Galgahévizen voltunk

Az ifigödöllőnek való munka nagyon kemény dolog! Egy-egy forgatás alkalmával bizony komolyan meg kell küzdenünk azért, hogy minél szebb, jobb, életvidámabb, energiadúsabb és fordulatosabb képet adjunk az eseményekről. Eme tevékenységünket pedig  legjobban a fűben fekve tudjuk végezni, miközben a fűvel füvezünk ugye.
Hát ilyen a mi cégünk, de hamar átlendülünk a holtponton! Ehhez csak egy Huszár Domira van szükség! Mármint arra a Huszár Domira aki nem én vagyok, hanem a Huszár Domi. És így már nem igaz a mondás, hogy Huszár Domi csak egy van, dehát kit érdekel! Öröm szívemnek egy névrokonnal csevegni!
És nem elég, hogy a Huszár Domival névrokonok vagyunk, ráadásul még egyidősek is, de még a párválasztási rítusunk is egy helyről merítkezik, nevezetesen a Dél-Duna mente csini-mini lányaiból.
Hát ez a nem semmi!!!
Amúgy meg nem vagyok bolond, csak 18 éves és egy egész Energisernyuszi-hálózat működik néha bennem, dehát ahogy a mondás is tartja: "Sosem lehetsz öreg és bölcs, ha nem voltál fiatal és őrült!"
Na csekkold le ezt a videjót:

Metamorfózis

Dini barátom adathordozóján olyan gyöngyszemekre találtam, melyek visszaidézik ifjú, zsenge, gyerekkori zenei alkotásaimat. Meghallgattam pár számot. Nem is olyan rossz...
Gondoltam elhozok egyet ide is.
A trekk címe: Metamorfózis

Álom

Képzeld el azt, amikor álmodsz!
Nem érzékeled az időt, nem vagy tisztában a realitásokkal, pillanatok alatt átcsöppensz egyik helyszínről a másikra! És biztos volt már olyan élményed is, amikor tudtad, hogy álmodsz, de mégsem tudtál belőle felébredni.
Nos. Valami hasonlót élek át mostanság én is, azzal a különbséggel, hogy én ébren vagyok, de mégis minden olyan körülöttem, mintha aludnék, és egy másik dimenzióban élnék. Eltompulnak az érzékeim, pillanatok alatt új kanyarokat vesz az életem. Néha úgy érzem, mintha képtelen lennék értelmezni azokat a történéseket, amik körülöttem zajlanak. Félelmetes! Csak lépek egyik lábamról a másikra, de nem érzem a talajt, mintha a levegőben lépkednék!
Pár napja érzem mindezt. Olyan mintha meghaltam volna és egy világon túli szemüvegen keresztül nézném saját magamat. Néha elfog a gondolat, hogy most nem ott kellene lennem ahol vagyok, és nem azt kellene tennem amit éppen teszek, nem azokkal az emberekkel akik körülvesznek és valójában nem is kellene léteznem sem. Amit eddig magaménak éreztem, most már olyan, mintha nem is az enyém lenne. Idegen vagyok a saját otthonomban!
Mindez csak a kialvatlanságom következménye. Legalábbis remélem...

Spontán Kapcsolat Koncert

Ez az egész koncertes dolog már annyira spontán volt, hogy mindössze kb. félórát voltunk ott, de azért ennek ellenére a kapcsolatok mindenféleképpen eredményesen épültek az estén, amint azt a következő videó is tanusíthacssa:)

Közel engedlek idegen...

Planetshakers - Holding on

Egy fiatalos, lendületes, keresztény rockbandáról van itt szó. Őket hoztam ma a zenekedvelőknek:) Számomra azonban mindig is rejtély marad egy-egy keresztény előadó, vagy együttes valódi hitelessége, ami egy tomboló színpadon nem is igazán jöhet át, de mindezt félretéve egész jó kis banda ez a Planetshakers:)


Még így is megszólal azért, hátmég liveban :))

