A Brains története egyáltalán nem szokványos: a zenekar 1994-es szentendrei megalakulása óta újra és újra megalakul, gyakorlatilag 2010-re nyerte el véglegesnek tekinthető formáját, zeneileg pedig egészen mást képvisel, mint a kezdetekben. Az első években még hardcore-ban utaztak, aztán áteveztek a funk rockra, és egy ponton még fúvósok is voltak a csapatban. A hőskorszak lenyomatát három lemez, a ’97-es Színek, a ’98-as Semmi komoly és a 2001-es Dunakanyar rasztabanditái őrzi. A 2006-os Humanual lemez már az „újkori” Brainst idézi, ekkor csatlakozott ugyanis a zenekarhoz MC Columbo, és vele készült el a következő, Top Shotta című 2008-as album is, amely egy olyan stíluskavalkádot hozott – drum and bass, hip-hop, rock, ragga –, amely élőben rendkívül hatásosan szólal meg, és aminek köszönhetően a Brains az ország egyik legizgalmasabb koncertzenekarává nőtte ki magát. 2010-ben egy újabb tagcsere után a zenekarba bekerült a Másfélből ismert Ujj Zoli dobos és Lukács Levi billentyűs, és ez az ötös készítette el végül a Brains eddigi legjobb, legfrissebb, legdirektebb, legpartiképesebb hangzású nagylemezét, a 2011 elején megjelent Refresh The Style-t.
2011. december 30., péntek
2011. december 28., szerda
2011. december 27., kedd
2011. december 26., hétfő
Hol vagy???
Az emberek romokban. Komolyan mondom még életemben nem láttam ennyi ketté tört szívet, csalódott, kétségbeesett és reményvesztett életet mint most Karácsony címszó alatt...
Keser, nyomor, kiüresedés és siralom karácsonya ez mennyi de mennyi embernek... Istenem!!
A nagyszüleimnél voltunk ma. Belenéztem a szemükbe és csak a nyomort láttam. Akkora gödörben van az életük, amiből sohasem fognak tudni kimászni. 60 év lerakódásai, szennyei, ballépései... Istenem!! Pedig mennyivel szebb életük lehetne... és mennyire jó lenne!!
Másnak meghalt a gyermeke. Csakúgy. Most, Karácsonykor.
Anyámék hullafáradtak, lassan már aludni nincs erejük...
Istenem!! Hol vagy??? Karácsony... amikor a fény jön a világba... hát valahogy ezt most nehéz...
Egyszerűen fáj, hogy ekkora lelki nyomorban élünk. És persze van reménység, van kilátás, van megváltás... De ez most a sötétség ideje.
Inkább Nagypéntek, mint Karácsony...
Keser, nyomor, kiüresedés és siralom karácsonya ez mennyi de mennyi embernek... Istenem!!
A nagyszüleimnél voltunk ma. Belenéztem a szemükbe és csak a nyomort láttam. Akkora gödörben van az életük, amiből sohasem fognak tudni kimászni. 60 év lerakódásai, szennyei, ballépései... Istenem!! Pedig mennyivel szebb életük lehetne... és mennyire jó lenne!!
Másnak meghalt a gyermeke. Csakúgy. Most, Karácsonykor.
Anyámék hullafáradtak, lassan már aludni nincs erejük...
Istenem!! Hol vagy??? Karácsony... amikor a fény jön a világba... hát valahogy ezt most nehéz...
Egyszerűen fáj, hogy ekkora lelki nyomorban élünk. És persze van reménység, van kilátás, van megváltás... De ez most a sötétség ideje.
Inkább Nagypéntek, mint Karácsony...
2011. december 24., szombat
Hát akkor...
...sok locsolót kívánok mindenkinek!
Diana Krall - Have Yourself a Merry Little Christmas.
Diana Krall - Have Yourself a Merry Little Christmas.
