Csődtömeg

Ma megint sikerült megbolygatniuk a lelkivilágomat! És már megint ez a rohadt továbbtanulás...
Fingom nincs hova kéne jelentkeznem, átböngésztem minden könyvet, az összes egyetem összes szakáról elolvastam mindent, ma vettem meg az OKJ-s kézikönyvet, de tanácstalanság tanácstalanság hátán bennem. (Azért ezek a fazonok szépen mosolyognak itt a képen. wííííí.) Persze eközben mindenki erről beszél. "Tételek így tételek úgy, felvételi így felvételi úgy" Hova mész továbbtanulni??" "Még nem döntötted el? Lassan már ideje lenne!"
Tudom öregem, tudom!!! Nade more! Szal érted na!
Az egyetlen dolog amihez valamilyen szinten elhivatottságot érzek az a tanítás. Tanítani akarok, igen, tanítani az jó lenne... Az egyetlen baj persze csak az, hogy állásajánlat nuku, jó fizetés nuku, megélhetés nuku. Hát igen és már el is vesztegettem 3+X évet. No nembaj persze, lépjünk csak tovább, majd lesz valahogy...
Összességében egy merő csődtömegnek mondhatom magam, és ez felettébb nagy büszkeséggel tölt el! Arra már ki sem térek, hogy mennyit tudok abból amennyit az érettségihez tudni kéne... Na mind1. Fő a pozitív hozzáállás és a versenyszellem! Lassan ugyis kocsiba ülök, szoval meg kell nyugtatnom drága lelkivilágomat.
Bulizni kéne... Elmenni, berúgni, táncolni, csajokat fölszedni, vadul szeretkezni amíg el nem ájulunk...
De azthiszem azért erre mégsem fog sor kerülni.
Bettina kolleganőmet föl kéne már hívnom, hogy ugyan hogy gondolta ezt az együttkajálós dolgot a héten. Én mondtam benne vagyok, csakhát ő Kaposvárra megy a es vizsgázik a szegény pára. Így nemigen fogunk tudni találkozni.
Na mind1 is azthiszem mára ennyi éppen elég...