Már megint a szex

Bocs, hogy én is ilyen sexes témát veszek elő, dehát úgy látszik mostanában ez a divat.
Nomeg Szabina barátommal beszélgettem nemrég és megfogalmazódott egy két gondolat a témával kapcsolatban, melyeket úgy érzem itt is érdemes közölni.
Mi az oka annak, hogy a házasság előtti tisztaság kérdése értéktelenné válik, vált? És nem csak úgy kint a nagyvilágban, hanem az egyházon belül is!? Mitől lett sokak számára értelmetlen ez a kérdés? Magamon tapasztalom, hogy amíg 2 évvel ezelőtt még teljesen szilárdan azt mondtam, hogy full tiszta kapcsolatot szeretnék, semmi túlkapás, addig ma már egy komoly kapcsolat velejárójának érzem, kezelem a sexualitást. Hiteltelenné váltam volna? Nem hiszem! Nem csak én vallok így! És nem csak én lépem át a határokat, miközben gyakorló kereszténynek vallom magam!
Vitathatatlan tény, hogy ez a "probléma" jelen van, és egyre erősödik keresztény berkeken belül is!
Talán nincs értelme okokat keresni, hiszen a folyamat már régóta létezik, és talán csak én látom túl szubjektíven azt, hogy egyre inkább erősödik ez a vonulat a fiatalok között, de Szabinával való beszélgetésem során visszanyúltunk a gyökerekhez.
Szerény véleményem szerint pedig az oka annak, hogy egyre inkább elhatalmasodik a házasság előtti tisztaság értékének megkérdőjelezése a következő:

-Egyrészt az egyház, a papok, a hittanok, a táborok, a beszélgetések, a legapróbb dolgok is az egyházon belül tapasztalataim szerint túlmisztifikálják a témát. Erőltetetté válik a kérdés morális értékének megvitatása. A tavalyi galgás táborban például úgy éreztem, hogy túl sok problémát és kérdést ide vezetünk vissza! Nagyon rákoncentrálunk, hihetetlenül kiemeljük ennek a fontosságát! Arról például, hogy vasárnap ki jár és ki nem jár templomba szinte semennyit nem beszélünk. Pedig ugyanolyan nyilvánvaló, kérdéskör lehetne, mint a házasság előtti nemi élet! És a tízparancsolatban is ugyanúgy benne van! Erről azonban senki se beszél! De ez csak egy példa volt, lépjünk tovább:

-Miután a témát jóóóól kidomborítottuk és körbenyaltuk, egyenesen következik, hogy mindenki fejébe el is ültettük. Innentől kezdve nem csodálkozhatunk már azon, hogy miért jön elő oly gyakran ez a téma. Tegyük fel, hogy Józsi, aki magát jókiállású keresztény fiatalnak tartja egyszercsak mindezek után azt tapasztalja, hogy nézdmáá, ők lefeküdtek egymással! És ők is, sőt ők is, és ők is! Innentől kezdve mind1 miért tette meg bárki is, Józsiban egyértelműen megkérdőjeleződik az egyház tanítása. Elavulttá válik, idejétmúlt lesz. És jogosan!!

-És ez az, ami miatt az egész kérdéskör fontossága alaptalan lesz!!


Az egyház túl nagy hangsúlya a tisztaságra <--> Személyes tapasztalata annak, hogy szinte senki sem veszi komolyan mindezt! -->>> Ha eddig még úgy is gondolta, hogy a tisztaság fontos, ezekután már persze, hogy értékét veszti mindez!

Hát én így látom a helyzetet...

Kissé busy lettem...

