Ahogy a nagyvilágban járok kelek, egyre több ismerősömet kapom azon, hogy néha-néha írogat egy két költői gondolatot, majd mindezt a nagyvilág elé tárja személyes blogján. Egyszóval csak azt akarom
ezzel mondani, hogy napról napra népszerűbb dologgá válik a blogolás. Minderre különböző internetes felületek állnak rendelkezésre, mint például. a blog.hu, vagy a blogspot.com és még sorolhatnám. Egyszerű, könnyen érthető, még a hülye is képessé válik arra, hogy saját blogot hozzon létre, amelyen megoszthatja életét másokkal. Blogunkat természetesen ezer meg ezer féle úton módon tudjuk színezni, kezdve a design megválasztásával, a médiaelemek feltöltésén át a témák és saját blogolási stílusunk(!) kiválasztásáig.
De miért is jó ez? Miért jó blogot szekeszteni? Jó egyáltalán, vagy csak felesleges időtöltés?
Nyilvánvaló, hogy minden épeszű ember, aki efféle biznisszbe kezd, azért teszi, mert szeretné kicsiny, ámde életét és önmagát megosztani lelkes netközönségével. Ezzel még nincs is semmi baj, sőt ez egy király dolog!! Tényleg! De vajon közelebb segíti-e egy blog olvasóját, az -ha a kedves blogger leírja pár egyszerű gondolatát, megosztja néhány képét, videóját, majd mindezt a közönség számára elérhetővé teszi-, ahhoz, hogy azt a valakit ismerje meg a d
izájnok és egyéb internetes kellékek mögé bújt hús vér emberből, aki személyesen maga a blog írója??? Mert vannak pillanatok, amiket nem mindenkivel osztanék meg, hanem csak ezzel és ezzel az emberrel. De ezt a pillanatot már sallangok közt bemutattam az egész netközösségnek. Hol marad tehát a személyes kapcsolat? Szükség lesz-e személyes kapcsolatra? Nyilván jó dolog az, ha live-ban mosolyogva azt mondják neked „Ja igen, ezt láttam már a blogodon” vagy „Képzeld megnéztem a blogodat és tökjó” Ez akár olyan személyes kapcsolatok kezdetéhez, vagy építéséhez is vezethet, amelyek a blog nélkül talán sosem valósultak volna meg. Na ilyenkor érzem azt, hogy igen, jó dolog blogot szekeszteni. Karaktert ad, stílust teremt, színessé tesz… De sohasem helyettesít Téged!!!
A blog sok mindent elárul...
VálaszTörlésÉn kezdetnek csupán önmagamért írtam. Kidühöngtem magam, sírtam egy jót közben, vagy épp nevettem magamon vagy helyzeteken. Mióta ismerőseim, és azok ismerősei is olvasnak és olyanok akik nagyon közel állnak hozzám, nem osztok meg mindent.Szinte feleslegessé vált. Mert tegyük fel, hogy szörnyen ideges lettem mondjuk a Kedvesemre. Hazajövők, leírom, hisztizek, aztán másnap megbeszéljük, vagy még aznap. De nem. A blogom már elárult. És lehet neki, máskor, másképp adtam volna elő a bajaim. Tehát nem épp okos döntés saját néven blogozni, és főleg nem úgy, hogy közben minden ismerős olvassa. Na én itt rontottam el.
És kifejezetten jól estik, ha a blogom által ismert emberek(valójában tök idegenek), néha egy-egy szomorkásabb bejegyzés után e-mailben küldenek egy jópofa videót, vagy zenét, netán vidító pár sort. :-) :-)
Blogolni jó!
:-)
Ja! És azt szeretem a legjobban, amikor olyan dologról ír az ember, amiről egyébként nem feltétlenül illik beszélni, vagy a közfelfogással ellentétes vagy csak nem is határos pl: szexualitás, kétkedések az Egyház által jóváhagyott dolgokban, anyagi helyzetek... Akkor a kedves "olvasók" nem ám, hogy odaírnák a véleményüket a blogba... Nem... Személyes levelet (e-mail) küldenek. Mert a "becenevükkel" nem vállalják minden olvasó előtt a véleményüket...
VálaszTörlésIgen, a blog néha jó, kiírni magadból, amit szeretnél megosztani másokkal. Mégis valami személyes, olyan, mint egy napló. A tiéd, és mégsem titkos. Olyan ez, mint mikor meglesel valakit, s aztán odabújsz hozzá, hogy elmeséld, amit láttál... Furcsa érzés igazából mindenki előtt leleplezni, hogy "ilyen" is vagy. Márpedig hozzá tartozik az egyéniségéhez az embernek: magány és társaság. A kettő keveréke ez: nem vagy ott testben valaki mellett, ha éppen olvassa, de megjelensz az írásban: mert te alkottad.
VálaszTörlésVolt egy olyan kezdeményezés is Ámerikából, aminek a logóján az volt h 'Read more books than blogs!'
VálaszTörlésEzt is nagyon jó gondolatnak tartom, de magam is többet olvasok neten. Ennél már csak kottát többet :D -mindegy, más téma.
Jómagam fotós blogot vezetek, ott nem nagyon van helye olyan értelemben az önmegvalósításnak, hogy "szomorú vagyok a világ miatt mert minden rossz ahogy van" és stb. Ezeket a véleményeket nem szoktam kiengedni a falra. Mert az nem szakma és kit érdekel. Persze ha valaki egy képe alá odaírja h milyen lelkiállapotban lőtte a képet vagy mit vált ki belőle Picasso az rendben van.
Nem tudom, én kicsit ódzkodom ettől a mindenkinek elmondom, hogy most rosszul vagyok dologtól. Mert benne van a mindenkinek.
másik,
VálaszTörléshogy itt ez ilyen módon sok szennyezéshez is vezethet. Arra gondolok, hogy sok olyan gondolat kerül kiterítésre, ami hibás, mert az illető egészen egyszerűen nem ért hozzá. És ez nem biztos, hogy másnak jó.
És ha már ez volt a fő kérdés: fütyülök rá, hogy blogoli vagy bármi más menő-e csinálni. Mert ritkán adódott eddig olyan esemény, ami egyszerre volt menő és értelmes, értékes.
Ne vedd beszólásnak, nem annak írtam.
Te kérdezted :D
Ha, ha ha Domi... beszélnunk kell...
VálaszTörléshmm... erdekes gondolatok:-)
VálaszTörlés-Doma: mit ertesz az alatt h. "nem ert hozza"??
VálaszTörlés-kerdesfolvetes: szereny velemenyetek szerint igaz az hogy: meno = ertelmes + ertekes??
vagy a meno mitol lesz meno??? vagy ez csak egy elcsepelt közszó?
- Doma nagyon jót írtál, teljes mértékben 1tértek veled.
VálaszTörlés- Szerintem a blog nem mindig tükrözi az írót (ha nem szakmai, vagy álnéven fut), mert valahol az emberben ott van a "másoknak megfelelni" vágy. Én is szerettem volna egy olyan blogot készíteni, ahol belső lelki gondjaimat kiadhassam, de szerintem jobb hogy nem készítettem, mert nekünk akiknek van hitünk a szépet, értéket, jót kell hirdetnünk, nem a depit :)
Nevet direkt nem írok :D
Nem feltétlenül gondolom, hogy a "nekünk, akiknek van hitük a szépet...stb kell hirdetni..." igaz lenne. Miért kedves Névtelen? Te nem szoktál "depis" lenni? Mellesleg minden bajom ellenére van hitem. Sőt, csak hitem van! Nem is akármilyen! Hogy lehet ilyen zagyvaságot írni. A szövegértést tanítani kéne! :-S
VálaszTörlésHát... Ez magyar valóság. :-) :-D