@School Leaver's Ball

Fociztunk egyet

Még Karácsony előtt:

Éj közepén

A verda, amely sosem hagyott még cserben.

Közös ég

"Itt nem közös az ég, nem csoda, ha nincsen közösség" - énekli Ákos, egyik legújabb dalában.

Aztán elkezdtem gondolkozni... és arra jöttem rá, (ami tulajdonképpen már régóta bennem volt) hogy valóban így van. Nincsen közösség.
Csoportok vannak. Baráti társaságok vannak. De testvéri közösség... nagyon nehezen élheti át a mai kor embere. És ha csak végig nézek az itthoni közösségemen, vagy kitekintek a távolabbi családi közösségemre. Hát nem igazán látom a testvériséget. Persze, lehet, hogy csak könnyen ítélkezem. De én így látom.

Régen valahogy más volt. Nem éltem a múlt kor emberének a bőrében sohasem, de abból a néhány történetből, amit idősebb emberektől, akár nagymamától, vagy ismerőstől hallottam, azért valahogy én azt érzem, régen az emberek tudták mit jelent a létközösség. Automatikusan rá voltak kényszerülve talán, hogy megbecsüljék egymást, és a közöttük lévő összetartó erőt, ami egységgé kovácsolta őket. Nem kellett PálFerire járniuk ahhoz, hogy értsék és megvalósítsák azt, amiről szó van.

Azon kezdtem töprengeni, vajon mi az oka annak, hogy például itthon nagy hiányát érzem a közösségnek, a közösségen belüli intimitásnak. Nyilván szubjektíven ítélem meg a helyzetet, és az egészet csak a sajátos nézőpontomból látom, de csak embertömegnek érzem magunkat, amely nem halad sehova sem. Az jutott eszembe, mi lenne vajon akkor, ha egyszerre csak fognánk magunkat és egy kicsit kilépnénk önmagunkból. Például odalépnénk azokhoz az emberekhez is, akikkel szemben előítéleteink vannak. Ha egy kicsit kevésbé féltenénk a büszkeségünket annál, minthogy feltárjuk magunkat egy másik ember és a közösség előtt. Ha egy kicsit mernénk feszegetni a határokat...
Vajon ez segítene...?

Dierks Bentley - Up On The Ridge

Egyik örök kedvencem Dierks Bentley, akiről itt Magyarországon nem sokat hallani, bezzeg az USA-ban. hajjajj...
Dierks a modern country zene egyik nagy alakja. Minőségi zenét hoz a publikum elé, legtöbbször a country-t ötvözi a rockkal. Hát nem szól rosszul. Azonban nemrég megjelent albuma, az "Up On The Ridge" elüt kicsit az eddig megszokott stílustól. Ahogy feltettem a lejátszóra rögtön érződött, hogy ez most valami új. És valóban! A 2010-es friss albumból határozottan eltűntek az eddigi rock betétek, helyettük viszont hihetetlenül igényesen megtervezett, és kivitelezett lágyabb stílusú hangszerelés kapott helyet. Az egész albumból valamiféle letisztultság, harmónia és összecsengés érződik. Semmi elkapkodott túlzás, vagy meggondolatlan zenei lépés. Remekül megtervezett "trekk"-ek szólnak a lemezen.
 Nem feltétlenül kell elgondolkozni egy-egy számon, de ha nagyon szugerálni akarjuk, akkor sok képet festhetünk a zene mögé. Egyelőre még én is dolgozom az analízisen.

Számomra a legnagyszerűbb húzása ennek az albumnak a hangszerelés és a zenei dinamika. Rengeteg hangszer szerepet kap, azonban nagyon finoman bánnak velük a művészek. Éppen hogy csak megszólalnak a számok alatt. Finoman, lágyan, kulturáltan szól.  És a sok kis aprócska hangi világból áll össze ez a country-t kevésbbé szerető zenei fülek számára is tökéletesen jól emészthető remek kis album.

Egy kis ízelítő:


Ha kedvet kaptál az albumhoz szólj rám!

Micsoda story :)

Egy film tartalma a moovie.hu-n

"Paul egy amerikai vállalkozó dolgozik Irakban. Támadás után egy csoportja által az irakiak úgy ébred, hogy megtalálja őt élve eltemették belsejében egy koporsót. Csak egy könnyebb és egy mobiltelefon ez egy versenyfutás az idővel, hogy elkerülje ezt a klausztrofób halálos csapda"