amerikából.

Két napig csak a házat csinosítottuk, anyám meg főzött, mint a güzü. Bableves, Sült hús, rizs, petrezselymes krumpli, tavaszias, palacsinta, süti, gyümölcskosár, minden volt... A rokonok buknak anyámék főztjére. Meg tudom érteni...

És tudni kell azt is, hogy akárhányszor csak találkozunk mindig kapok tőlük egy svájci órát, mivel a repülőjük Los Angelesből egyenesen Svájcba érkezik, gondolom van idejük körülnézni. Régebben sosem hordtam az óráikat, de mostanában már rászoktam a Swatchokra. Természetesen most is hoztak egyet, ami meg már nagyonnagyon überkirályul tetszik. Úgyhogy tuti hordani fogom!

Ez nem Photoshop!

Felhívom mindenki szíves figyelmét, hogy ez ne Photoshop és nem is egyép képszerkesztő programmal összevágott kép. Ez a véres valóság! Hupsz... :D