2010. március 28., vasárnap
2010. március 26., péntek
Férfi
Azt mondják, egy Férfi legyen mindig erős - Én néha úgy érzem a leggyengébb vagyok.
Azt mondják egy Férfi soha se sírjon - Én szoktam könnyeket hullatni, ha megbántanak.
Azt mondják egy Férfi soha ne mutassa ki az érzelmeit - Nekem szükségem van arra, hogy megosszam önmagamat.
Azt mondják egy Férfi legyen kemény - Én nem vagyok robot.
Azt mondják egy Férfinak bizonyítania kell - Én minek bizonyítsak, ha már mindenem megvan?
Azt mondják egy Férfi higgyen önmagában - Én csak abban hiszek, hogy Valaki gondot visel reám...
Te hiszel nekik?
Azt mondják egy Férfi soha se sírjon - Én szoktam könnyeket hullatni, ha megbántanak.
Azt mondják egy Férfi soha ne mutassa ki az érzelmeit - Nekem szükségem van arra, hogy megosszam önmagamat.
Azt mondják egy Férfi legyen kemény - Én nem vagyok robot.
Azt mondják egy Férfinak bizonyítania kell - Én minek bizonyítsak, ha már mindenem megvan?
Azt mondják egy Férfi higgyen önmagában - Én csak abban hiszek, hogy Valaki gondot visel reám...
Te hiszel nekik?
2010. március 22., hétfő
2010. március 20., szombat
Tavasz
Gyengéd melegség, virágillat, rügyező fák, emberek a utcán, a játszótéren, a parkban, mámor, szerelem, újrakezdés, fiatalság, bolondság, boldogság, nyitott ablakok, kitámasztott ajtók, gyengéd mozdulat egy asztalnál... Kétség kívül újra tavasz van. Amikor önfeledten játszhatok, amikor nem kell már elviselnem a kabátom súlyát, amikor megnyílhat a lelkem... Mégis, hiányzik valami. Hiányzik valami...
Vágyom valamire...
Vágyom valamire...
2010. március 17., szerda
Nemmegy ez nekem
Hmm... Tanulnom kéne.
Mondom!!!! Tanulnom kéne!!!!
Nem megy ez nekem mostanában. Sőt, igazából sose ment. Mindig is szárnyaló bolhaseggű gyerek voltam, aki nem bírt 5 percnél tovább maradni az íróasztalnál, mindig akadt más dolga. Ez persze mára már még inkább így van, hiszen az egyéb teendők nem lettek kevesebbek, sőt...! De akkoris! Mindjárt itt az érettségi és beszarás, hogy mennyire nemtudok semmit se. De komolyan! Matekból talán tudom alkalmazni Pitagorasz tételét, töriből tudom az Aranybulla évszámát, de ennél többet ne kérj tőlem! Hiába tanulom a tételeket másnap már kiesnek a fejemből, így aztán nem is látom értelmét annak, hogy egyáltalán tanuljam. Minek? Úgyse holnapra kell! Mondjuk jó lenne, ha esetleg ránk is kényszerítenék, hogy tanuljunk, merthát legalább akkor lenne valami kis stressz és adrenalin, hogy "Úristen holnap doga és még szart se tudok" meghát mégiscsak meglenne a feszkó meg a tempó, meg a gettó az emberben, hogy vaze' öreg, taulni köll! De senki nem mond semmit, csak beszélnek fennköltve, magasztosan arról, hogy az érettségi így, meg úgy, meghogy hát Majd ezt tudni kell akkorra, meg ilyen képtelen mondatokkal állnak elő ahelyett, hogy azt mondanák "szarjál be öcsipók, mert a nyakadon van!!" Nem lehetne egy évvel eltolni az egészet?? Talán nem buknék meg matekból, meg töriből se és talán elérném a minimum pontszámot...
Hjajjj... elcseszett egy dolog ez, de tudod mit? Nem tudod mit...
Mondom!!!! Tanulnom kéne!!!!
