Az van, hogy megpróbálkoztam ezzel a felsőfokú nyelvvizsgával a hétvégén. Meg kedden. És hát mit mondjak... Nem mondok semmit. A lényeg, hogy teszek egy látogatást még1x márciusban.
Elkeseredtem megmondom őszintén. Nem erre számítottam. Dehát pofonokból tanul az ember nem?
Egyvalamire mindenesetre talán jó volt az egész. Rájöttem, hogy az utóbbi időkben elkényelmesedtem. Vége volt a sulinak, nem mentem egyetemre, így nyugodt szívvel azt mondhattam magamnak: ááá lazaság van. Majd egyszer így majd egyszer úgy majd majd majd... Aztán a sok majdból most lett.
Úgyhogy elhatároztam változtatok. Komolyabban és felelősségtudatosabban próbálok kezelni mindent. Csak így lehet! És nyilván tudja ezt az ember az agyában, de amíg nem éri pofon addig képes elhanyagolni az effajta kitartó hozzáállást. Hát igen... kitartás. Ezt fejlesztenem kell még. Szóval ha másra nem, arra, hogy végre komolyan vegyem saját magamat és az életemet jó volt ez a kicsike pofonvágás.
Úgyhogy most már a sikertelenségért is tudok hálát adni!
Nem szép ez így?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése