Élni akarok!

Elkezdtem élni! Mivelhogy rájöttem, hogy egy kicsit bezárkóztam magamba.

És tudod az az érdekes, hogy van egy csoport, vagy közösség, akiktől el akarsz szakadni, aztán amikor ez sikerül belecsöppensz egy másikba, ahol lejátszódik benned ugyanaz, mint az előzőnél. Minden ugyanott van, ahol ezelőtt volt. Az emberek hülyék, tele vannak hibákkal, utálatosak, nem szeretnek, nem értékelnek, nem becsülik meg azt aki vagy. És elmondjam mi a legnagyobb felismerés az egészben? Az, hogy ez a sok negatívum valójában nem is a közösség, vagy konkrét személyek felől érkezik hozzád, hanem te közvetíted feléjük. Magadból. Mert nem adsz nekik esélyt.
Vagyishogy én nem adok esélyt másoknak. Mer ugye itt nyilván rólam van szó.

Annyi az egész, hogy rájöttem addig nem lesznek szebbek a kapcsolataim, vagy a közösségi élményeim, amíg ki nem lépek abból a megbélyegző, előítéleteskedő, hibákat látó énből, ami rányomja a mocskos bélyeges pecsétet arra, ahogyan látom a környezetemet.

Megtanultam az elmúlt egy évben valamit. Az emberekben bízni kell. Esélyt adni nekik. Mert amint megvonom valakitől kimondatlanul is, saját magamban a bizalmamat, nem működnek a dolgok. Minden csak görcsösen fog működni. Mint egy rozzant poros, öreg élet nélküli, kiábrándult test. Nemrég hallottam valakitől azt mondani, hogy "Igazivá kell tenni a másikat" Azt hiszem ez most illik ide.
Hogy konkrét példákat is mondjak: Például lehet, hogy valaki nem tud olyan gyorsan reagálni egy élő egyenes rádióadásban a dolgokra mint pl. én, de mondjuk nem beszél hülyeségeket, és van élettapasztalata. Én egyikben vagyok jó, más a másikban. És így egészülnek ki a dolgok. Csak sokszor nem hagytam esélyt... Bocs.
Vagy például lehet, hogy te mennél tovább még egy két lépcsőfokot, de a másik nem képes erre. Mert fél! De néha csak húztam, vonszoltam, ráncigáltam a másikat, hogy márpedig akkor is feljössz erre a lépcsőre, miközben napról napra falat állítottam kettőnk közé azzal, hogy minden egyes sikertelen cibálásnál csak idegesebb és dühösebb lettem, "hogyhát ez neki méér nem megy, hogy ez már nem igaz, stb..." Pedig hogy menne neki??? Vissza kellett lépnem pár lépcsőfokot, ami jót tett.

Na mind1 csak néhány kiragadott példa arra, hogy a megbélyegzéseim hogyan befolyásoltak. És télleg, amióta ezt felismertem sokkal jobb az életem!
Márpedig én élni akarok!!