2010. április 27., kedd

Lakatlan sziget

Egy dal a kiábrándultságról, a személytelen világról, mégis egy lélekről, amely boldog lehet, ha elfogadja a világ háborgó tengerének sodrását. A közönyről, hazugságokról, a szavakról:
Persze saját!!:-))

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)