Éppen a vonatra várok, tömöm magamba a sültkrumplit amikor meglátom a csövest, aki mindig kéreget mindenkitől. Na mondom, jó lesz nincs senki más az állomáson, csak én ülök a padon a kajámmal. No meg is indult felém a csávó és természetesen meg is szólított. "Hé nincs pár forintod? Semmi? Izé! Kajára kéne!" Mondom neki nincs semmim (persze volt nálam egy adag pénz). Gondoltam húzzá el innen amilyen gyorsan csak tudsz!! Aztán már épp indult volna el, amikor kipattant fejemből az isteni szikra. -Hé - mondtam - Gyere egyél a sültkrumplimból. Ne tudd meg a csávó arcára milyen meglepődöttség volt írva amikor ezt mondtam neki. Még magam is meglepődtem magamon. Szal mondtam neki üljön mellém. Ő leült, kajáltunk egyet, még a piám maradékát is odaadtam neki. Dumáltunk egy kicsit, megköszönte nekem, majd én meg húztam föl Pestre.
Tegnap meg összeismerkedtem egy mosolygós életvidám csajjal az állomáson, de érted olyan jófej volt, hogy ilyet keveset találsz komolyan mondom. Semmi depi, semmi nyavalygás, pedig 3 órákat alszik általában aszonta... Jön a kaller, mosolyog, nevetünk egyet, vigyorogva lekezeli a jegyem, mintha már évek óta ismerném olyan volt a fíling. Benn a Keletiben meg már mosolygós ölelés fogad, öröm a találkozásért, aztán el is indulunk az Arénába. A jegyeladó csajszi kicsit mogorva, dehát vanilyen, túléltük, biztosan csak fájt a feje...
Aztán Sülysápra le, romantikus séta meg miegymás, ami ilyenkor kell, gyengéd ölelés, Keletibe vissza, már megint egy mosolygós kaller kezeli a jegyem és mivel senki más nincs a vagonban hangosan énekelem Dierks Bentley számait, aztán vagy 80ezer telefonhívás már a gödöllői vonaton, próba a Rollikékkal, mindenki mosolyog, mindenki vidám, mindenki szeret... Így jó elni!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése