Ismét DTV forgatás

Rédicsen jártunk a gördeszkás papnál. Adás dec. 18. 10:30.
A mai nap véggondolata: "Nem érzem rá méltónak magam"

Igazi, jóízű rántottát is ettünk

Put yó hendsz áp!

Másképpen: Így dolgozunk mi

Önzően élek

Telnek-múlnak a hétköznapok. Építem parányi kis életemet. Tanulok, tanítok, dolgozom. És aggódom néha. Aggasztanak a küzdelmeim. Küzdelmek az egyetemen, az emberi kapcsolatokban, saját énemben, stb. Amik persze teljesen természetesek és egészségese és jó, hogy vannak.

De aztán egyszer csak felnézek és rájövök, hogy basszus... mennyiremennyiredemennyire apró vagyok. Hol vagyok én a mindenséghez képest? Mit érek én? Semmit! Semmi hatalom nincs a kezemben. Porszem vagyok, még annyi sem. És én ennek a porszemnek az apró-cseprő dolgaiért aggódom, küzdök, ezekért próbálok ügyködni úgy, hogy az minél jobb és szebb legyen nekem. Dehát hol vagyok én a végtelenhez képest? Sehol.
Önzően élek...

"Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? Nézzétek az ég madarait! Nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem gyűjtenek - mennyei Atyátok táplálja őket. Nem többet értek ti náluk? Ugyan ki toldhatja meg életét csak egy könyöknyivel is, ha aggodalmaskodik?"

... aztán spontán sörözést tartottunk a Bosnyák lányokkal :)

Meg eljátszottuk milyen kemények vagyunk cigivel a szánkban...
Csak szolidan persze

Megbesz

Tegnap gyönyörű, festői szépségű helyen voltunk előkészíteni a következő galgás talit Galgamácsán. Persze volt idő a krisztusi kapcsolatok ápolására is: 

Gondolat

"Körülöttem forrong minden! Vitázó politikusok, választásra készülnek, jót akarnak, dicsérik magukat és szidják egymást. Kapzsi bankárok által felhergelt, fölösleges üveggyöngyök után futkosó, kapkodó emberek kiabálnak, vagy értetlenül, tanácstalanul néznek maguk elé. És itt vannak a naponta megfagyó hajléktalanok, a harcot a hitelek súlya alatt feladó vállalkozók, a munkanélküliek, az olcsó termékeket reklámozó médiák, és sorolhatnám tovább, de minek, hisz mindezt hihetetlen nagy példányszámban megteszi a sajtó, sok-sok csatornán önti a televízió, a megannyi honlap.

Ülök és látom, hogy jön Krisztus Király, közeledik csendesen, méltósággal, hozzám, hozzánk, mint hajdan Jeruzsálem falai felé. Megáll, és hos.- szan néz. Testemben hatalmas félelem remeg. Csak le ne borulj sírva előttünk, Istenünk!"

/Böjte Csaba/

Máshol...

Tudod... néha úgy jó lenne elmenni innét. Messzire, nagyon messzire!
Senkit sem ismerni, mindent elfelejteni és futni amíg csak lehet. Aztán megállni, békét találni valahol máshol.Újakat szeretni!

Gyorsan mondjad máá

- Haló, mondd gyorsan!!
- ...
- Mondom gyorsan mondjad máá!!
- ...
- Igen, de gyorsan mondjad mer' közbe' megy a internet is a telefonomon!!!!!
- ...
- Mondom gyorsan mondjad máá mer internetezek közbe'!!!!!
- ...
- Nem, a telefonomon!!!!
- ...
- Igen, igen!
- ...
- Na jóvan akkoo!
- ...
- Na jó leteszem most, mer megy a internetem!!
- ...
- Heló!

/4-es villamos/

Szalagavatón jártunk...

A szlovák-magyar testvérkapcsolatok

Eva, egy jóbarát Szlovákiából. Nem mellesleg a madridi találkozó kommunikációs részlegének egyik főtörzsfőnöke volt, tehát márcsak a szakmai kapcsolatok ápolása érdekében is nagy öröm volt, hogy ellátogatott hozzánk pár napra.
Sőt, mint kiderült, főzni s remekül tud. Spagettit ettünk, nomeg persze koccintottunk a magyar-szlovák barátságra is! :)

A nagy hidegre való tekintettel...

...vettem egy sapkát:

Kontroll - mertmost filmkritikát írok jóvan? :)

Sosem rajongtam a magyar filmekért. Bármennyit is láttam, mindegyikben volt valami tipikusan fura íz, ami csak és kizárólag a magyar alkotásokra jellemző. Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem valahogy sosem jött be. Így nem is nagyon érdeklődtem a hazai piac termékei után.

Tegnap viszont megnéztem a Kontroll c. filmet. Nimród Antal 2003-as alkotásáról van szó, amely akkoriban nagy port kavart. Valójában lehetett volna egy amerikai tömegfilm is. Van a jó, van a rossz, van a vonzó főhős és a szépséges medvekisasszony, blablabla... Tipikus... mondhatnánk. Kicsit úgy is érzem, túl sok minden lett belesűrítve a filmbe, és nem mindegyik részt sikerült kidolgozni. Nagyobb hangsúlyt kapnak a poénos, karikatúra-szerű jelenetek. A hangulat, meg az egész téma alapján vártam volna valami csavaros fordulatot, valami meglepőt, de annyira nem találtam ilyet, hogy azt hittem én néztem be valamit. Pedig nem... (Legaláb skizofrén lett volna a főhős, vagy valami...)

Szóval a sztori nem nagy ügy. De maga az, hogy az egészet levitték a metróba, az nagyon derék dolog volt! És ennek így már íze van! Számomra legalábbis. Furcsa íz, de mindenképpen megragadó. Külön pikantériát ad, hogy metróellenőrök mindennapjait festi a filmvászonra Nimród Antal. Megvetett, lenézett emberek mindennapjait. Mégha félig fiktív módon is, de  sikerült jót kihozni ebből.
A kamerakezelést és a képi megjelenítést is dicsérhetőnek tartom. Van ugyan néhány "béna" és átlátszó megoldás, de összességében élvezhető.
És a képi utómunka is szép lett.

Talán nem a legjobb magyar filmként él a köztudatban, de az első olyan honfitárs mű, amely elnyerte a tetszésemet.
Ha még nem láttad, nézd meg!

Mitől olyan jó ez?