Egy film a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság előzméneiről...
2012. január 19., csütörtök
2012. január 16., hétfő
2012. január 9., hétfő
"Ez rossz nekem ez jó nekem..."
Mindezen felbátorodva meghallgattam új együttesének (Gringo Sztár) albumát. Íme két kiemelkedően jól sikerült alkotás:
2012. január 8., vasárnap
Van
Arra jöttem rá, hogy szinte a pofám leszakadhatna, hogy mennyire de mennyire jó dolgom van.
Vannak céljaim, vannak barátaim, vannak lehetőségeim, van pénzem, van biztos családi hátterem, van kocsi a seggem alatt ha kell, van egy csodálatos barátnőm, van egy remek estém a KIM irodában, vannak körülöttem olyan megértő és nyitott emberek, akik körülzsonganak engem... Mit mondjak még?
És mégis néha olyan nehéz mindezt értékelni...
Vannak céljaim, vannak barátaim, vannak lehetőségeim, van pénzem, van biztos családi hátterem, van kocsi a seggem alatt ha kell, van egy csodálatos barátnőm, van egy remek estém a KIM irodában, vannak körülöttem olyan megértő és nyitott emberek, akik körülzsonganak engem... Mit mondjak még?
És mégis néha olyan nehéz mindezt értékelni...
2012. január 5., csütörtök
Szájam habzásának kiváltó faktora
Az egy dolog, hogy magasról leszarják a diákokat. Persze, hol működik ez másképpen? Mindenki leszar mindenkit. Mert az úgy a könnyű. Áldozatot vállalni, vagy nemis júúj az már nagyszó, inkááb azt mondom, hogy egy kicsit körültekintőnek lenni az már balgaság és csak felesleges energiapazarlás. És persze, aki felül van, annak mindig nagyobbat toccsan...
Van egy ********* és ********* tanárom az egyetemen. Persze marhára művelt és hát ő már a világ összes könyvét kiolvasta, stb. Ezt és még sok más lenyűgöző tulajdonságát megtudhattuk már a félév alatt. Szinte istenné nőtt a szemünkben. (Vagy legalábbis szeretett volna...) Lényeg a lényeg (persze, hogy minél bonyolultabb legyen), hogy ő csak egyike annak az álom tanárpárnak, akik felváltva tanítottak nekünk egy tantárgyból két különböző modult. Remélem vili ugye? Tehát Q tantárgy és van A és B része. Vagyis az egyenlet: Q=A+B. Az "A" tantárgyat tanító okosember egyszercsak elhatározza, hogy dolgozatot irat a félévi jegyért. Mivel sajnos szerény személyem a dolgozat időpontjában semmilyen körülmények között nem tud megjelenni a helyen, ezért ír egy emailt a "Tisztelt Tanár Úrnak", melyben leírja, hogy ugyan mit lehetne most tenni. A válasz valahogy úgy hangzott, hogy megírhatom bármikor "B" tanár úr óráján. (Lévén, hogy "A" tanár úrral nem lesz már több találkozási metszethalmazgörbénk a transzkontinentális időkapuban). Tehát írok is egy emailt gyorsan "B" jelű tanár úrnak, hogy akkor ugye megírhatom az ön (egyebként isteni és tökéletesen kivitelezett) óráján a dolgozatot. Persze persze.
Így eljön a várva-várt nap. Valamifajta banális véletlen folytán éppen elkapom "B" tanár urat a folyosón. Mint utóbb kiderült nagyon jól tettem, mert dunsztja nem volt semmiről, amit romantikus emailváltogatásunk folyamán megbeszéltünk. Így még én örülhetek a szerencsémnek, hogy egyáltalán méltóztatott megiratni velem a dolgozatot. De sikeresen megkaptam a fehér, félfamentes, A/4es dolgozatlapot. Megküzdöttem érte. "B" jelölésű tanár urunknak már csak egyetlen egy dolga lett volna, miután beadom neki a dolgozatot. Juttassa el ezt az egy szem fehér, félfamentes, A/4es dolgozatlapot "A" tanár úrhoz, aki majd kijavítja azt és beírja a jegyet.
A mai neptunon töltött 2 percem után úgy érzem, ez valamilyen okból kifolyólag azonban mégsem sikerült, mivel kaptam egy aranyos kis levelet, mely szerint nem teljesítettem a félévet...
