Mennyire másképp értékeljük, és értelmezzük az élet eseményeinket akkor, amikor vannak hosszú távú álmaink, céljaink, terveink az életünkben. Amikor krízishelyzetbe kerülünk, vagy látszólag megoldhatatlan probléma előtt állunk, vagy amikor csak haragszom a másikra... Mennyire de mennyire szűk látókörűek vagyunk, ha a pillanatnyi történéseinket nem tudjuk beleágyazni a életcéljainkba. Mik a mi életcéljaink?
Olyan szép látni azt, amikor a pillanatnyi nehézség, pillanatnyi krízishelyzet bele tud ágyazódni az életeseményeink láncába.
Amíg nincsenek álmaink, céljaink, addig nem tudjuk felfogni a pillanatokat sem, hiszen teljesen más jelentést tulajdonítunk nekik, mint amilyeneket valójában tulajdoníthatnánk.
(Gondolatok PálFeri atya előadása után egy ködös vasárnap estén...)
Kösz a villámbeszélgetést, fejtágítást, érdeklődést, szóval ezt a ködös vasárnap estét. =) és bocs mindenért...
VálaszTörlésmiért is kérsz bocsánatot?
VálaszTörlésnincs miert sztem