Trailer paródia

Tegnap, mialatt épp szüneteltettük a Gazdaggal folytatott "recording biznisszt" a srác volt olyan kedves és unaloműzés céljából megmutatta nekünk a világ eddigi legegyedibb horrormúvijának 10 perces előzetesét.
Egy rémség, egy kanál, egy áldozat, és a világ leglassabb gyilkossága. Szép szóval élve: fostam a röhögéstől, mikor megnéztem...
íme Richard Gale filmje:

mindeközben azért már készülőben van a jubileumi, eget földet megdöngető TVSS adás is. Már nem kell sokat várni rá legalábbis remélem:-D
Aztán el ne felejtsd megnézni majd!!:-)

Elfogadni, megérteni, szeretni... Elfogadni a másikat hibájaival hülyeségeivel undokságával együtt. Elfogadni magunkat legelőször...
Nagy kihívás, de szép küldetés.
Számomra legalábbis...

Vééészhelyzet!!

Be kell valljam vészes alak vagyok. Már-már megszállottan és elvetemülten vészhelyzet fan vagyok. Kaptam is karácsonyra egy halom DVD-t melyen csomó csomó vészes évad van. Így szabadidőmben most ezeket nézegetem és mivel beteg is vagyok (mán megin) ezért csak ledőlök az ágyba, betolok egy lemezt és a sorozat nagymenő dokijai már kezdik is kifejteni gyógyhatásukat rám. "EMERGENCY" a legjobb orvosság minden betegségre. Gyógyszer a szürke hétköznapok ellen... Ha unatkozol és nem undorodsz egy kis vértől, nomeg az orvosi beavatkozáshocktól szerintem kukkants bele egy két részbe. Érdemes:-D

Driving home for Christmas

ez egy szép szám és egy jó összeállítás. nekem tetszik, csekkold le teis:

Forgatás

Azt hiszem bejelenthetem, hogy az eddigi legelvetemültebbnek, legextrémebbnek, leglegleglegebbnek ígérkező shoeshine tv adást forgattuk ma le. Ugyanis lassan elérkezik az a pillanat, amikor egyéves fennállását ünnepli majd a nagysikerű TV csatorna. Előrebocsájthatom, hogy a jubileumi TV adás fergeteges lesz. Lesz majd fejvesztett menekülés, 8as fordulatszámig fölpörgetett autós üldözés, kegyetlen hóember kaszabolás, rablás, betörés és minden más hasonló őrültség. Egyszóval totálbrutál lesz!! Pár napon belül már nézhetővé is válik remélem. Addig is csekkold le az előző adásokat az ifigodollo.hu-n!;-)

hát elég nagy hülyeség az előző bejegyzésem. kicsit késő este volt...

Itt a szép Karácsony

Már csak pár nap és megérkezik az év legszebb ünnepe. Esik a hó, tetőtől talpig fehér minden.
Azt mondják, nemsokára itt a melegfront, ugyhogy a Karácsony valójában nem is lesz ilyen fehér, lucskos, tacsakos izé lesz aznap este... Valószínűleg.
Játsszunk egyet mit szólsz?:-)

Először is inditsd el ezt a számot a lejátszón. Ne csalj! Indítsd csak el:-)
Ha ezzel megvagy képzeld magad egy hangulatos bárterem pultjánál, egy széken, éppen az utolsó forralt borodat kortyolva. Este van, 11 körül lehet, a hó azonban lankadatlanul egyre csak esik és esik és esik. Kinézel az ablakon, az utcán lévő hangulatos kis lámpa fényében látod ahogy esik a hó. Gyönyörű mi?:-) Az ajtót belülről kinyitja két ismeretlen alak, már alig van néhány vendég a sörözőben. A pultos is már a poharakat törölgeti kifakult rongyával. Magad mögé nézel, egy két vendéget látsz már csak, nomeg az üres asztalokat és székeket, ahol néhány perccel ezelőtt még nyüzsgő élet volt, most már azonban minden az éjszaka csendjéhez hangolódik. A zongorista még eljátssza ezt a dalt amit hallasz, aztán valószínűleg már ő is befejezi az egész estén át tartó zenélést. Ez az utolsó néhány hang azonban még mozdulatlanul tartja benned az időt. Nem zavar semmi és senki. A zongorista énekel:-) Te pedig rendelsz még egy utolsó pohár italt. Lassan kortyolgatod, amíg véget nem ér ez a szám. Aztán leteszed az üres poharat a pultra, fizetsz, majd ahogy véget ér majd a dal elegánsan távozol és hazaballagsz a hóesés csendjében.

Legyen ilyen meghitt a Karácsonyod! Még ha nem is fog esni a hó:-)

péntek este

Hát egy kicsit fárasztó és demoralizáló hetem volt, de végtére is eljött a péntek és a szünet. Hál'ég! Jó lesz kicisit pihizni:-) Azonban úgy gondoltam, bármilyen fáradt és nyúzott vagyok megpróbálom fölpörgetni magam. Elvégre is ez az utolsó hittan ebben az évben. Ennek örömére pedig úgy gondoltam, hogy kicsit interaktív leszek. Fogtam tehát jóöreg kamerámat és elhatároztam, hogy pár kattintással megörőkítem ezt az estét, mintegy megmutatva azt, hogy milyen kedves aranyos kishittanosaim vannak (amint ezt a mellékelt ábra mutatja).
Noha rengeteg vidám, ragyogó arcú, jófej srác és hölgyemény vett körül itt, egy kicsit azthiszem mégis rossz kedvem lett. Nem tudom miért, talán puszta érzelem. Illetve talán tudom miért, de ezt túl hosszú és értelmetlen lenne ecsetelni. A lényeg az, hogy úgy döntöttem hogy a sajtó jelenléte nélkül bevonulok a templom magányába, kicsit egyedül lenni, gondolkozni, pihenni, stb... Néha kell ilyen is:-)
A templom csendjét Liza barátom törte meg, aki volt oly kedves és aranyos, hogy behozta nekem a kabátomat. Nem is kellet több. Felálltunk, térdet hajtottunk, kiléptünk az ajtón, aztán pár jófej arc kíséretében lehúztunk a Zsoldos nevű "PUB"-ba. Innen kezdődik az interaktív videó, amely egy átlagos Huszár-féle, péntek esti hangulatot próbált megörökíteni:

koncert után

Hát eljött a nagy nap, amikor is a MÜPÁ-ban lezajlott a nagysikerű Breeze Gospel konci.
Egyfajta térítő szándékú zenét élhetett át a nagyközönség tapssal, tánccal, énekléssel és minden földi jóval. Képzelj el öt rátermett néger nőcit egy szintén rátermett néger zongorista csávóval. Mindössze ennyiből állt a színpad, és mégis valami olyan zenei kultúrát hoztak létre, amit talán nekünk, egszerű hétköznapi embereknek kicsit nehéz befogadni, ámbár azthiszem ezen az estén valahogy mégis sikerült. Fölemelt, megérintett, ámulatba ejtett.

Előadás után fogtam a kamerámat és már már indiszkrét módon beletoltam szegény Annus Réka kolléganőm aurájába, csakhogy hülyét csináljunk magunkból és mindezt feltolhassuk a blogra.
Íme:

Meglepetéés

Hétfő délután egy igazi meglepetésben lehetett részem, ugyanis amíg én a délelőtt folyamán jóöreg Líceumom padjait koptattam, addig itthon titkosba, a hátam mögött nagy házátrendezés zajlott. Hazaérve csak annyi tűnt fel, hogy "hé, mér van a zongorám kinn az előtérben??" Beérkezve a szobámba viszont egy vadi új gyönyörűségesen szép barna Förster pianino állt a sarokban. Rögtön megértettem, hogy bizony bizony búcsút kell vegyek jóöreg ütött kopott hangszeremtől...
Megszoktam már a régi kis zongorám hiányosságait. Például, hogy nem működik a pedál, hogy néhány hang kegyetlenül hamis, hogy pár billentyűt le se lehet nyomni és még sorolhatnám. De ez az új hangszer valami csodálatosan szépen szól. Működik mindkét pedál, minden hang gyönyörűen szól! Hát csak köszönni tudom a faternak, hogy sunyiba kicserélte a zongorámat. Jól tette!:-)
Azt hiszem hamarosan majd beszerzek egy mikrofont és fölveszek valami saját kompozíciót, csakhogy minden részletében letesztelhessem a cuccot. Ha jól sikerül még talán ide is fölteszem!
Addig is íme két kép a vacsi új szerzeményről:

Visszarázódás...