Persze nem ez a világ legnagyobb baja, és persze én csak egy porszem vagyok ebben az ocsmány és undorító társadalomban és ez az ügy csak egy apró kis szarság. De talán most nem elcsépelt a közhely, miszerint sok kicsi sokra megy.
Lehet, hogy nem véletlenül tartunk itt..
Van egy ********* és ********* tanárom az egyetemen. Persze marhára művelt és hát ő már a világ összes könyvét kiolvasta, stb. Ezt és még sok más lenyűgöző tulajdonságát megtudhattuk már a félév alatt. Szinte istenné nőtt a szemünkben. (Vagy legalábbis szeretett volna...) Lényeg a lényeg (persze, hogy minél bonyolultabb legyen), hogy ő csak egyike annak az álom tanárpárnak, akik felváltva tanítottak nekünk egy tantárgyból két különböző modult. Remélem vili ugye? Tehát Q tantárgy és van A és B része. Vagyis az egyenlet: Q=A+B. Az "A" tantárgyat tanító okosember egyszercsak elhatározza, hogy dolgozatot irat a félévi jegyért. Mivel sajnos szerény személyem a dolgozat időpontjában semmilyen körülmények között nem tud megjelenni a helyen, ezért ír egy emailt a "Tisztelt Tanár Úrnak", melyben leírja, hogy ugyan mit lehetne most tenni. A válasz valahogy úgy hangzott, hogy megírhatom bármikor "B" tanár úr óráján. (Lévén, hogy "A" tanár úrral nem lesz már több találkozási metszethalmazgörbénk a transzkontinentális időkapuban). Tehát írok is egy emailt gyorsan "B" jelű tanár úrnak, hogy akkor ugye megírhatom az ön (egyebként isteni és tökéletesen kivitelezett) óráján a dolgozatot. Persze persze.
Így eljön a várva-várt nap. Valamifajta banális véletlen folytán éppen elkapom "B" tanár urat a folyosón. Mint utóbb kiderült nagyon jól tettem, mert dunsztja nem volt semmiről, amit romantikus emailváltogatásunk folyamán megbeszéltünk. Így még én örülhetek a szerencsémnek, hogy egyáltalán méltóztatott megiratni velem a dolgozatot. De sikeresen megkaptam a fehér, félfamentes, A/4es dolgozatlapot. Megküzdöttem érte. "B" jelölésű tanár urunknak már csak egyetlen egy dolga lett volna, miután beadom neki a dolgozatot. Juttassa el ezt az egy szem fehér, félfamentes, A/4es dolgozatlapot "A" tanár úrhoz, aki majd kijavítja azt és beírja a jegyet.
A mai neptunon töltött 2 percem után úgy érzem, ez valamilyen okból kifolyólag azonban mégsem sikerült, mivel kaptam egy aranyos kis levelet, mely szerint nem teljesítettem a félévet...
Persze nem ez a világ legnagyobb baja, és persze én csak egy porszem vagyok ebben az ocsmány és undorító társadalomban és ez az ügy csak egy apró kis szarság. De talán most nem elcsépelt a közhely, miszerint sok kicsi sokra megy.
Lehet, hogy nem véletlenül tartunk itt..
2012. január 2., hétfő
Az történt...
 |
| elillanó fények |
Az ok, amiért leírom mindezt talán csak az, hogy hálát adjak. Mert én vagyok mindig az az ember, aki, amikor átél valamit sosem tudja igazán értékelni, de bezzeg amikor utólag előkerülnek fotók, videók zenék, akkor aztán elöntenek a szépérzések, és valahogy minden tökéletes lesz.
Persze sok minden nem úgy van már, mint régen. Milyen érdekes látni, hogy mennyire gyorsan változik minden. Az elképzeléseink, a céljaink, a kapcsolatrendszerünk, és még sorolhatnám... És mennyire váratlanul csap le ránk a halál... Fájdalmas!
Egyszóval hálát jöttem adni. Hálát azokért, akik jelen voltak (és vannak) a formálódásomban, és hálát Istennek, aki küldte nekem őket!
Most pedig engedtessék meg, hogy megosszak egy igen kedves emlékszeletet 2007-ből, amikor is részese lehettem valaminek, amit akkor még csodának és életem egyik legnagyobb formálójának éreztem.
Amikor a Padlás c. musical előadásában részt vehettem:
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)