2011. december 22., csütörtök
KIM Karácsony
Kedden a KIMben voltunk egy kis közös karácsonyi összejövetel kapcsán. Az est nemhogy jól sikerült, de a reggelbe nyúlt...
2011. december 20., kedd
2011. december 18., vasárnap
2011. december 15., csütörtök
Most ez
- sötét van.
- mindenki depis... énis.
- továbbra is szarunk egymásra és arra, ki mit gondol
- mindig mindenkinek igaza van
- üresség, keresés...
- nincs pénz.
- azt se tudom, hova nézzek, összezavarodtam...
Advent van. A fény jövetele, az ünneplés ideje... Körbenézek, de valahogy sehol sem látom ezt. És azt hiszem már annyira hozzászoktam, hogy fel sem tűnik. Rettenet...
- mindenki depis... énis.
- továbbra is szarunk egymásra és arra, ki mit gondol
- mindig mindenkinek igaza van
- üresség, keresés...
- nincs pénz.
- azt se tudom, hova nézzek, összezavarodtam...
Advent van. A fény jövetele, az ünneplés ideje... Körbenézek, de valahogy sehol sem látom ezt. És azt hiszem már annyira hozzászoktam, hogy fel sem tűnik. Rettenet...
2011. december 6., kedd
2011. december 2., péntek
Gondviselés
Még a nyáron, egy Margit-szigeti napfényes beszélgetés alatt egy jóbarátom mesélt nekem egy cégről, amiben benne van. Elmondta, miért szeret benne lenni, miért szereti csinálni és hogy becsületes pénzt tud vele keresni. Nagyon vonzónak tűnt számomra, és ami még izgalmasabb, felcsillant a lehetőség, hogy én is beléphessek ebbe. Így aztán ősz elején addig fúrtam, faragtam, mígnem találkoztam a cégnek a vezetőjével, aki azt mondta, megvan bennem a "kisugárzás", bátran beléphetek. Ehhez mindössze egy pár napos képzést kellett volna elvégeznem, aztán irány horány, csinálhattam volna. Azonban akkor úgy láttam, most nincs erre szabad kapacitásom, így még várnék vele. Semmi gond nem volt, annyi időt kaptam, amennyit szerettem volna. Zsír.
Aztán most novemberben úgy alakult, hogy el tudom kezdeni. Fel is hívtam a fővezírt, aki nagy örömmel és nyíltsággal fogadta a hírt. Hétfő volt akkor, szerdán mehettem volna. Azonban amint letettem a telefont valami elszakadt... Nagyon érdekes dolog történt. Egy pillanatra bezárult minden, ami a külvilágból érkezett és valami megszólalt nagyon nagyon nagyon mélyen. Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi volt. Nem merem azt mondani, hogy a lelkiismeretem, sem azt, hogy valami Freud féle tudattalan. Nevezzük intuíciónak. A lényeg, hogy mintha egyenesen belesúgta volna a fülembe, hogy NE! ÁLLJ! NE CSINÁLD!
Kétségbeestem. Ugyanis nagyon, de nagyon szerettem volna elkezdtem ezt a dolgot, erre most valami hülye hang azt mondja, hogy ne?? Mi a franc van? - kérdeztem magamtól nagyon dühösen. És habár minden tudatosságom és racionalitásom ellenkezett vele, írtam egy emailt a főninek, hogy bocs, de mégsem...
Aztán persze jött az önmarcangolás, hogy "dehülye vagy, hát itt volt a lehetőség erre ilyet csinálsz"... Zavart voltam. Kérdeztem az Istent, hogy "figyi, ez most a te akaratod lenne? Vagy mi ez?" Sokáig nem kaptam választ...
Aztán tegnap jött egy sms a fent említett jóbaráttól: "Kirúgtak"
Aztán elmesélte, hogy miért. Persze azért, mert nem hozott elég pénzt a konyhára, és "nem éri meg tovább szeretnie őt a főninek, mert a szeretet számára túl nagy pénzbeli áldozattal jár". Lehidaltam. És egyszerre tudatosult bennem, hogy miért is mondta az a belső hang, amit mondott... Az Isten gondviselése... Jól tudta, hogy nem ez az én utam, és nem tudtam volna megmaradni. Persze mondhatjuk a szokásos sztereotípiákat, hogy minden főnök ilyen, meghogy nehogy asziggyem már, hogy van olyan vezető, akit nem a pénz hatalma hajt. Ezeket ismerem. És jól is tudtam. De engem is elkapott a sikervágy, a pénz illata... És mos tmár tudom, hogy hiába kereshetnék marhajól ebben a cégben, nem fogok többet foglalkozni ezzel. Az én Uram megmutatja nekem, hogy merre kell mennem.
Azért írtam le ezt, mert már nagyon régóta nem történt velem ilyen, hogy ennyire konkrétan érezzem, hogy Valaki irányítja a léptemet, és nem engedi, hogy nagy baromságokat csináljak.
Érdekes tapasztalat volt, sokat tanultam belőle.
Aztán most novemberben úgy alakult, hogy el tudom kezdeni. Fel is hívtam a fővezírt, aki nagy örömmel és nyíltsággal fogadta a hírt. Hétfő volt akkor, szerdán mehettem volna. Azonban amint letettem a telefont valami elszakadt... Nagyon érdekes dolog történt. Egy pillanatra bezárult minden, ami a külvilágból érkezett és valami megszólalt nagyon nagyon nagyon mélyen. Nem is tudom megfogalmazni, hogy mi volt. Nem merem azt mondani, hogy a lelkiismeretem, sem azt, hogy valami Freud féle tudattalan. Nevezzük intuíciónak. A lényeg, hogy mintha egyenesen belesúgta volna a fülembe, hogy NE! ÁLLJ! NE CSINÁLD!
Kétségbeestem. Ugyanis nagyon, de nagyon szerettem volna elkezdtem ezt a dolgot, erre most valami hülye hang azt mondja, hogy ne?? Mi a franc van? - kérdeztem magamtól nagyon dühösen. És habár minden tudatosságom és racionalitásom ellenkezett vele, írtam egy emailt a főninek, hogy bocs, de mégsem...
Aztán persze jött az önmarcangolás, hogy "dehülye vagy, hát itt volt a lehetőség erre ilyet csinálsz"... Zavart voltam. Kérdeztem az Istent, hogy "figyi, ez most a te akaratod lenne? Vagy mi ez?" Sokáig nem kaptam választ...
Aztán tegnap jött egy sms a fent említett jóbaráttól: "Kirúgtak"
Aztán elmesélte, hogy miért. Persze azért, mert nem hozott elég pénzt a konyhára, és "nem éri meg tovább szeretnie őt a főninek, mert a szeretet számára túl nagy pénzbeli áldozattal jár". Lehidaltam. És egyszerre tudatosult bennem, hogy miért is mondta az a belső hang, amit mondott... Az Isten gondviselése... Jól tudta, hogy nem ez az én utam, és nem tudtam volna megmaradni. Persze mondhatjuk a szokásos sztereotípiákat, hogy minden főnök ilyen, meghogy nehogy asziggyem már, hogy van olyan vezető, akit nem a pénz hatalma hajt. Ezeket ismerem. És jól is tudtam. De engem is elkapott a sikervágy, a pénz illata... És mos tmár tudom, hogy hiába kereshetnék marhajól ebben a cégben, nem fogok többet foglalkozni ezzel. Az én Uram megmutatja nekem, hogy merre kell mennem.
Azért írtam le ezt, mert már nagyon régóta nem történt velem ilyen, hogy ennyire konkrétan érezzem, hogy Valaki irányítja a léptemet, és nem engedi, hogy nagy baromságokat csináljak.
Érdekes tapasztalat volt, sokat tanultam belőle.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)