Lassan sikerül visszarázódnom a hétköznapok alvásmentes világába. A visszarázódást péntek este kezdtem el, amikor is Márk barátommal elfogyasztottam a szokásos gyrosomat, a szokott helyemen. Szeretem azt a falatozót. Sajátos hangulata van a panelházak és a helyi kis bolt között. Számomra kicsit filmbeillő:-) Szóval a lényeg az, hogy végül nem mentem fel Márk barátommal a Zsoldosba pókerezni, pedig ha egészséges lettem volna biztos megtettem volna. Na nembaj, majd máskor. Remélem...
Azt meg, hogy mi történt ezután háát... inkább nem mesélem el és megmaradok a titokzatosságba burkolózva. Kicsit elferdült az este...
Ami a lényeg: Szombaton sikerült megcsinálnom azt a promóciós videót, amit majd szétküldünk minden gödöllői Szie-s hallgatónak a Neptun rendszerén keresztül. Jó mi? Nem is mesélek róla tovább inkább nézd meg saját szemeddel a www.ifigodollo.hu főoldalán. Ezen dolgozgattam szombat délután, amíg álom nem jött a szememre.
Vasárnap meg Pesten jártam. Többek közt behajtottam Dini barátomon a már több hónapra nyúló tartozását, amit azért adott, merhogy én meg odaadtam neki a laptopomat. Jól szét is szerelte a srác. Tiszta informatika őrült a gyerek én mondom. Dehát mi így szeretjük. És hogy is felejthetnénk el azokat az átröhögött nyári éjszakákat, melyek után könnyes szemmel és fájó gyomorral keltünk:-)
Node mielőtt elérzékenyülök, azt hiszem megyek is tanulni, sok mindent kellene pótolni... Este meg még lehet, hogy elnézek a drágalátos énekkaromhoz. Persze csak azután, miután Anna barátosnémmal meg nem eszem a szokásos hétfő esti gyrost, a szokott helyen. a panelházak és a helyi kis bolt között:-)

Röhej

Napok óta itthon vagyok, pihenek pihenek és pihenek... Még kimondani is jó:-) A napom nagy részét félálomban töltöm, megpróbálok újra életre kelni /ez a fránya H1N1/. Holnap meg szombaton még ráadásul két énekes fellépésem is lesz, hát... nem tudom hogyan fogok énekelni alig 30 óra múlva ezzel a torokkal, de majd meglássuk, bizakodom...
De nem is ezért írtam, hanem azért, mert amíg itthon dülöngéltem a számítógép előtt úgy éreztem sikerült megtalálnom a Youtube lehető legröhejesebb, legcéltalanabb videóját. Gondoltam megmutatom, hogy te is röhöghess néhány percig:



Egyedül azt sajnálom, hogy szegény mai gyerkőcöknek nincsen értelmesebb elfoglaltságuk ennél. Vagy lehet, hogy direkt akartak minket megnevettetni?? Ki tudja?

Csakúgy

Azt hiszem jól sikerült a mogyoródi találkozó, annak ellenére, hogy kevesen voltunk. De talán pont a családias hangulat adott lehetőséget, hogy még jobban megismerkedhessünk másokkal.

Hétfő délelőtt van, kicsit beteg vagyok, úgyhogy kénytelen kelletlen itthon kellett maradnom. Délután megyek majd a dokihoz...
Kellemes kis jazz zene szól a hangszórómon, miközben egy új videó szerkesztő progit própálok telepíteni. Remélem sikerül...
Azthiszem pizzát rendelek, mivel semmi értelmes kaja nincs itthon és már kezdek éhes lenni.
Fel is hívom gyorsan a Palazzot...

néhány pillanatkép...

Kijutott a jóból az elmúlt néhány hétben. Először is szalagavatott lettem, majd részt vehettem egy jótékonysági kultúresten ahol zenészbarátaimmal sikerült szolgálnunk az alkalom célját: hogy megsegítsük az indonéziai természeti csapás károsultjait. Ezt követően még a hőnszeretett Trafó vendéglátóipari egységbe is ellátogathattam a Premontrei gimnázium szalagavató afterjára. Ma pedig Mogyoródon vehettem részt egy galgás találkozón. Mindezekről hoztam egy két képet is:

Mindeközben még a Tescoban is voltunk néháyn őrült barátom kíséretében:-)

zene a nyárból

Kicsit elfáradtam így péntek délutánra, pedig még előttem a délután. Elugrom még énekelni aztán az első számú közösségemhez látogatok a szentháromság plébániára. Le kell ma még vezetnem egy kiscsoportot, nem tudom ép leszek-e szellemileg. Aztán este... ki tudja mi lesz.
Miközben Charlie Mindenki valakié című számát hallgatgatom eszembe jut a nyári családtábor. Húú nagyon zsííír volt, főleg azért mert ott mindenkit közel éreztem magamhoz. Akkori kedvesemmel nagyon jól éreztük ott magunkat együtt, dehát az idő száll és ez már elmúlt. Azonban mégis jó, hogy ebben a ködös, esős pénteki délutánban van valami ami kicsit rendkívüli, kicsit nyár...
Hihetetlen, mennyi emlék, mennyi élmény van bennünk, s mégis önkénytelenül elfakulnak és csak utólag érezzük, mennyire szép volt. Ezért azt mondom: Őrizz meg minden képet a szívedben, amit a pillanat ajándékozott neked. Így majd bármikor megnézheted amikor csak szeretnéd...

Egy kis Gospel...

Ha hazudunék azt mondanám nem számít.Ha azonban igazat akarok mondani azt mondanám, hogy benne vagyok a slamasztikában.Az történt ugyanis, hogy december 17.én hazánkba látogat a fergeteges, fenomenális, űberkirály Breeze Gospel nevezetű együttes. A banda a Művészetek Palotájában fogja szórakoztatni a nagyérdeműt. A baj ott kezdődik, hogy én még valamikor hajdanán vettem erre a performanszra két darab jegyet. A sors azonban úgy hozta, hogy ebből egy szabaddá vált. Ígyhát ezúton szeretném közhirré tétetni, hogy van egy szabad jegyem az estére/délutánra. Ha esetleg sikerült felcsigáznom az érdeklődésedet és érdekelne a dolog szólj rám és összehozunk valamit:-)

Igazi kincs

Tegnap sikerült fölvennem egy saját dalt, amely annyira tetszett, hogy gondoltam megosztom veled:





Tetszik? Nem? Mondd el!

Hirtelen felindulásból elkövetett....

Hát szóval, az a nagy helyzet, hogy miközben úgy éreztem hazafelé sétálva, hogy minden az átlagos menetrendjében zajlik, egyszercsak az út túloldalán Juli barátom köszönt rám kedvesen és bájosan, ahogyan ő szokott. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott beszélgettünk beszélgettünk, aztán egyszercsak hirtelen felindulásból megkérdezte tőlem, hogy ugyan hogy lehetséges az, hogy nekem nincsen blogom.? Először nem hangzott többnek számomra, mint egy egyszerű hétköznapi kérdés, de aztán egyszercsak magamtól is megkérdeztem: -Hogyhogy nekem nincsen blogom??- Amint látod olyannyira feszélyezett ez a kérdés, hogy rögtön meg is kérdeztem Ádám barátomat, hogyan is kéne hozzáfogni egy ilyen nagyszabású eksön megszerkesztéséhez. Ádám, elmondta én megcsináltam Voálá íme: "huszard.blogspot.com"

Hát manapság ez már csak így megy, aztán meglássuk mi sül ki belőle;-)