Csalódtam!

Méghozzá pozitívan!
Ugyanis tegnap egy pélferis bulin voltunk a Millenárison. Bevallom őszintén a pf közösségről mindig is volt egy negatív (pre?) koncepcióm. Valahogy, valamiért megbélyegeztem a közösséget a "lelki sérültek" bélyegével. Ami persze egyáltalán nem általánosítható, főleg nem úgy, hogy szinte nem is ismerem őket. Tehát ez egyértelműen negatív előítélet volt bennem, amit tudtam persze, de mégis hittem neki.
És így is indultam bele a tegnapi buliba.

Nem tudom másoknál hogy van, de én ha valamire számítva, úgymond elvárásokkal megyek el bárhova, na akkor tuti, hogy detto az ellenkezőjét kapom meg. Ha pozitív elvárásokkal, akkor negatív élményekkel, ha negatív előítélettel, akkor pozitív emlékekkel távozom. Egyszóval, humoros az ember lélektana.

Lényeg a lényeg, hogy természetesen a fenti egyenlet képére hatalmasat csalódtam a buliban. Igaz, mostanában nem vagyok nagy partyarc (mondjuk mikor voltam ugye...) inkább a csendes megfigyelő szerepébe bújok, de én így jól érzem magam. És ez tegnap is így volt.

Ma reggel viszont már életunt befásult fejjel keltem fel az ágyamból. Mostanában néha olyan kietlennek érzem a világot, mintha egy Stalker játékba lennék... de átvészelem no para!