Hirtelen felindulásból... vagy talán nemis, de vége!
Ezennel befejeztem a blogot!


Majd talán... egyszer... újra... máshol...

Na, ez azt hiszem jól sikerült.

Amikor fúj a szél, nincsen sapka és fáj a fejem...

Istenkeresés...

Úgy látszik kezdek rákapni a fotózásra... 

Ha a saját Istenkeresésemre gondolok, valahogy talán ez a kép szemlélteti legjobban:

Róma minim.art

Nos, sikeresen visszatértünk Rómából. Remek volt nagyon, vissza kell menni :)

Hamár ott voltam, akkor művészkedtem is egy kicsit:

Un viaggio a Roma

Che bellooo!! Che fortunato sono!!

Domani, Io e un mio amico partiremo per Roma in aereo. Eravamo giá voluti andare a Roma, ma i biglietti erano molto costoso. Ma per caso abbiamo trovato un ottima offerta che non abbiamo potuto mancare. Adesso sono molto agitato e aspetto molto ad arrivarci.

Se non parli italiano usa il Google Translate :D

Dopo che saró arrivato a casa, e saró stato in Ungheria, vi mostreró qualche photo.

Arrivederciiiii!!

Megijeszt

Megijeszt, hogy húsz évesen van valaki, akivel le tudnám élni az életemet...

A másik

Vicces, hogy mi annyira tudjuk és látjuk, hogy a másiknak mi a baja, és hogyan kéne kezelni azt. És annyira simán odavágjuk, hogy neked így és így és így. Persze magunkkal meg küzdünk mint az állat!

Ez most csak onnan jutott eszembe, hogy pár nappal ezelőtt egy jóbarátom elmesélte egy 3 fős kis körben, hogy milyen válaszúthoz érkezett az élete. Egyikünk pedig, még végig sem hallgatva a másikat rögtön rávágta, hogy hát ez most így meg úgy meg amúgy, és 5 másodperc alatt megoldotta a másik életét. Hát faja valóban. Olyan könnyen meg tudjuk oldani a társaink életét... Márpedig szerintem ez nem túl alázatos dolog. Persze kell az, hogy valaki objektíven tudjon szemlélni egy élethelyzetet, de hol vagyunk mi ahhoz, hogy 5 másodpercben rávágjuk, hogy ez és ez van és neked ezt és ezt kéne tenned? Márpedig sajnos én is rávágom néha...

Na mindegy, igazából nem fontos, csak "megbotránkoztam" magamon egy kicsit.

Csak akkor lehetek jó társ, ha képes vagyok arra, hogy ne 5 másodpercben megmondjam a tutit, hanem hosszú időre képes legyek kísérni valakit, anélkül, hogy magamat a másik fölé helyezném.

Ilyennek történtek tegnap

Kipróbáltam az életemet egy női napszemüvegben:

Gerillamarketing...

Mélyreszántó találkozás a mamival :)

Vér fog folyni!!

Igen, a hír igaz. A lelkes SZÖSZ stáb most átvonul az éterből a szélesvászonra és a Bonum Tv-n.
És ha minden igaz, akkor egy olyan adást fog összehozni a stúdióban, amit még senki, soha, sehol, sehogyan! A nagy felbuzdulást alátámasztja az itt látható kép, amin alig fértünk be a díszleteinkkel a liftbe Ádámmal.

De minek is néznél meg egy 30 perces riportműsort egy unalmas stúdióban unalmas arcokkal, amint unalmas, köztudott és nyilvánvaló dolgokról beszélnek? Nos azért, mert a SZÖSZ egy unalmasnak cseppet sem mondható, sőt izgalmas stúdióban, izgalmas arcokkal, olyan témákról és úgy fog beszélni, ahogyan eddig még senki! Ha nem hiszed járj utána! Húsvét körül kezdünk!
Vigyázat, vér fog folyni!!!
Najó nem...

„Legyetek olyanok, mint a gyermekek...” (Mt 18, 3)

Már túlságosan régóta tartott az uborkaszezonom, úgyhogy gondoltam, valahogy inspirálni kellene már magamat, hogy dalt írjak. Mert tényleg, annyi minden van bennem, amit leírnék, de nem teszem meg, szimplán azért, mert nem hiszek abban, hogy jó dalokat vagyok képes írni. Elsősorban szövegileg.
Eszméletlen kihívás valamilyen módon rendszerezni és egy adott dallamvilágra felhúzni egy gondolatmenetet úgy, hogy minden passzoljon is.

Egy picit azért most is sikerült elvontra vennem a figurát.
Lényeg, hogy meg kell tanulnom gyermek maradni, és nem elmerülni a fekete, felnőttes káoszban.
Tiszta lenni, mint a gyermek...
Angyalokról énekelni...
És kimonani: mama.

The B52's - Love Shack: Kötelező irodalom!!

Ki a rák az a Laci...?

...tettem fel magamnak a kérdést, miután ma felnéztem az iwiwemre (tudom már a fészbukk a menő, dehát na). Életem eddigi legszánalasabb reklámlevelét kaptam:

Szia Domonkos!

Egy éve halt meg Laci az M1-esen, és tudom, hogy már nem hozhatom vissza, de legalább másnak ne kelljen elveszítenie a párját elalvásos autóbalesetben! Amióta megvettem az elalvásstoppolót, nagyobb biztonságban érzem magam, bárcsak hamarabb rátaláltam volna. Ráadásul úgy tudom most féláron adják, Domonkos, erre ne sajnáljátok a pénzt,a szeretteink élete megfizethetetlen! Én innen rendeltem:

www.kihagyhatatlan.eu

Többet ne induljatok el e nélkül! Kellemes Ünnepeket!

Elalvásstoppoló vazz!! :D

Elmerülős pillanatokra

Elegansziée

Mer tükörbe pózolni menő...

Csalódtam!

Méghozzá pozitívan!
Ugyanis tegnap egy pélferis bulin voltunk a Millenárison. Bevallom őszintén a pf közösségről mindig is volt egy negatív (pre?) koncepcióm. Valahogy, valamiért megbélyegeztem a közösséget a "lelki sérültek" bélyegével. Ami persze egyáltalán nem általánosítható, főleg nem úgy, hogy szinte nem is ismerem őket. Tehát ez egyértelműen negatív előítélet volt bennem, amit tudtam persze, de mégis hittem neki.
És így is indultam bele a tegnapi buliba.

Nem tudom másoknál hogy van, de én ha valamire számítva, úgymond elvárásokkal megyek el bárhova, na akkor tuti, hogy detto az ellenkezőjét kapom meg. Ha pozitív elvárásokkal, akkor negatív élményekkel, ha negatív előítélettel, akkor pozitív emlékekkel távozom. Egyszóval, humoros az ember lélektana.

Lényeg a lényeg, hogy természetesen a fenti egyenlet képére hatalmasat csalódtam a buliban. Igaz, mostanában nem vagyok nagy partyarc (mondjuk mikor voltam ugye...) inkább a csendes megfigyelő szerepébe bújok, de én így jól érzem magam. És ez tegnap is így volt.

Ma reggel viszont már életunt befásult fejjel keltem fel az ágyamból. Mostanában néha olyan kietlennek érzem a világot, mintha egy Stalker játékba lennék... de átvészelem no para!

Tudod mit kéne?

Tudod, van az a funkció, hogy ha hívnak és kicsöngsz akkor a "búúú... búúúúú" hang helyett beteszel valami zenét. Megvan nem? Na szerintem én betenném Lady Gaga "Hello hello baby you called? I can't hear a thing..." cuccot. Mondjuk lehet, hogy sokan buzinak néznének... szóval még gondolkodnom kell rajta... :P

"Minden renben van, eltűnik
Minden nyomtalan
Mindenből amennyi jó, mindig
Megmarad
Nem lesz semmi gond, eljön a vége
És egy pont
Mindenből, amennyi szép, majd újra
Szirmot bont"

/Kowalsky - Minden rendben/

http://www.youtube.com/watch?v=YDdvCttjCW8

Bölcsesség csak nektek csak most

"HIdaljunk"

Szúrok!

Hazafele jövet a kihalt utcákon gondolkoztam... Nevezetesen a határokról. Merthogy, bizony nem kevésszer átlépem a társadalmi konvenciók által okozott zártságokat. Egyszóval túlontúl nyitott vagyok(persze van néhány kivétel), ezzel egyidőben persze nyilvánvalóan nagyon könnyen sebezhetővé is válok, de ami még fontosabb, nagyon könnyen megbánthatok embereket. Noha, nem a lelki világukba taposok bele, akarva akaratlanul azért érzékeny pontra tapintok néha, akár akarom akár nem.
Ez azért van, mert magamból is a "legtöbbet" akarom kihozni. Úgy értem, nem akarom rejtegetni magamat, bevallom és feltárom a gyengeségeimet mások előtt (általában!). Ez viszont azzal is jár, hogy néha tudat alatt vagy nem, de én is megkívánom, hogy márpedig akkor te is tárd fel a lapjaidat és döntsük le a társadalmi konvenciók által létrejött határainkat egymás felé!
Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy nagyon könnyen vagyok túlhülye, túl könnyelmű és talán néha még érzéketlennek is tűnhetek... Pedig nem! Szimplán csak azt akarom adni mindenkinek, ami legbelül vagyok.

Vigyázat tehát, mert néha akaratom ellenére is szúrok!

Zsenge

kézfogás...
diszkófények...
láthatatlan...
zsenge...
érintés...
gazdagság...
sör...
éjszaka...
tánc...
illat...
csók...
tinédzserszerelem...
új...

Néha hiányoznak azok az évek, amiket sohasem éltem meg...
Talán lehettem volna én... de nem.

Gumicukor

Keressük a Dalt! (Magánkritika az m1 - A dal c. műsoráról)

Nem tudom, megfigyelted-e már, de az emberek mindig nagyon jól tudtak közösen tv-t nézni. Főleg, ha még jól is érzik magukat egymás társaságában. Mintha a tv már az őskorban is létezett volna és a közös nézés művészete már a teremtéstől kezdve belénk lenne kódolva.

Nos a lényeg, hogy egy ilyen barátságos és családias légkörben sikerült megtekintenünk az Eurovizios dalfesztivál magyar selejtezőjét, melyet találóan "A dal" névre kereszteltek az m1-nél.
Nekem amúgy kicsit olyan ez, mintha minden énekes formáció egy labdarugó csapat lenne. Persze pozitív, hogy, habár mi magyarok már régen kimentünk a nemzetközi futballkultúra divatjából (persze Puskás öcsi arcképe letörölhetetlen számos európai futballétesítmény faláról) azért mégis mindig megpróbálunk egy ütős magyar válogatottat delegálni a nemzetközi megmérettetésekre, ami azonban általában botrányos kudarcba fullad. Nos, sokszor néztem focit, de ennyi öngólt még egy meccsen sem láttam, mint amennyit ez az Eurovíziós selejtező tartogatott.

Kezdjük rögtön a fellépőkkel: valahogy sosem tudtam megérteni, hogy miért hiszi mindenki azt, hogy a siker titka a buzis ruhában, kinnlógó félcsöcsökben és a behunyt szemmel elalélva megénekelt fülrepesztő hangokban rejlik? Miért kell mindenkiből majmot csinálni?
Érdekes megfigyelni a hajdanán még az első tv2ős megasztárok idején, aztán később a mai tvshowkban alkalmazott ruhadarabokat... Persze régen is épp elég nagy majmot csináltak szerencsétlen énekesekből, de ma...!!! Lassan már valami földönkívüli lényre emlékeztetnek... De persze biztos az a felfogás áll a háttérben, hogy a tehetségtelenséget el lehet maszkírozni. És a közönség örjöngését látva kezdem azt hinni, hogy tényleg így van. Persze, hogy ne legyek ennyire végtelenül negatív azért volt egy srác, aki egész jól tolta. Csak azt sajnáltam, hogy akkora szemüveget adtak rá, mint a feje. Szegény... Biztos nem lehetett egyszerű a meredek intonációk közben azt figyelni, hogy lene essen az a szar... De a hangjáért minden elismerésem azért.

Folytatnám a zsűrivel Ahogy így belegondolok nem is tudok sokmindent kiemelni. Csupán Wolf Kati mosolygós szájú szerencsétlenkedését említeném meg, aki igen magas hibaszázalékkal tudta csak felmutatni a megítélt pontot jelző táblácskát a kiértékelésnél... Persze egy Ipad érintőképernyős táblát elég nehéz úgy kezelni, hogy közbe mikrofonnal hadonászol a kezedben, mert a headseated elromlott a műsor kellős közepén... Szegénykém hol félrenyomott, hol leejtette, hol kilépett a programból és az csak az asztali ikonokat lehetett látni... Szóval, lehet, hogy mindez egy égi jel, hogy hagynia kéne ezt az egész eurovizios szarságot. Ha már Düsseldorfba se jött neki össze...
Persze minden a technika hibája csak. És hamár itt tartunk hagy emeljem ki, a hangtechnikusi kollégák zsenialitását. Egy számot újra is kellett énekeltetni szegény, ausztráliából visszatért szépségünkkel, mert gerjedt a ház...
De hogy ne csak fikázzak hadd dicsérjem meg Gundel főműsorvezetőnket, aki a tőle megszokott udvariassággal és tapintatossággal kezelte a fülrepesztő művészeket és a fentebb említett technikai malőröket. Őt még egy halom birka között is jó pásztornak lehet nevezni.

Így utólag is elnézést kérek mindenkitől, aki esetleg szurkol valakinek, vagy halálosan szerelmes Wolf Katiba. Mindez nem tudálékos fikázás akart lenni, csak egy, fáradt fejemből kipattant élcelődés.

"Reményt és jövőt adj nekünk"

Az a csodálatos, hogy az Isten mindig meghallgatja a szívből jövő, alázatos imádságot!!
De télleg! Akkor is, ha már éppen hetek óta nem beszéltetek, ha már olyan távolinak érzed magadtól, mint 3x végtelen, ha már nem is tudod mit kérj, vagy miért adj hálát... Akkor is ha csak egyszerűen annyit mondasz neki: Segíts!

Reményt és jövőt ad. És vazz! Áhh, nem. Nem lehet leírni, mert nem lenne elég karakter hozzá. Ha tudod miről beszélek, akkor úgyis megértesz, ha nem akkor próbáld ki!

hm hm hm... mit is írjak lálálálálá...
Valahogy meg kellene értenem Istent... vagy nem is megérteni, hanem csak befogadni...

Margin Call - Krízispont

Egy film a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság előzméneiről...

Plakátcsinálda

Új ifigodollo-s plakátok készülőben...

"Ez rossz nekem ez jó nekem..."

Geszti Péterről lehet sok mindent mondani. Lehet, hogy így zsidó úgy zsidó, meg így X faktor meg úgy X faktor, de nem ez a lényeg. Ami a fontos, hogy a dalszövegeivel és zenei ízlésével még nem ártott senkinek. Sőt!

Mindezen felbátorodva meghallgattam új együttesének (Gringo Sztár) albumát. Íme két kiemelkedően jól sikerült alkotás:

Van

Arra jöttem rá, hogy szinte a pofám leszakadhatna, hogy mennyire de mennyire jó dolgom van.
Vannak céljaim, vannak barátaim, vannak lehetőségeim, van pénzem, van biztos családi hátterem, van kocsi a seggem alatt ha kell, van egy csodálatos barátnőm, van egy remek estém a KIM irodában, vannak körülöttem olyan megértő és nyitott emberek, akik körülzsonganak engem... Mit mondjak még?
És mégis néha olyan nehéz mindezt értékelni...

Szájam habzásának kiváltó faktora

Az egy dolog, hogy magasról leszarják a diákokat. Persze, hol működik ez másképpen? Mindenki leszar mindenkit. Mert az úgy a könnyű. Áldozatot vállalni, vagy nemis júúj az már nagyszó, inkááb azt mondom, hogy egy kicsit körültekintőnek lenni az már balgaság és csak felesleges energiapazarlás. És persze, aki felül van, annak mindig nagyobbat toccsan...

Van egy ********* és ********* tanárom az egyetemen. Persze marhára művelt és hát ő már a világ összes könyvét kiolvasta, stb. Ezt és még sok más lenyűgöző tulajdonságát megtudhattuk már a félév alatt. Szinte istenné nőtt a szemünkben. (Vagy legalábbis szeretett volna...) Lényeg a lényeg (persze, hogy minél bonyolultabb legyen), hogy ő csak egyike annak az álom tanárpárnak, akik felváltva tanítottak nekünk egy tantárgyból két különböző modult. Remélem vili ugye? Tehát Q tantárgy és van A és B része. Vagyis az egyenlet: Q=A+B. Az "A" tantárgyat tanító okosember egyszercsak elhatározza, hogy dolgozatot irat a félévi jegyért. Mivel sajnos szerény személyem a dolgozat időpontjában semmilyen körülmények között nem tud megjelenni a helyen, ezért ír egy emailt a "Tisztelt Tanár Úrnak", melyben leírja, hogy ugyan mit lehetne most tenni. A válasz valahogy úgy hangzott, hogy megírhatom bármikor "B" tanár úr óráján. (Lévén, hogy "A" tanár úrral nem lesz már több találkozási metszethalmazgörbénk a transzkontinentális időkapuban). Tehát írok is egy emailt gyorsan "B" jelű tanár úrnak, hogy akkor ugye megírhatom az ön (egyebként isteni és tökéletesen kivitelezett) óráján a dolgozatot. Persze persze.

Így eljön a várva-várt nap. Valamifajta banális véletlen folytán éppen elkapom "B" tanár urat a folyosón. Mint utóbb kiderült nagyon jól tettem, mert dunsztja nem volt semmiről, amit romantikus emailváltogatásunk folyamán megbeszéltünk. Így még én örülhetek a szerencsémnek, hogy egyáltalán méltóztatott megiratni velem a dolgozatot. De sikeresen megkaptam a fehér, félfamentes, A/4es dolgozatlapot. Megküzdöttem érte. "B" jelölésű tanár urunknak már csak egyetlen egy dolga lett volna, miután beadom neki a dolgozatot. Juttassa el ezt az egy szem fehér, félfamentes, A/4es dolgozatlapot "A" tanár úrhoz, aki majd kijavítja azt és beírja a jegyet.

A mai neptunon töltött 2 percem után úgy érzem, ez valamilyen okból kifolyólag azonban mégsem sikerült, mivel kaptam egy aranyos kis levelet, mely szerint nem teljesítettem a félévet...

Persze nem ez a világ legnagyobb baja, és persze én csak egy porszem vagyok ebben az ocsmány és undorító társadalomban és ez az ügy csak egy apró kis szarság. De talán most nem elcsépelt a közhely, miszerint sok kicsi sokra megy.

Lehet, hogy nem véletlenül tartunk itt..

Az történt...

elillanó fények

...hogy elkezdtem nosztalgiázni. Akárhányszor is telepítem újra a windows-t, mindig visszamásolok olyan almappákat, amelyek "hosszú idők" emlékét őrzik.
Az ok, amiért leírom mindezt talán csak az, hogy hálát adjak. Mert én vagyok mindig az az ember, aki, amikor átél valamit sosem tudja igazán értékelni, de bezzeg amikor utólag előkerülnek fotók, videók zenék, akkor aztán elöntenek a szépérzések, és valahogy minden tökéletes lesz.
Persze sok minden nem úgy van már, mint régen. Milyen érdekes látni, hogy mennyire gyorsan változik minden. Az elképzeléseink, a céljaink, a kapcsolatrendszerünk, és még sorolhatnám... És mennyire váratlanul csap le ránk a halál... Fájdalmas!
Egyszóval hálát jöttem adni. Hálát azokért, akik jelen voltak (és vannak) a formálódásomban, és hálát Istennek, aki küldte nekem őket!

Most pedig engedtessék meg, hogy megosszak egy igen kedves emlékszeletet 2007-ből, amikor is részese lehettem valaminek, amit akkor még csodának és életem egyik legnagyobb formálójának éreztem.
Amikor a Padlás c. musical előadásában részt vehettem: