Rohanok...

Mindig csak rohanok. Futnom kell, nem tudok megállni és azt sem tudom miért nem. Talán egy eszmény, egy vágy, egy álom, egy cél az ami után megállás nélkül csak rohanok nap mint nap. Egy olyan ideál amit én állítok önmagam elé, de ez nem létezik! Vagy csak magam elől futok? Bánt, hogy csak álmodom?

Száguldok előre, egyenesen egy görcsös ragaszkodás vágya felé, s eközben észre sem veszem, hogy mellettem emberek integetnek féltő kezekkel, hogy ott vár rám az aki szeret, és hogy mennyire sok gyönyörűség mellett futok el... De nem tudok megállni. Olyan ez, mint egy álom, amelyből nem tudsz felébredni.
Csak futok és rohanok és száguldok... meddig?