Hála

A nagy karácsonyi, szilveszteri világzsongás a végéhez közeledik. Holnaptól egy új évtized új mániákus munkahete veszi kezdetét. Egy korszak lezárul. Az iskolák kinyitnak, az utcákat elözönlik az emberek, az utakon hóba tapadva csúsznak majd az autók kerekei, a világ visszatér jól megszokott hétköznapi menetrendjébe.
Ahogy ezek a gondolatok özönlik el szerény gondolataimat, arra jutottam, hogy hálaadással tartozom. Talán nem az utóbbi év volt a legjobb, talán nem is lesz soha jobb, vagy talán ez volt a legjobb, vagy ez se volt jobb, mint a többi, ami nem a legjobb... Rövidre zárva, egyszerűen csak hálát kell adjak! Hálát azért, hogy vagyok, hálát azokért akik körülöttem vannak, hálát a kudarcokért, az örömökért, hálát a halálért és halált a háláért. Hálát azért, hogy az élet nem a kény és kedv szerint alakul, hálát azért mert nincs legjobb barátom, hálát azért mert nincs senki akivel megoszthatnám önmagam, hálát azért, hogy nem kapok viszonzást, hálát, hogy senki sem vagyok. Hálát adok, mert így vagyok a legtöbb!
És kinek is tartozom hálaadással? Hát döntsd el te! Neked igen? Neked igen!:-)