Már túlságosan régóta tartott az uborkaszezonom, úgyhogy gondoltam, valahogy inspirálni kellene már magamat, hogy dalt írjak. Mert tényleg, annyi minden van bennem, amit leírnék, de nem teszem meg, szimplán azért, mert nem hiszek abban, hogy jó dalokat vagyok képes írni. Elsősorban szövegileg.
Eszméletlen kihívás valamilyen módon rendszerezni és egy adott dallamvilágra felhúzni egy gondolatmenetet úgy, hogy minden passzoljon is.
Egy picit azért most is sikerült elvontra vennem a figurát.
Lényeg, hogy meg kell tanulnom gyermek maradni, és nem elmerülni a fekete, felnőttes káoszban.
Tiszta lenni, mint a gyermek...
Angyalokról énekelni...
És kimonani: mama.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése