Nincsen semmi. Dühös vagyok. Mint oly sokszor.
Bigott, begyöpösödött, régimódi felfogások mindenhol.
Az ember tehetetlen. Mármint hogy én.
Elfogadni nehéz. Az embert, a helyzetet, az időt.
Azt akarom, ne mondja meg senki, mit hogyan csináljak! Dolgozni akarok, saját lakásban saját életet élni, saját akarattal. Vajon jobb lenne úgy?
Ez a kép... Ú... Annyi minden eszembe jutott róla... :D :D :D :D
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésez egy ilyen kép...