2011. január 17., hétfő

Egzisztencia

Egyre jobban azt veszem észre magamon, hogy nagyon gyorsan függetlenedni szeretnék. Hogy mitől? Elmondom. Függetlenedni attól, hogy a szüleim tartanak el, hogy az ő házukban élek, hogy az ő kenyerüket eszem, és az ő vízszámlájukat fogyasztom. Mindez nem azért van, mert nem szeretném őket, vagy menekülni akarnék itthonról. Egyszerűen arról van szó, hogy saját életet szeretnék. Korai ez 20 évesen? Nem hiszem. Régen egy 20 éves fiatalnak már saját családja volt. El tudta tartani magát, és a családot.

Most nézd meg 20 évesen hol álltál, vagy hol fogsz állni? Sehol! Szinte még azt sem tudod biztosan, hogy jó-e az, amit tanulsz, tetszik-e neked, akarod-e egy egész életre. Család?? Azt sem tudod még, hogyan kell udvarolni igazán!

Mindez nem a te hibád! Még csak azt sem mondanám, hogy a világ hibája. Mert ez talán nem is hiba, hanem szimplán csak így van. Hiába szeretnéd kialakítani az egzisztenciádat, nincs rá lehetőség. Hiába szar, hogy anyádék tartanak el, csak annyit tehetsz, hogy elvállalsz valami egész napra szóló diákmunkát 450 ftos órabérért és lesz zsebpénzed, hogy oda utazz, meg vissza.

Ez remek!

2 megjegyzés:

  1. Valamennyire a 'világ' hibája is. Elfelejtettük, hogy mi a lényeg, mert a világ rohan mellettünk, és ha nem tartunk vele lépést, vagy másképp döntünk, az sem sokat segít. Karriert akarunk és családot, és közben nem vesszük észre, hogy miért vagyunk egymás mellett. Nincs bizalom és szeretet, csak versengés...

    VálaszTörlés
  2. bizalom és szeretet szerintem van!
    mér vagy ilyen pesszimista? :D

    VálaszTörlés