"Minden renben van, eltűnik
Minden nyomtalan
Mindenből amennyi jó, mindig
Megmarad
Nem lesz semmi gond, eljön a vége
És egy pont
Mindenből, amennyi szép, majd újra
Szirmot bont"

/Kowalsky - Minden rendben/

http://www.youtube.com/watch?v=YDdvCttjCW8

Bölcsesség csak nektek csak most

"HIdaljunk"

Szúrok!

Hazafele jövet a kihalt utcákon gondolkoztam... Nevezetesen a határokról. Merthogy, bizony nem kevésszer átlépem a társadalmi konvenciók által okozott zártságokat. Egyszóval túlontúl nyitott vagyok(persze van néhány kivétel), ezzel egyidőben persze nyilvánvalóan nagyon könnyen sebezhetővé is válok, de ami még fontosabb, nagyon könnyen megbánthatok embereket. Noha, nem a lelki világukba taposok bele, akarva akaratlanul azért érzékeny pontra tapintok néha, akár akarom akár nem.
Ez azért van, mert magamból is a "legtöbbet" akarom kihozni. Úgy értem, nem akarom rejtegetni magamat, bevallom és feltárom a gyengeségeimet mások előtt (általában!). Ez viszont azzal is jár, hogy néha tudat alatt vagy nem, de én is megkívánom, hogy márpedig akkor te is tárd fel a lapjaidat és döntsük le a társadalmi konvenciók által létrejött határainkat egymás felé!
Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy nagyon könnyen vagyok túlhülye, túl könnyelmű és talán néha még érzéketlennek is tűnhetek... Pedig nem! Szimplán csak azt akarom adni mindenkinek, ami legbelül vagyok.

Vigyázat tehát, mert néha akaratom ellenére is szúrok!

Zsenge

kézfogás...
diszkófények...
láthatatlan...
zsenge...
érintés...
gazdagság...
sör...
éjszaka...
tánc...
illat...
csók...
tinédzserszerelem...
új...

Néha hiányoznak azok az évek, amiket sohasem éltem meg...
Talán lehettem volna én... de nem.

Gumicukor