Nem megy ez nekem mostanában. Sőt, igazából sose ment. Mindig is szárnyaló bolhaseggű gyerek voltam, aki nem bírt 5 percnél tovább maradni az íróasztalnál, mindig akadt más dolga. Ez persze mára már még inkább így van, hiszen az egyéb teendők nem lettek kevesebbek, sőt...! De akkoris! Mindjárt itt az érettségi és beszarás, hogy mennyire nemtudok semmit se. De komolyan! Matekból talán tudom alkalmazni Pitagorasz tételét, töriből tudom az Aranybulla évszámát, de ennél többet ne kérj tőlem! Hiába tanulom a tételeket másnap már kiesnek a fejemből, így aztán nem is látom értelmét annak, hogy egyáltalán tanuljam. Minek? Úgyse holnapra kell! Mondjuk jó lenne, ha esetleg ránk is kényszerítenék, hogy tanuljunk, merthát legalább akkor lenne valami kis stressz és adrenalin, hogy "Úristen holnap doga és még szart se tudok" meghát mégiscsak meglenne a feszkó meg a tempó, meg a gettó az emberben, hogy vaze' öreg, taulni köll! De senki nem mond semmit, csak beszélnek fennköltve, magasztosan arról, hogy az érettségi így, meg úgy, meghogy hát Majd ezt tudni kell akkorra, meg ilyen képtelen mondatokkal állnak elő ahelyett, hogy azt mondanák "szarjál be öcsipók, mert a nyakadon van!!" Nem lehetne egy évvel eltolni az egészet?? Talán nem buknék meg matekból, meg töriből se és talán elérném a minimum pontszámot...
Hjajjj... elcseszett egy dolog ez, de tudod mit? Nem tudod mit...
2010. március 16., kedd
Zánka
Hol is kezdjem?
Talán ott, hogy pár órája tértem haza Zánkáról, a Balaton szívéből, ahol egy eredeti szeretetfürdőben úszhattam négy napig. Pontosabban úszhattunk, merthogy Ádám barátommal ketten nyomtuk ott az ipart, nameg persze csomó más gödöllői is volt, ami külön öröm volt számomra. Szóval Zánkán a Fokoláre mozgalom fiataljai és régebb óta fiataljai szervezték meg a 25. Máriapolit. Máriapoli?? Az mi? Jogos a kérdés, hiszen még én sem tudom pontosan hogyan is kéne ezt definiálni, de megpróbálom. A Máriapoli az a pár nap, amikor a mozgalom tagjai fogják magukat, összegyűlnek az ország minden tájáról és egy földi mennyországot hoznak létre. Szeretetben, egységben, éltünk ebben a négy napban. Komolyan mondom nem találkoztunk olyan arcokkal akik ne lettek volna befogadóak, ne lettek volna nyitottak, jókedvűek, boldogok. Ezekről az emberekről lerí, hogy boldogok. Komolyan mondom, odamész és nem tudsz nem boldog lenni. Ez egy öngerjesztő folyamat, amit nem lehet szavakba önteni. A lényeg: A szeretetben való egység. Ez a legfontosabb kulcsszó, ami nélkül ezt nem lehetett volna megvalósítani. Persze mindemellett volt zenélés, nevetés, játék, tánc, sörivás, kiömlött vörösbor, elmélyülő beszélgetések, nem elmélyülő beszélgetések... szóval tök sok normális, világi, tenni akaró ember, akik mégis mások...
Ezernyi dolgot lehetne még írni, de felesleges, mert... merhogy na, ezt át kell élni. És nagyon adjaaaa!!
Nade, hogy necsak én beszéljek, hoztam pár momentumot ezekből a napokból, csakhogy egy kicsit te is részese lehess... Július 8. és 13. között találkozunk újra, fiatalok Pécsen. Eljössz és kész, nincs szarozás!!!! :-D
Talán ott, hogy pár órája tértem haza Zánkáról, a Balaton szívéből, ahol egy eredeti szeretetfürdőben úszhattam négy napig. Pontosabban úszhattunk, merthogy Ádám barátommal ketten nyomtuk ott az ipart, nameg persze csomó más gödöllői is volt, ami külön öröm volt számomra. Szóval Zánkán a Fokoláre mozgalom fiataljai és régebb óta fiataljai szervezték meg a 25. Máriapolit. Máriapoli?? Az mi? Jogos a kérdés, hiszen még én sem tudom pontosan hogyan is kéne ezt definiálni, de megpróbálom. A Máriapoli az a pár nap, amikor a mozgalom tagjai fogják magukat, összegyűlnek az ország minden tájáról és egy földi mennyországot hoznak létre. Szeretetben, egységben, éltünk ebben a négy napban. Komolyan mondom nem találkoztunk olyan arcokkal akik ne lettek volna befogadóak, ne lettek volna nyitottak, jókedvűek, boldogok. Ezekről az emberekről lerí, hogy boldogok. Komolyan mondom, odamész és nem tudsz nem boldog lenni. Ez egy öngerjesztő folyamat, amit nem lehet szavakba önteni. A lényeg: A szeretetben való egység. Ez a legfontosabb kulcsszó, ami nélkül ezt nem lehetett volna megvalósítani. Persze mindemellett volt zenélés, nevetés, játék, tánc, sörivás, kiömlött vörösbor, elmélyülő beszélgetések, nem elmélyülő beszélgetések... szóval tök sok normális, világi, tenni akaró ember, akik mégis mások...
Ezernyi dolgot lehetne még írni, de felesleges, mert... merhogy na, ezt át kell élni. És nagyon adjaaaa!!
Nade, hogy necsak én beszéljek, hoztam pár momentumot ezekből a napokból, csakhogy egy kicsit te is részese lehess... Július 8. és 13. között találkozunk újra, fiatalok Pécsen. Eljössz és kész, nincs szarozás!!!! :-D
2010. március 11., csütörtök
Gyermeki...
Tudod van az néha úgy, amikor nemtudod hovatenni magadat. Amikor csak úgy belerúgnál a kutyába , csakúgy érzésből, hogy könnyíts lelked formálódásán.
Visszagondolok, amikor kézen fogva sétáltam Vele, habár csak egy rövid ideig, de mégis, felhőtlen, boldog, könnyed, játékos volt az egész és egyben gyermeki is. Gyermeki egyszerűséggel és tudatlansággal sétáltunk le a földalattihoz és nem maradt meg más, csak egy ölelés, a többit mind elnyomta a szél, merhogy éppen akkor nagyon fújt, de az ölelés bársonyos volt és újszerű. Komoly és gyermeki. Gyermeki, mert még sértetlen tiszta lélekkel álltál ott előttem, nem tudva azt, hogy mit jelent az, ami most történik, de mégis jó volt ez így, mert most nem kell más, csak a tisztaság, a tapasztalatlanság, kell hogy megmaradjon a rejtély, kell, hogy ne tudd még azt amit én már tudok, kell, hogy gyermeki lélekkel légy itt most velem, és azt mondd: legyen játék az élet...
Nem kell mélység nem kell magasság, nem kell túlzás, nem kell többé vérengzés és hajtépés... Elég volt! Egyszerűség. Felhőtlen nevetés. Patyolatszív. Naivság. Ez most jó... ne hagyj itt!
Hiányod fáj...
Visszagondolok, amikor kézen fogva sétáltam Vele, habár csak egy rövid ideig, de mégis, felhőtlen, boldog, könnyed, játékos volt az egész és egyben gyermeki is. Gyermeki egyszerűséggel és tudatlansággal sétáltunk le a földalattihoz és nem maradt meg más, csak egy ölelés, a többit mind elnyomta a szél, merhogy éppen akkor nagyon fújt, de az ölelés bársonyos volt és újszerű. Komoly és gyermeki. Gyermeki, mert még sértetlen tiszta lélekkel álltál ott előttem, nem tudva azt, hogy mit jelent az, ami most történik, de mégis jó volt ez így, mert most nem kell más, csak a tisztaság, a tapasztalatlanság, kell hogy megmaradjon a rejtély, kell, hogy ne tudd még azt amit én már tudok, kell, hogy gyermeki lélekkel légy itt most velem, és azt mondd: legyen játék az élet...
Nem kell mélység nem kell magasság, nem kell túlzás, nem kell többé vérengzés és hajtépés... Elég volt! Egyszerűség. Felhőtlen nevetés. Patyolatszív. Naivság. Ez most jó... ne hagyj itt!
Hiányod fáj...
2010. március 10., szerda
2010. március 8., hétfő
2010. március 6., szombat
Valaki...
Szóval kezdeném ott, hogy Pest gyönyörű város, habár sokszor úgy érzem elnyom a káosz hangja, de jó üldögélni a Gellért-hegy tetején és gyönyörködni a város felett. Nade hagyjuk a felesleges sallangot és rizsázást inkább térjünk a tárgyra: Budapest, Gellért hegy, napsütés, szél, és... Valaki akivel megoszthattam a pillanatot...
2010. március 5., péntek
Nokia
2010. március 2., kedd
Jó volt együtt lenni
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)