 |
| elillanó fények |
Az ok, amiért leírom mindezt talán csak az, hogy hálát adjak. Mert én vagyok mindig az az ember, aki, amikor átél valamit sosem tudja igazán értékelni, de bezzeg amikor utólag előkerülnek fotók, videók zenék, akkor aztán elöntenek a szépérzések, és valahogy minden tökéletes lesz.
Persze sok minden nem úgy van már, mint régen. Milyen érdekes látni, hogy mennyire gyorsan változik minden. Az elképzeléseink, a céljaink, a kapcsolatrendszerünk, és még sorolhatnám... És mennyire váratlanul csap le ránk a halál... Fájdalmas!
Egyszóval hálát jöttem adni. Hálát azokért, akik jelen voltak (és vannak) a formálódásomban, és hálát Istennek, aki küldte nekem őket!
Most pedig engedtessék meg, hogy megosszak egy igen kedves emlékszeletet 2007-ből, amikor is részese lehettem valaminek, amit akkor még csodának és életem egyik legnagyobb formálójának éreztem.
Amikor a Padlás c. musical előadásában részt vehettem:
Tényleg nagyon jó, hogy van ilyen hely, ahol együtt lehetünk mind! És tök jó, amit írtál! Egy kicsit engem is visszaemelt a hálaadásba. :)
VálaszTörléshehe :) örülök :)
VálaszTörlés