Szal az volt, hogy miután lenyomtam az írásbeli érettségiket és picikét fellélegezhettem, pénteken este lehúúztam jóöreg hőnszeretett Dini barátomékhoz, ami egyenlő volt azzal, hogy az egész éjszakát átszivarozzuk, barackpálinkázzuk, és szétröhögjük az agyunkat, mint mindig persze. Örömmel jelenthetem a stresszoldás megtörtént! Másnap azért megtörtént a lelki töltekezés is már itthon Gödöllőn. Remek csoportbeszélgetésen vehettem részt a bérmálkozást előkészítendő lelkigyakorlatszerűségben.
No aztán koszosan büdösen izzadtan vissza Pestre Dinikémékhez, merhogy úgy döntöttem mégegy romantikus éjszakát eltöltök ottan náluk, hamár homár ugye. Héven ülök, teló csöng, Borikám hív, hogy figyu már holnap felmegyek Pestre(Mosonmagyaróvárról!!) másnap összefutunk?? Hát persze!!! Alap!! Oké. na vissza Pestre zuhany, vacsi, és ezekután sikerült bebizonyítanom, hogy romantikusan is lehet horrort nézni. Ez egy nagy újdonság volt számomra! Éshogy én Pesten hogy utálom a rohadék jegyautómatákat!!!! rgrghhh!
Na mind1 lépjünk túl persze. 3kor fájdalmas búcsúzás, majd önfeledt találkozás, Gellért-hegy mászás, szivarozás a legtetején(azér ott volt a fíling), majd mély beszélgetés, pont olyan amilyen nekem kell. Aztán már nem volt más hátra, mint előre: Vissza haza, ahol mindig tudom, hogy várnak rám, ha hosszú útról jövök.Szóval igazi ajéndék volt minden pillanat. Megbecsülöm!
Rájöttem mekkora gyerek vagyok én még! Talán sosem növök fel igazán... de nemisbaj lehet, nekem így szép az élet:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése