Tegnap este leejtettem egy tányért, az pedig darabokra tört a konyhánk kövén. Káromkodtam egy jó nagyot, ordítoztam, majd ugyanazzal a dühvel felsepertem és kidobtam a szilánkokat a kukába.
Ma kétszer is leejtettem a telefonomat. Kicsit össze is karcolódott. Dühös voltam, mintha valaki rátört volna az életemre, mintha valaki megbántott volna. Pedig csak ügyetlen voltam és földre esett a Nokiám.
Mostanában ez van. Mármint nálam. Ez lett a módi. Folyton folyvást csak dühös vagyok. Hol a helyzetre, hol egy barátomra, hol édesanyámra, hol a páromra, még a kutyámat is felrúgnám néha. Néha már ki sem látok a falaim mögül. Feszültség van bennem. Diszharmónia, összeférhetetlenség. Folyton csak azt hajtogatom magamban, hogy miért nincs ez így, miért nincs ez úgy, amúgy!
Hogyan tudnék így építeni? Ha bennem pusztulás van?
Annyira fel tudok nézni azokra az emberekre, akiknek van türelmük. Akik higgadtan, türelmesen bevárják a dolgokat és mosolyogva tudják elfogadni a pillanatot.
Jó lenne elcsendesedni...
2010. október 31., vasárnap
2010. október 30., szombat
Benzint a kocsikba!!!!
Ha szeretnél ingyen üzemanyagot nyerni akkor regelj fel ide bátran:
http://ingyenuzemanyag.aegondirekt.hu/?ref=glq4z1
http://ingyenuzemanyag.aegondirekt.hu/?ref=glq4z1
2010. október 26., kedd
2010. október 24., vasárnap
2010. október 22., péntek
Énenekelj!
Szeretek énekelni! Szeretem az énekóráimat! Felszabadít, inspirál, szabaddá és kreatívvá tesz, jó dolog!
Amikor képezed a hangodat, megismered önmagadat. Megismered azt, hogyan működik a tested, hogyan tudsz bizonyos egyszerű dolgokat megvalósítani, hogyan válik a hangskálád szélesebbé. És megismered a lelkedet is. Mindazt a művészetet és elvontságot, ami benned van. Amiről talán nem is tudtál. Újabb és újabb ajtók nyílnak meg benned.
De ahhoz, hogy igazán szabadon tudj énekelni, el kell engedned a világot. Rá kell jönnöd, nem attól lesz szép hangod, ha erőlködsz és a technika minden eszközét beveted. Persze, ez is kell. Amikor igazán énekelni szeretnél, el kell szakadnod mindentől, ami a materializmushoz köt. Meg kell tanulnod félelem nélkül élvezni azt, amikor a saját hangodon lépkedsz, fokozatosan, egyre följebb és följebb.
Néha olyan művészi magasságokba emelkedek egy-egy éneklés alkalmával, amit addig el sem tudtam volna képzelni. És nem azért, mert olyan marha jól csinálom, és tehetséges lennék. Egyszerűen azért, mert rájöttem, hogyan kell kizárni a világot. És talán csak én élvezem, talán csak én látom meg mögötte a művészetet. De ez teljesebb és egészebb emberré tesz!
Ha teheted énekelj néha...
Amikor képezed a hangodat, megismered önmagadat. Megismered azt, hogyan működik a tested, hogyan tudsz bizonyos egyszerű dolgokat megvalósítani, hogyan válik a hangskálád szélesebbé. És megismered a lelkedet is. Mindazt a művészetet és elvontságot, ami benned van. Amiről talán nem is tudtál. Újabb és újabb ajtók nyílnak meg benned.
De ahhoz, hogy igazán szabadon tudj énekelni, el kell engedned a világot. Rá kell jönnöd, nem attól lesz szép hangod, ha erőlködsz és a technika minden eszközét beveted. Persze, ez is kell. Amikor igazán énekelni szeretnél, el kell szakadnod mindentől, ami a materializmushoz köt. Meg kell tanulnod félelem nélkül élvezni azt, amikor a saját hangodon lépkedsz, fokozatosan, egyre följebb és följebb. Néha olyan művészi magasságokba emelkedek egy-egy éneklés alkalmával, amit addig el sem tudtam volna képzelni. És nem azért, mert olyan marha jól csinálom, és tehetséges lennék. Egyszerűen azért, mert rájöttem, hogyan kell kizárni a világot. És talán csak én élvezem, talán csak én látom meg mögötte a művészetet. De ez teljesebb és egészebb emberré tesz!
Ha teheted énekelj néha...
2010. október 20., szerda
"Bárcsak érinthetnél..."
Ákos legújabb albumának, a "Katona imájá"-nak, egyik legjobban sikerült felvétele.
Titokzatos, érzéki, komolyan vehető dal!
Titokzatos, érzéki, komolyan vehető dal!
2010. október 18., hétfő
Már megint mi Lesz?
Merthogy...
Ettől a naptól fogva most már Te is tudni fogod, hogy egy vadonatúj műsor indul a Leszrádión, mely minden szerdán 18:00-tól 20:00ig szól kifele a Szent István Egyetem B kollégiumának üvegstúdiója mögül!
A műsor neve: Crash a neve. Ugye tudod... mint az ütközés angolul. remélem vágod már.
A műsorvezetők neve: Máthé Gergő, Huszár Domonkos, Winkler Barnabás, Neumann Gréti egyedek Lesznek majd. Őket fogod majd hallani, amennyiben minket hallgatsz majd akkor esténként, amikor ez az adás Lesz...
A műsor elérhetősége: www.leszradio.hu - itt megy majd élőben a dolog.
Tehát most szerdán...
Kötelezően...
Leszrádiót kell hallgatni!
A többit majd úgyis megtudod!
A jóég áldjon!
Keserű szavak
"Keserű szavak íze a számban
Csak a jövő édes, ami nem jön el
Én maradok az, aki mindig is voltam
Egy indián, aki énekel"
/Ákos - Indiántánc/
Csak a jövő édes, ami nem jön el
Én maradok az, aki mindig is voltam
Egy indián, aki énekel"
/Ákos - Indiántánc/
2010. október 17., vasárnap
Boldognak teremtettek
Jó volt ez a galgás bagázs míting. Talán most először éreztem igazán, hogy egy család vagyunk. Ha ránéztem egy arcra, akár ismerős, akár ismeretlen, akár sokat tudok róla, akár nem, éreztem, hogy a Testvérem. A Jóisten boldognak teremtett mindannyiunkat! Erre eszméltem rá, miközben virslit majszoltam az ebédnél...
Majd Barbi gitáros kolleginával zenéltünk egy remeket a nagyteremben. Nagyon bírom azt a csajt, komolyan mondom! :)
A szadaiakat is meg kell dicsérni, nagyon kitettek magukért, remek találkozót hoztak össze! Köszönet nekik innen is!
Lezárásképp egy kis kínai kaja, forrócsoki, majd rájöttem, hogy fáradt vagyok.
Elaludtam...
Majd Barbi gitáros kolleginával zenéltünk egy remeket a nagyteremben. Nagyon bírom azt a csajt, komolyan mondom! :)
A szadaiakat is meg kell dicsérni, nagyon kitettek magukért, remek találkozót hoztak össze! Köszönet nekik innen is!
Lezárásképp egy kis kínai kaja, forrócsoki, majd rájöttem, hogy fáradt vagyok.
Elaludtam...
2010. október 14., csütörtök
So
Holnap kezdetét veszi a 72 óra. Délben míít @ Bazilika. Aztán egész délutános forgatás, új emberekkel, új kapcsolatokkal. Jó lesz. Kell nekem. Mármint az új, a nem megszokott. Új riporter hölggyel dolgozok majd együtt, meg ha minden jól megy jön az Orbán Doma a professional Canon kamerájával, és ő is segít a munkában.
Szóval nem ígérkezik unalmasnak, sőt mitöbb! Izgatottan várom. Habár ma egy kicsit túlpörgettem megint az agyamat. Ez nagy hibám! Állandóan jártatom az eszem valamin, és ha sok dolgon kell egyszerre, akkor nem bírom elrendezni a fejemben a tennivalókat. Márpedig most hál'Isten van mit tenni! Meg persze tanulnom is kéne... Rohadt nehéz ez az angol felsőfok!
Szombaton Galgás míting a vacsi új szadai terepen! Ha még töprengsz rajta, hogy elgyere-e, akkor ne habozz, persze, hogy gyere!
Most beszéltem telefonon az új műsorvezető hölggyel. Kedves, aranyos, szimpatikus, szerintem jó lesz vele együtt dolgozni! Ennek örülök! Hála mindenért!
Most pedig húúúzok mert találkozás lesz a Kedvessel!
Ámen!
Szóval nem ígérkezik unalmasnak, sőt mitöbb! Izgatottan várom. Habár ma egy kicsit túlpörgettem megint az agyamat. Ez nagy hibám! Állandóan jártatom az eszem valamin, és ha sok dolgon kell egyszerre, akkor nem bírom elrendezni a fejemben a tennivalókat. Márpedig most hál'Isten van mit tenni! Meg persze tanulnom is kéne... Rohadt nehéz ez az angol felsőfok!
Szombaton Galgás míting a vacsi új szadai terepen! Ha még töprengsz rajta, hogy elgyere-e, akkor ne habozz, persze, hogy gyere!
Most beszéltem telefonon az új műsorvezető hölggyel. Kedves, aranyos, szimpatikus, szerintem jó lesz vele együtt dolgozni! Ennek örülök! Hála mindenért!
Most pedig húúúzok mert találkozás lesz a Kedvessel!
Ámen!
2010. október 13., szerda
"My God"
Lehet, hogy most megköveztek érte, de nekem régmúlt kisgyerekkorom egyik kedvenc filmje volt a Sister act (Apácashow).
És most, hogy nemrég újra szerencsém volt végignézni az első epizódot, újra felcsendültek az ismerős dallamok, kellemesebbnél kellemesebb emlékeket idézve elő.
Hát ma egy ilyen dalt hoztam a kedves blogger olvasóknak. "My God", az egyik kedvencem. Zeneileg, hangzástechnikailag tökéletesen megalkotott mű. Igaz néha érdekes akcentussal és hangszínnel érkeznek a szövegek az ember fülébe, dehát elvégre mégiscsak apácákról van szó! Egyszóval bátran ajánlom metal, hardcore, techno, DnB, vagy egyéb alternatív stílusokat kedvelő zenészeknek ezt a dalt, egy kis lazítás céljára, jazz, gospel, és az ehhez hasonló lazább műfajok kedvelőinek, pedig kötelezően ajánlott a dal meghallgatása!
Különösen figyeljünk 1:59-nél Whoopi szóló hangjára! Elképesztő énekhangja van! Szinte simogat.
Na ennyit az élvezkedésből, kattanj rá
És most, hogy nemrég újra szerencsém volt végignézni az első epizódot, újra felcsendültek az ismerős dallamok, kellemesebbnél kellemesebb emlékeket idézve elő.
Hát ma egy ilyen dalt hoztam a kedves blogger olvasóknak. "My God", az egyik kedvencem. Zeneileg, hangzástechnikailag tökéletesen megalkotott mű. Igaz néha érdekes akcentussal és hangszínnel érkeznek a szövegek az ember fülébe, dehát elvégre mégiscsak apácákról van szó! Egyszóval bátran ajánlom metal, hardcore, techno, DnB, vagy egyéb alternatív stílusokat kedvelő zenészeknek ezt a dalt, egy kis lazítás céljára, jazz, gospel, és az ehhez hasonló lazább műfajok kedvelőinek, pedig kötelezően ajánlott a dal meghallgatása!
Különösen figyeljünk 1:59-nél Whoopi szóló hangjára! Elképesztő énekhangja van! Szinte simogat.
Na ennyit az élvezkedésből, kattanj rá
2010. október 10., vasárnap
Pózolj targoncával
A szombati esküvő bekksztédzs termébe lopózva nem hétköznapi járművekre bukkantunk.
Hát ez történik amikor a lányok hirtelen átveszik az irányítást:
Hát ez történik amikor a lányok hirtelen átveszik az irányítást:
2010. október 6., szerda
Párkapcsolat, család, miegymás...
"A barátnőm annyira idegesít már, hogy ennyit dumál mindig."
"Miért nem szakítasz vele?" - hangzott a válasz.
Ne csodálkozz azon, hogy nincsenek manapság stabil, biztonságos családok! Ha én azt mondanám hogy inkább szakítok mert ez és ez meg ez idegesít a barátnőmben akkor már körülbelül a 80.ik lány házához járnék. Pedig nem is vagyok nagy nőcsábász.
Dehát könyörgöm!!! Hol van meg bennünk az elfogadás, a megbecsülés, a kitartás?? És most nem akarok ennél az egy, fent említett példánál leragadni, hanem inkább az ebből fakadó reális problémára szeretnék rávilágítani.
Hogyan teremtsünk családot, amíg így gondolkozunk? Ha már nem olyan kedves aranyos mint a kapcsolat elején, ha már rájövök, hogy csomó hibája van, amiket el kell fogadnom, akkor mit csinálok? Ott hagyom és megyek tovább? Vagy állandóan méreggel tekintek rá, ahelyett, hogy őszintén azt mondanám neki, hogy "figyelj, tudom hogy vannak hibáid, de én ezekkel együtt elfogadlak és szeretlek téged"? Nyilván mindkettőnknek törekednünk kell a jóra, a tökéletesre, ha szeretjük a egymást. Ha "bajom van veled" és elmondom akkor kötelességem elmondani azt is, hogy szeretettel megpróbálom elfogadni, neked ugyanakkor kötelességed azt mondani, hogy amennyire tudsz javítasz rajta, szeretetből. Nyilván TILOS személyiségében átformálni a másikat!
Tapasztalataim szerint azonban sajnos a mai generációnak nincsen meg az a biztos családmodellről alkotott képe, ami mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy boldog, meghitt otthont tudjanak később teremteni. Csak jön az együttélés. Pár évig. Aztán fájdalom, csalódás, kudarc, keserűség. Biztonságra vágyunk, de mégsem abban akarunk élni! Egyszerűbb ez így! És nehogy félreértsen bárki is, nem szeretnék moralizálni, vagy felelősségre vonni, vagy bárkiről is rosszat feltételezni! Inkább csak aggódom, vagy sajnálom, hogy ez így van. És nem ítélek el egyetlen ilyen gondolkozású, vagy ebben élő embert sem! Inkább azon gondolkozom, hogy én mennyire vagyok hiteles ebben. Hiszen ha hiteles vagyok, akkor talán példát mutathatok olyanoknak is akik eddig máshogy gondolkoztak.
Én hiszem azt, hogy a Család az alapfeltétele mindennek! Szeretnék családot, házasságot! Ahol kötelességem kitartani a Kedvesem mellett! Ahol nincsenek kompromisszumok, zsákutcák!
Szeretnék egyszer úgy hazamenni egy fáradt nap után, hogy az egyetlen és örök feleségem vár a vacsoraasztalnál, egy tányér finom meleg levessel. Vacsora közben pedig elmondhatom, hogy milyen volt a napom, és ő is megosztja velem élete minden pillanatát!
Én így képzelem el...
"Miért nem szakítasz vele?" - hangzott a válasz.
Ne csodálkozz azon, hogy nincsenek manapság stabil, biztonságos családok! Ha én azt mondanám hogy inkább szakítok mert ez és ez meg ez idegesít a barátnőmben akkor már körülbelül a 80.ik lány házához járnék. Pedig nem is vagyok nagy nőcsábász.
Dehát könyörgöm!!! Hol van meg bennünk az elfogadás, a megbecsülés, a kitartás?? És most nem akarok ennél az egy, fent említett példánál leragadni, hanem inkább az ebből fakadó reális problémára szeretnék rávilágítani.
Hogyan teremtsünk családot, amíg így gondolkozunk? Ha már nem olyan kedves aranyos mint a kapcsolat elején, ha már rájövök, hogy csomó hibája van, amiket el kell fogadnom, akkor mit csinálok? Ott hagyom és megyek tovább? Vagy állandóan méreggel tekintek rá, ahelyett, hogy őszintén azt mondanám neki, hogy "figyelj, tudom hogy vannak hibáid, de én ezekkel együtt elfogadlak és szeretlek téged"? Nyilván mindkettőnknek törekednünk kell a jóra, a tökéletesre, ha szeretjük a egymást. Ha "bajom van veled" és elmondom akkor kötelességem elmondani azt is, hogy szeretettel megpróbálom elfogadni, neked ugyanakkor kötelességed azt mondani, hogy amennyire tudsz javítasz rajta, szeretetből. Nyilván TILOS személyiségében átformálni a másikat!
Tapasztalataim szerint azonban sajnos a mai generációnak nincsen meg az a biztos családmodellről alkotott képe, ami mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy boldog, meghitt otthont tudjanak később teremteni. Csak jön az együttélés. Pár évig. Aztán fájdalom, csalódás, kudarc, keserűség. Biztonságra vágyunk, de mégsem abban akarunk élni! Egyszerűbb ez így! És nehogy félreértsen bárki is, nem szeretnék moralizálni, vagy felelősségre vonni, vagy bárkiről is rosszat feltételezni! Inkább csak aggódom, vagy sajnálom, hogy ez így van. És nem ítélek el egyetlen ilyen gondolkozású, vagy ebben élő embert sem! Inkább azon gondolkozom, hogy én mennyire vagyok hiteles ebben. Hiszen ha hiteles vagyok, akkor talán példát mutathatok olyanoknak is akik eddig máshogy gondolkoztak.
Én hiszem azt, hogy a Család az alapfeltétele mindennek! Szeretnék családot, házasságot! Ahol kötelességem kitartani a Kedvesem mellett! Ahol nincsenek kompromisszumok, zsákutcák!
Szeretnék egyszer úgy hazamenni egy fáradt nap után, hogy az egyetlen és örök feleségem vár a vacsoraasztalnál, egy tányér finom meleg levessel. Vacsora közben pedig elmondhatom, hogy milyen volt a napom, és ő is megosztja velem élete minden pillanatát!
Én így képzelem el...
2010. október 3., vasárnap
commando
Egy város (fedőneve:Veresegyház) felé tartottunk, amikor egy ismeretlen alak a sötétben meghatározhatatlan típusú kameraszerkezettel behatolt a tiltott zóna területébe.
Szigorúan bizalmas felvétel következik:
Szigorúan bizalmas felvétel következik:
2010. október 1., péntek
Nokia C3
Mit volt mit tenni, ma végre rászántam magam és vettem egy új telefont. Sajnos a régi már alig volt alkalmas bármilyen kommunikációs funkció betöltésére úgyhogy... muszáj volt. Szóval megvásároltam életem első Nokia C3-as készülékét. Hát reméljük hogy beválik. Első látszatra kis aranyosnak tűnik. Éshát mivel Nokia, ezért very useful is!
Csend
Túl sok időm van mostanában magamra. És ez baj! Ehhez nem vagyok hozzászokva már régóta.
Mármint nem lenne baj, ha nem nyomasztana mindig az a gondolat, hogy júúúj most csinálnom kellene valami nagyon hasznos és közösségformáló, világrengető tevékenységet. Persze kedves otthonocskámban is lenne mit csinálni, dehát arra meg valahogy természetesen nehezen visz rá a lélek.
Embereket akarok!
Kedvesem szerint túlságosan is bebeszélem magamnak azt, hogy márpedig én társas lény vagyok, emberi kapcsolatokban tudok csak hasznos dolgokat alkotni, és ha épp nincs kivel megosztanom önmagamat egy fáradt, péntek estén, akkor nem is vagyok hasznos és értékes ember. Mindig a nyüzsgést, a zsongást várom, ahelyett, hogy értékelném a csöndet. A csend néha nagyobb ajándék egy kimondott szónál!
A csendben azonban az a legnehezebb, hogy folyamatosan önmagaddal szembesülsz! De ha van hited, és Istened, Ő a magányoddal együtt formál új emberré! Szelíddé, alázatossá, némává. Boldogabbá...
Mármint nem lenne baj, ha nem nyomasztana mindig az a gondolat, hogy júúúj most csinálnom kellene valami nagyon hasznos és közösségformáló, világrengető tevékenységet. Persze kedves otthonocskámban is lenne mit csinálni, dehát arra meg valahogy természetesen nehezen visz rá a lélek.
Embereket akarok!
Kedvesem szerint túlságosan is bebeszélem magamnak azt, hogy márpedig én társas lény vagyok, emberi kapcsolatokban tudok csak hasznos dolgokat alkotni, és ha épp nincs kivel megosztanom önmagamat egy fáradt, péntek estén, akkor nem is vagyok hasznos és értékes ember. Mindig a nyüzsgést, a zsongást várom, ahelyett, hogy értékelném a csöndet. A csend néha nagyobb ajándék egy kimondott szónál!
A csendben azonban az a legnehezebb, hogy folyamatosan önmagaddal szembesülsz! De ha van hited, és Istened, Ő a magányoddal együtt formál új emberré! Szelíddé, alázatossá, némává. Boldogabbá...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)