Én csak annyit tudok mondani, hogy valami olyan könnyed, gördülékeny, testvéri szeretetet tapasztaltam már megint, hogy az már csuda! 170en mindannyian arra törekedtünk, hogy minden embert, akármilyen hibákkal, vagy sebekkel rendelkezik szeressük, elfogadjuk. És amikor ott vagy Pécsen a táborban ezek között a fiatalok között rájössz arra, hogy ez mennyire egyszerű és magától értetődő. Zsigerből jön. Benned van! Erre vagy ráhangolva! Hogy szeress! Mindenkit, minden percben, bármilyen formában. Nem lényeges, hogy ki vagy, mindegy, hogy bolondos vagy, vagy túl komoly, vagy megkötöttségekben élsz! Itt értelmét veszti mindez, és előtérbe kerül az, hogy felismered, képes vagy szeretni, és hogy mások úgy fogadnak el, ahogyan vagy! Öröm látni ezt az új kultúrát!
Esténként söröztünk, boroztunk, beszélgettünk, VB-t néztünk, táncoltunk, és minden egyéb. A színes esten még Ádámmal is fölléptünk, amint ezt a mellékelt ábra is mutatja.
Nappal pedig konkrétan tettünk valamit Pécs városáért munkák keretén belül. Volt parktisztítástól kezdve, templomrendberakáson keresztül, óvodásokkal és idősekkel való foglalatoskodásig minden.
Én, mint cukorseggű gyerek, inkább a szociális munkát részesítettem előnyben a fizikaival szemben, így az idősek otthonába látogattam el párszor, ahol megismerhetttem Marika nénit, aki haláli arc :)
Egyszóval: Király volt! :) http://www.ujifju.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése