Kicsit elfáradtam így péntek délutánra, pedig még előttem a délután. Elugrom még énekelni aztán az első számú közösségemhez látogatok a szentháromság plébániára. Le kell ma még vezetnem egy kiscsoportot, nem tudom ép leszek-e szellemileg. Aztán este... ki tudja mi lesz.
Miközben Charlie Mindenki valakié című számát hallgatgatom eszembe jut a nyári családtábor. Húú nagyon zsííír volt, főleg azért mert ott mindenkit közel éreztem magamhoz. Akkori kedvesemmel nagyon jól éreztük ott magunkat együtt, dehát az idő száll és ez már elmúlt. Azonban mégis jó, hogy ebben a ködös, esős pénteki délutánban van valami ami kicsit rendkívüli, kicsit nyár...
Hihetetlen, mennyi emlék, mennyi élmény van bennünk, s mégis önkénytelenül elfakulnak és csak utólag érezzük, mennyire szép volt. Ezért azt mondom: Őrizz meg minden képet a szívedben, amit a pillanat ajándékozott neked. Így majd bármikor megnézheted amikor csak szeretnéd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése