Dsida Jenő: Ünnepi plakát
Kérek minden rangú és rendű embereket,
hogyha vétkeztem ellenük:
bocsássanak meg érte!
Kérek testvéreket és barátokat,
versenytársakat és ellenségeket,
hogy fogják meg a kezemet.
Felejtsék el, ha Bábel forgatagában
kínok borától szédelegve jártam
és nem emeltem kalapot.
Szorongok, félek mostanában,
különös-nagyok a csillagok mostanában,
egyedül vagyok mostanában.
Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is;
most utoljára plakátokat ragasztok
a jószívek falára:
Kérek testvéreket és barátokat,
kérek minden rendű és rangú embereket,
hogy szeressenek engem!
Szeretünk!
VálaszTörlésBizony, Domi, bármi is történik, mi mindig szeretni fogunk, támogatunk!
VálaszTörlésKíváncsi vagyok arra mi váltotta ki belőled, hogy kitedd ezt a verset?!
VálaszTörlésNéha van, hogy nem észleljük a másik lényét, szeretetét, támogatását, együttérzését... De ettől az még ott van! Szóval, hidd el bármennyire is másképp látszik, azért akad egy-két ember aki imáiban hordoz, mert szeret!
"Felejtsék el, ha Bábel forgatagában
VálaszTörléskínok borától szédelegve jártam
és nem emeltem kalapot." - leginkább emiatt raktam ki talán.
Elfelejtjük. :-)
VálaszTörlés