Akik az Úrban bíznak, azoknak minden a javukra válik!
Nagyon padlón vagyok, be kell valljam. És mindig ilyenkor jövök rá, hogy mennyi mindent elmulasztottam. Hányszor de hányszor nem felelek arra, amikor hív engem. Pedig minden másodpercben ott van mellettem, akármit teszek. És csak megyek a saját magam önző feje után és azt hiszem, hogy nincs szükségem a Teremtőmre. Alázat nélkül, csukott szemmel a magam útját járom. És jól érzem magamat így.
De most... Most sírni tudnék. Ha tehetném odabújnék hozzá, amilyen közel csak lehet. És nem szólnék...
Csak porszemek vagyunk. Apró, parányi, porszemek. Senkik! De a Teremtőnek mégis mi vagyunk a legnagyobb kincsei!! Szeret bennünket! Gondot visel! Mindennél jobban szeret! Mindennél jobban!!!
Fel sem tudom fogni...
Egyetlen Mennyei Édesatyám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése