Tegnap este leejtettem egy tányért, az pedig darabokra tört a konyhánk kövén. Káromkodtam egy jó nagyot, ordítoztam, majd ugyanazzal a dühvel felsepertem és kidobtam a szilánkokat a kukába.
Ma kétszer is leejtettem a telefonomat. Kicsit össze is karcolódott. Dühös voltam, mintha valaki rátört volna az életemre, mintha valaki megbántott volna. Pedig csak ügyetlen voltam és földre esett a Nokiám.
Mostanában ez van. Mármint nálam. Ez lett a módi. Folyton folyvást csak dühös vagyok. Hol a helyzetre, hol egy barátomra, hol édesanyámra, hol a páromra, még a kutyámat is felrúgnám néha. Néha már ki sem látok a falaim mögül. Feszültség van bennem. Diszharmónia, összeférhetetlenség. Folyton csak azt hajtogatom magamban, hogy miért nincs ez így, miért nincs ez úgy, amúgy!
Hogyan tudnék így építeni? Ha bennem pusztulás van?
Annyira fel tudok nézni azokra az emberekre, akiknek van türelmük. Akik higgadtan, türelmesen bevárják a dolgokat és mosolyogva tudják elfogadni a pillanatot.
Jó lenne elcsendesedni...
Kedves Huszár! A türelmes emberek sem mindig kiegyensúlyozottak. Mindenkinek az életében vannak olyan időszakok, szituációk, amikor mérges. A haragot pedig lenyelni, legyűrni, majd mosolyogva továbblépni sokkal egészségtelenebb mintha "kiengednénk a gőzt".
VálaszTörlésA dolog trükkje az, hogy hogyan szabadulhatunk meg a haragtól olyan módon, hogy azzal senkinek se ártsunk. Jól látod, a féktelen dühkitörések valóban nem valami harmonikusak. Viszont azt meg tudod tenni, hogy a feszültséget konstruktívan vezesd le, például ahelyett hogy egy értelmetlen, céltalan negatív kifakadásod lenne, inkább konstruktívan próbáld magad túltenni a "mérges fázison", illetve próbáld megoldani a frusztráló szituációt.
Természetesen a düh kezelése nem mindig egyszerű, hiszen a dühért felelős hormonok megnehezíthetik az ember kontrollját, főleg ha éppen egy fizikailag/érzelmileg/szellemileg feszült időszakban van. Annyit viszont mindenféleképpen érdemes lenne megpróbálnod, hogy "bűnbakok keresése" helyett (gravitáció, anya, pár, kutya) önmagadba nézel és ott próbálod megérteni, és konstruktív mederbe terelni az indulataidat.
Hiszen hogyha van elég erőd ahhoz, hogy dühkitörésekben szabadulj meg frusztrációdtól, akkor arra is elég erős vagy, hogy ugyanezt az energiát konstruktívan használd fel. Gondolj csak arra, hogy mi mindent tudnál teremteni és véghez vinni, ha ezeket az energiáidat pusztítás helyett építésre használnád!
Remélem nem untattalak nagyon, és sikerül kicsit belső egyensúlyodhoz közelebb kerülni és "lecsendesíteni" az indulataidat. =)
Egy ismerősöd ismerőse
Nagyon is egyet értek veled!
VálaszTörlésA negatív energiák pozitív irányba való állítása nagyon is helyes gondolat!
Azt lehet tudni kinek az ismerőse vagy? esetleg... :)
(nekem van egy tippem, hogy kinek az ismerőse... :P)
VálaszTörlésfogadok hogy pszichológus...
VálaszTörlésNahát, Kriszti, most le lettem buktatva :P.
VálaszTörlésAzért nem írtam alá névvel, mert neked valószínűleg nem sokat mondott volna. De hát itt van Kriszti és ő majd felvilágosít, és igen, Kriszti ismerőse vagyok =). Pszichológus viszont sajnos nem vagyok, csak szeretnék az lenni xD
az irományod elég pszichológusos volt :)
VálaszTörlésJa, bocsi érte, kicsit elkapott a hév :P Most nézve valóban ömlengően analitikus lett, nem annak szántam. Igyekszem magam visszafogni, de általában érdekesek szoktak lenni az ilyen önelemzős bejegyzéseid =)
VálaszTörlésennek örülök :)
VálaszTörlés