Mostanában újra nagyon élesen felütötte bennem ez a kérdés a fejét. Az egzisztencia. Talán azért is, mert túl sokat mozgok olyan emberek körében, akiknek már van stabil állásuk, havi keresetük és "tök menő munkájuk". Éshát, bevallva az őszintét sokszor féltékenységgel és irigységgel tölt el, amikor erre gondolok. Nekik már van, nekem még nincs...
A másik ok, ami miatt talán egyre erősebben dübörög ez a gondolat a fejemben az, hogy nagyon régen voltam már a drágalátos Tetyóban dolgozni. Egyszerűen nincs rá időm. Mindig máshol kell lennem. Eszembe jutott, mi lenne, ha elmennék kasszásnak... dehát azis heti 3 alkalom minimum. De legalább nem kötött, de ha ránézek a naptáramra elég nehezen találok a közeljövőben olyan hetet, ahol 3 napot el tudnék cseszni erre. Főleg úgy, hogy augusztusban Madridban leszek. Persze minek pattogok mi? Naja...
És mi is dübörög itt pontosan a fejemben...? Talán az, hogy itt állok 19-20 évesen és arra gondolok, dejó lenne saját családot alapítani. Dejó lenne függetlennek lenni, és úgy meghozni bizonyos anyagiakat is érintő döntéseket, hogy az ne mások (jelen esetben ugye anyám és apám) felelőssége legyen, hanem az enyém. És ha nincs pénz új mobiltelefonra, akkor is tudom, hogy az én kereteimen belül mozgok és nem máséban.
Sokat aggódom amiatt is, hogy először is vegyenek fel kommunikációra. Másodszor is mi a szart kezdek én majd ezzel a diplomával???? Ócska és lomtalanításra való kommunikációs diplomából millió van. Mi a szart fogok én vele kezdeni?? Pedig tudod... az álmom az, hogy ezen a területen dolgozhassak. Minden álmom ez. Forgatni, vágni, interjúzni, fényképezni, sajtóirodában dolgozni... Persze gondolom 2 hónap sem telne bele és megutálnám a munkahelyemet és visszasírnám azt, ahol most állok... deszép!
Egyáltalán miért volt az, hogy apám 19 évesen már dolgozni tudott és önálló lehetett??? Mostmeg... ilyen diploma, olyan diploma, aztán mindegyikkel kitörölheted a szép, nagy seggedet!
Aggódom. Aggódom a jövőm miatt, amiatt, hogy hogyan leszek képes felelősen eltartani egy családot... Próbálom lerakni, és Isten kezébe tenni. Mindennap imádkozom azért, hogy legyen meg az Ő akarata. De valahogy képtelen vagyok szabadulni mindezektől...
"Ne félj, ne aggódj, ne sírj, ne bánkódj! Ha tiéd Isten, tiéd már minden!"
VálaszTörlés