Inkább bolyongok... Átadom magamat a pillanatnak és megragadom magamnak a pillanatot. És pillanatról pillanatra változik bennem a világ. Egyszer éjjel van, másszor százágra süt a N
ap és virágok között sétálok egy hosszúszőke hajú tündérrel, aztán megint tél van és kuporgok a hidegben, szörnyetegként a szobámban, de kilépek az ajtón, megcsap eg
y régi nyár illata, aztán elbúcsúzom, Ő felszáll, elmegy a vonat, süvít a szél és a túlsó peronon figyel a Sátán, hogy megölhessen.Jobb ha most nem teszek semmit, de mégsem... Meggondoltam magam, inkább szembeszállok, de talán mégis visszahátrálok...Keresem az utam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése