Be kell valljam, nem szoktam nagy ügyet csinálni a saját szülinapjaimból. Nem tudom miért, de sosem szerveztem magamnak soha semmiféle nagyszabású bulit, sem barátaimat összecsődítő közös valamit. Nem azért, mert nem szeretném velük megosztani magam, egyszerűen csak talán azért, mert van benne számomra valami önfényezés szerű szag. Vagy nemistudom... de valami ilyesmi.
De persze, minek szervezzek magamnak bármit is, ha olyan emberek állnak mellettem, akik vasárnap este belopóznak a házunkba, és miközben telefonos kapcsolaton keresztül megpróbálok belépni drága barátném ETR rendszerébe egyszercsak megszólal a fal mögül a csoportos "Boldog szűlínapóót..." nóta?Hát aztán kész voltam bevallom. Így még nem lepődtem meg soha életemben. A csúcs az ajándék DVD volt: Tortaheggesztés, Üdvözlet Spanyolországból, Emlékek-videó...
Örültem na!
Isten éltessen!
VálaszTörlésSajnálom, hogy nem lehettem ott (pedig meghívtak :-) ), de megbetegedtem és férjem is eme hétvégén ünnepelte (volna) születésnapját.
Szóval sok boldogságot öregfiú, és megbecsülni ám a leányzót, aki ennyire szeret, hogy összerittyent neked titokban egy barátbulit. :) :P
Sajnáltam, hogy nem tudtál eljönni, dehát előferdül az ilyen:) Majd legközelebb :D
VálaszTörlés:)
(zárójelben megjegyzem, hogy a személyesen történő felköszöntés ötlete Ádámtól származik, csak maga a meglepés ötlete származik tőlem:D azé nem mindegy!!:D)
VálaszTörlés