Ha itt élnék...

Ha itt élnék a lakótelepen, a csendes utcácska valamelyik házikójának, egyik kis lakásában...

...Felkelnék reggel, és készítenék egy szendvicset. Kinéznék az ablakon, és látnám, ahogyan a köd lassanként elbúcsúzik utcáktól. Nézném, ahogyan egy középkorú, barna kabátos férfi éppen az őszi szombatokhoz mért nyugalommal lép ki a szemben lévő lépcsőház ajtaján, hogy vásárolni menjen.
Visszahúznám a függönyt, készítenék reggelit a kicsi feleségemnek, aztán megnézném, hogy alszik-e még.
Leülnék az íróasztalomhoz, könyvet olvasnék, vagy valamit irkálnék, TV-t néznék, és pihennék.
Megvárnám a delet, amíg megint éhes nem leszek és ebédelnék a kicsi feleségemmel valami finomat. Beszélgetnénk...

Délután lemennék a focipályára játszani a srácokkal. Meccs után leülnénk a padokra és kibeszélnénk az élet nagy dolgait... Jól elfáradnék, aztán visszamennék a kicsi kis lakásomba.
Bevetném magam a fotelba és meccseket néznék, ha a feleségem is beleegyezik... Akár együtt is nézhetnénk...
Megvárnám, míg sötétedni kezd és kinéznék az ablakon. Látnám, ahogyan bandák vagánykodnak az utcán, nézném az embereket, akik sétáltatják a kutyáikat. Mosolyognék, amikor összetalálkoznak, és hallgatnám a vérszomjas ugatást, és azt, hogy "gyere ide". Örülnék, amikor meglátom a fiatal párokat kettesben sétálni a lámpák fénye alatt. Megpróbálnám kitalálni, vajon mi az ő kis történetük... mert mindenkinek van egy története. Aztán amikor már mindenki elment csak bámulnám egy ideig a kihalt utcát, majd megéheznék. Vacsoráznék a kicsi kis feleségemmel, aztán Tv-t néznénk és szeretkeznénk.
Aztán valószínűleg elaludnék...