No lássuk csak:
Kedden leérettségiztem oh yeah, majd egyből fölhúztam Pestre, hogy Krisztivel megünnepeljük eme fantasztikus pillanatot. Pezsgőzés a Lánchd alagútjának tetején, séta, McDonald's kaja. Hát mi már csak tömegcikkeket eszünk, evvan. Másnap egy kis levegőnyi lélegzetvétel, pihi-puhi, szihi-szuhi, majd nyomás a zenesuliba, biziosztás, majd bankett, melyről mélységesen nagy fáradtságomra hivatkozva sikerült lelépnem 10 óra körül. És nincs már többé osztályközösségem!! Megmondom az őszíntét, baromira nem fog hiányozni semmi az elmúlt hat évből. De télleg semmi! Lizáékkal meg úgyis találkozom majd néha napján a klubban:)) meg talán Borbáthtal is...:)
Node lépjünk tovább, hiszen az élet nem áll meg, hiszen busy vagyok. Fuvarozom anyámat, csütörtök van, majd délfordultával Chuck barátomat is ráveszem, hogy írja ki nekem a kocsiban az Ocean's elevent, hamár a Hegyi nem veszi fel a telefont... hát a Hegyi már csak ilyen, hol van, hol nincs. De azért szeressük:)) Kiírva a film, GPS megszerezve, irány Alsónémedi, ahol drága Krisztinám vár engem, miközben én azt se tudom hol a rákban vagyok, és merre megyek 120-szal az M0-son!? Végülis nagynehezen, de sikerült! Megérkezem! Huhh. Izzadságcseppek az arcomon, meg lentebb is ugyebár, nade ez már nem lényeges! Film, kaja, séta, horgásztó, emberek, sült hal, naplemente... Teljes a romantika... wúúúú. Hazafele a Class Fm szól, benne meg a Csiszár. Szeretem a műsorát! Főleg amikor esténként céltalanul bolyongok a kocsival valahol a városban. De ez most nem céltalan bolyongás volt, mert hazaértem, lefeküdtem, aztán már azon kapom magam, hogy péntek és irány Pest, még mindig a fent említett hölgyeménnyel.
Majd miskolci gyorssal vissza, Ádám barátom az állomáson hullafáradtan fölszed, majd mehetünk is hozzám videót vágni. Szolid 3 óra kemény munka, a végén Ádám már az ágyamon alszik, nade mind1 is mert befejeztem a munkát, jöhet egy kis kaja, meg fürcsi, aztán irány Kartal, ahol csilllogószemű, életrevaló, csibészekkel találkozunk, akik nyitottak ránk, közösséget alkotnak és gyönyörűek együtt!!!! Boldogság őket látni! A galga commando sikerrel járt, igazi újdonságot fedeztünk föl ott Kartalon. Csodás milyen gyönyörű Isten műve! És ezt építeni a legboldogabb dolog amit elképzelhetek bárki számára!!
Hazafele már kicsit stresszesebb a helyzet. Életembe nem láttam még ekkora vihart, az úton 20 centi víz, alig bírunk menni. Villámlik, dörög, fák dőlnek ki előttünk. Félelmetes, de hihetetlen élmény!
Nagynehezen megérkezünk a klubba, ahol már KissLaciék zenélnek. wááááá fergeteges Blues-t játszanak. Csak ámulok és bámulok! Jól tolják, sokra vihetik! Beszélgetés, dumcsi, kaja, pia, stb... Séta haza a szemerkélő esőben. Van akire gondolhatok útközben!

És most itt ülök. Hullafáradtan, de boldogan! És ez mindennél többet ér!
Holnap Gospel fesztivál, Múzeumok éjszakája, majd másnap reggel Hatvan és galga commando, majd este egy kis baráti filmnézés Bettivel!
Szeretek élni! Hála az Úrnak minden ajándékáért!
Na ennyi! Jóccakát! :-)

Galga Promo

Ne felejts el jelentkezni az idei, Galgás táborba!
Témánk idén: A Kapcsolatok
Ideje: július 28. (szerda) - július 31. (szombat)
Helye: Máriabesnyő, Kapucinus Rendház
Jelentkezni a www.ifigodollo.hu -portálon tudsz! Siess! Fontos vagy!

Márk, a tyúk

Márk barátom focizás közben néha tyúkká változik át, és ezt nem is takargatja mindaddig, amíg csőrébe nem tolja valaki a kamerát, jelen esetben ez most én voltam. Kicsit szégyellős volt, de végül csak megadta magát és bele poákozott a kamerába...:-D

Sebek

Ma Besnyőn voltam a táborelőkészítő megbeszélésen. Kicsit fáradtan és fásultan érkeztem, de jó volt ott lenni. Már csak a helyszín miatt is. Gyönyörű.
Bejártuk a terepet, átbeszéltük a témát, Laciatya egy remek kommunikációs "tréninget" tartott nekünk. Érdekes volt, lekötött.
Mindenki mosolygott, mindenki nevetett, együtt ötleteltünk, együtt örültünk a Galgának és egymásnak. Szép volt minden, de valahogy mégis az fogalmazódott meg bennem miután hazajöttem, hogy félelemmel tölt el az,  hogy mennyi de mennyi sebet hordozunk magunkban.
Volt egy pont délután, amikor körbenéztem az arcokon és egyszer csak mindenkiben egy megdöbbentő hiányt, egy leírhatatlan fájdalmat láttam. Egy mélységes szomorúságot, kiüresedettséget tapasztaltam, olyan volt, mintha belelátnék a szívük azon mélységeibe, amit talán senkivel sem osztottak még meg. Ijesztő volt, de egyúttal újszerű.
Nyilván én vagyok az elvetemült tudom, de úgy éreztem, hogy akkor Valaki mindezt a sötétséget, sebzettséget, gyötrődést meg akarta mutatni nekem az arcokon, az emberekben, a lelkekben. Valaki ráébresztett, hogy mennyire sérülékenyek vagyunk, és hogy a világ sokszor mennyire kiszolgáltatottá tesz bennünket. Hiába tudunk szépen mosolyogni és hangosan nevetni... sebeket hordozunk! Mélységesen nagy sebeket. És félelmeket, fájdalmakat, amiket talán mi sem vallottunk még be magunknak.
Hiány. Hiánya egy társnak, egy elvesztett szerelmesnek, hiánya a bizalomnak, az önbizalomnak! Kétségek önmagunkkal szemben, magunkba fojtott zárkózottság. Gyász, gyásza az időnek, félelem attól, hogy megnyíljunk. A fájdalom, hogy nem találjuk az otthont. Ilyesmiket láttam az arcokon.
Úgy éreztem, hogy legbelül siratom ezeket az embereket és gyászolom a fájdalmukat, és azt kívántam bárcsak segíthetnék. De legtöbbjükön sehogyan sem segíthetek konkrétan, mert nem engednek közel magukhoz. Kicsi vagyok én még... Nagyon kicsi :-) De mától fogva hordozom őket, az arcukat, a sebeiket. És a sajátjaim mellé helyezem azokat. Csak azért fohászkodhatok, hogy egyszer majd minden ragaszkodást és megkötöttséget odaadunk majd Valakinek, aki egészen kitölti a hiányainkat, és örökké boldoggá tesz bennünket!

Egy este Pesten

Egy fergeteges esten lehettem Pesten egy remek emberrel melynek neve nem lesz megnevezve, mert nem lenne eszperente, de a lényeg az, hogy kihasználtuk a naplementét és fotózgattunk párat. Hát nem lett profi, de nekem tetszik... Pest este remek hely...:)

Ádám barátom kérésére kérlek töltsd ki ezt a kérdőívet:
www.kerdoivem.hu/kerdoiv/346576241/

A nagyika meg én

Hát igen. Azt hiszem ezen régi a képen jól látszik mennyi mindent örököltem családi ágon...

Fönnragadtunk a MÜPÁban...:-)

Van nekem egy Kriszti nevű ismerősöm, akivel mostanában egészen kellemesen tudjuk az időnket eltölteni egymás feledhetetlen társaságában, ennek megkoronázásaként pedig, tegnap sikerült belopóznunk a MÜPÁ-ba, annak is a legfelső szintjére, majd a tetőteraszra, ahol tulajdonképpen az égadta világon egy lélek nem volt se kint se bent. Ez csak annyiban volt kellemetlen, hogy mikor észrevettük, hogy valaki titokban mégis ránk zárta az ajtót, senkinek se tutunk szólni, hogy fennragadtunk.
Hálég azért szerencsésen túléltük a dolgot és visszataláltunk, de úgy gondoltuk ezt veletek is meg kell osztanunk, úgyhogy még1x fölmentünk megkísérteni a sorsot, de ezúttal már élő egyenes adásban!
Hát így néz ki a MÜPA amikor, egy lélek sincs az emeleten rajtunk kívül...