Ez volt a mottója a 2011-es Máriapolinak Zánkán, amelyre ismét csaknem 600-an gyűltek egybe a népek."Válaszunk a szeretetre" azt jelenti, hogy tudatában vagyunk annak, hogy Isten mindig, mindenkor szeret bennünket, és mi válaszolhatunk neki azzal, hogy mi is szeretünk. Ez most kicsit hitgyülisen hangozhatott, de egyáltalán nem erről van szó. A jelen pillanatról beszélek. Arról, hogy a tetteimmel folyamatosan kimondhatok egy igent Istennek. Otthon, suliban, a közértben, az utcán, bárhol! Nagyjából ennyit fűznék a témához.
Ami a személyes részt illeti... hmmm. Ha egy mondatban akarnám kifejezni az idei Máriapolit, akkor azt mondanám nem jött át annyira. Ez lehet azért, mert beteg voltam, vagy fáradt vagy nem is tudom, de tavaly... tavaly sokkal lendületesebben éltem meg. Most punnyadós volt számomra. És kevesebb nyitottságot tapasztaltam. Persze, ez még így is nagyon szép volt, és ritka tapasztalatokat szereztem, szóval mit panaszkodok én?? Továbbra is nagyratartom a Fokolárt, és örülök, hogy velük lehetek. És mindenképpen csak ajánlani tudom minden kedves bloggernéző figyelmébe! Talán majd jövőre mégjobb lesz :)
Sajnos képeket és videókat sem készítettem olyan minőségben és mennyiségben, mint tavaly, de azért egy esti "punnyadós" életképet elhoztam ide is:
aludtatok ti eleget? mindenkinek brutál keresztbeállnak a szemei :p
VálaszTörléshát nem sokat... :)
VálaszTörlés