„Legyetek olyanok, mint a gyermekek...” (Mt 18, 3)

Már túlságosan régóta tartott az uborkaszezonom, úgyhogy gondoltam, valahogy inspirálni kellene már magamat, hogy dalt írjak. Mert tényleg, annyi minden van bennem, amit leírnék, de nem teszem meg, szimplán azért, mert nem hiszek abban, hogy jó dalokat vagyok képes írni. Elsősorban szövegileg.
Eszméletlen kihívás valamilyen módon rendszerezni és egy adott dallamvilágra felhúzni egy gondolatmenetet úgy, hogy minden passzoljon is.

Egy picit azért most is sikerült elvontra vennem a figurát.
Lényeg, hogy meg kell tanulnom gyermek maradni, és nem elmerülni a fekete, felnőttes káoszban.
Tiszta lenni, mint a gyermek...
Angyalokról énekelni...
És kimonani: mama.

The B52's - Love Shack: Kötelező irodalom!!

Ki a rák az a Laci...?

...tettem fel magamnak a kérdést, miután ma felnéztem az iwiwemre (tudom már a fészbukk a menő, dehát na). Életem eddigi legszánalasabb reklámlevelét kaptam:

Szia Domonkos!

Egy éve halt meg Laci az M1-esen, és tudom, hogy már nem hozhatom vissza, de legalább másnak ne kelljen elveszítenie a párját elalvásos autóbalesetben! Amióta megvettem az elalvásstoppolót, nagyobb biztonságban érzem magam, bárcsak hamarabb rátaláltam volna. Ráadásul úgy tudom most féláron adják, Domonkos, erre ne sajnáljátok a pénzt,a szeretteink élete megfizethetetlen! Én innen rendeltem:

www.kihagyhatatlan.eu

Többet ne induljatok el e nélkül! Kellemes Ünnepeket!

Elalvásstoppoló vazz!! :D

Elmerülős pillanatokra

Elegansziée

Mer tükörbe pózolni menő...

Csalódtam!

Méghozzá pozitívan!
Ugyanis tegnap egy pélferis bulin voltunk a Millenárison. Bevallom őszintén a pf közösségről mindig is volt egy negatív (pre?) koncepcióm. Valahogy, valamiért megbélyegeztem a közösséget a "lelki sérültek" bélyegével. Ami persze egyáltalán nem általánosítható, főleg nem úgy, hogy szinte nem is ismerem őket. Tehát ez egyértelműen negatív előítélet volt bennem, amit tudtam persze, de mégis hittem neki.
És így is indultam bele a tegnapi buliba.

Nem tudom másoknál hogy van, de én ha valamire számítva, úgymond elvárásokkal megyek el bárhova, na akkor tuti, hogy detto az ellenkezőjét kapom meg. Ha pozitív elvárásokkal, akkor negatív élményekkel, ha negatív előítélettel, akkor pozitív emlékekkel távozom. Egyszóval, humoros az ember lélektana.

Lényeg a lényeg, hogy természetesen a fenti egyenlet képére hatalmasat csalódtam a buliban. Igaz, mostanában nem vagyok nagy partyarc (mondjuk mikor voltam ugye...) inkább a csendes megfigyelő szerepébe bújok, de én így jól érzem magam. És ez tegnap is így volt.

Ma reggel viszont már életunt befásult fejjel keltem fel az ágyamból. Mostanában néha olyan kietlennek érzem a világot, mintha egy Stalker játékba lennék... de átvészelem no para!

Tudod mit kéne?

Tudod, van az a funkció, hogy ha hívnak és kicsöngsz akkor a "búúú... búúúúú" hang helyett beteszel valami zenét. Megvan nem? Na szerintem én betenném Lady Gaga "Hello hello baby you called? I can't hear a thing..." cuccot. Mondjuk lehet, hogy sokan buzinak néznének... szóval még gondolkodnom kell rajta... :P

"Minden renben van, eltűnik
Minden nyomtalan
Mindenből amennyi jó, mindig
Megmarad
Nem lesz semmi gond, eljön a vége
És egy pont
Mindenből, amennyi szép, majd újra
Szirmot bont"

/Kowalsky - Minden rendben/

http://www.youtube.com/watch?v=YDdvCttjCW8

Bölcsesség csak nektek csak most

"HIdaljunk"

Szúrok!

Hazafele jövet a kihalt utcákon gondolkoztam... Nevezetesen a határokról. Merthogy, bizony nem kevésszer átlépem a társadalmi konvenciók által okozott zártságokat. Egyszóval túlontúl nyitott vagyok(persze van néhány kivétel), ezzel egyidőben persze nyilvánvalóan nagyon könnyen sebezhetővé is válok, de ami még fontosabb, nagyon könnyen megbánthatok embereket. Noha, nem a lelki világukba taposok bele, akarva akaratlanul azért érzékeny pontra tapintok néha, akár akarom akár nem.
Ez azért van, mert magamból is a "legtöbbet" akarom kihozni. Úgy értem, nem akarom rejtegetni magamat, bevallom és feltárom a gyengeségeimet mások előtt (általában!). Ez viszont azzal is jár, hogy néha tudat alatt vagy nem, de én is megkívánom, hogy márpedig akkor te is tárd fel a lapjaidat és döntsük le a társadalmi konvenciók által létrejött határainkat egymás felé!
Gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy nagyon könnyen vagyok túlhülye, túl könnyelmű és talán néha még érzéketlennek is tűnhetek... Pedig nem! Szimplán csak azt akarom adni mindenkinek, ami legbelül vagyok.

Vigyázat tehát, mert néha akaratom ellenére is szúrok!

Zsenge

kézfogás...
diszkófények...
láthatatlan...
zsenge...
érintés...
gazdagság...
sör...
éjszaka...
tánc...
illat...
csók...
tinédzserszerelem...
új...

Néha hiányoznak azok az évek, amiket sohasem éltem meg...
Talán lehettem volna én... de nem.

Gumicukor