Filó

Van egy mappa a gépemen, ahol a régi szerelmek képei vannak. Mármint azoké a szerelmeké, akikkel valaha együtt voltam. Nemrég belenézegettem a képekbe. Érdekes volt. Hiába múltak már el teljesen azok az idők, mégsem tudom, vagy akarom kitörölni azokat a képeket. Leginkább azért, mert kíváncsi vagyok rá, hogy vajon 50 évesen hogyan értékelem majd őket. :)

Azon kezdtem el filózni, hogy vajon van-e olyan fogalom, vagy dolog a párkapcsolatokban, amit kockaszabályként leírhatunk azon kívül, hogy férfiből és nőből, fiúból és lányból tevődik össze. Leginkább azon kezdtem el gondolkozni, hogy ki jár jobban? (Egyáltalán van-e olyan, hogy "jobban jár"). Aki már túl van néhány együtt járáson és azután talál valakit, aki mellett elköteleződik, vagy az, akinek szinte az első komoly kapcsolata el tud jutni a házasságig. Van különbség a kettő között? Mert tuti, hogy teljesen másképp realizálódik egy új kapcsolat, és a házasság gondolata abban, aki már "túl van" néhányon és abban, akinek ez az első. Vajon van-e jelzésértéke annak, hogy már az "x"-edik párkapcsolatomat taposom, vagy az elsők egyike mellett elköteleződök?

A házasság egyszeri dolog. Az elköteleződés nem érzelmi alapon működik elsősorban, hanem azon, hogy ki mondom a másik felé azt, hogy "én véled megelégszem". Azt hiszem ez az idézet a református szertartásból ugrott be. Ami foglalkoztat, az az, hogy ki tudok-e félelem nélkül mondani egy Igent úgy, hogy tudom, nagyon sok párkapcsolat, nagyon sok apró elköteleződés van már mögöttem. Ez vajon megijeszti, vagy megerősíti az embert?

Persze a szerelem nem statisztika. Ha szeretem a másikat és akarok mellette dönteni, akkor felvállalom őt egy életre. De mégis. Érted. na..