Ülök fáradtan a gép előtt. Egész délután a pálferis cuccot vágtam. Tudod, az amit majd szombaton fogunk levetíteni a 2 éves bulijukon. Na mind1. Bővebben nem magyarázom el, majd szombat után felteszem ide. :)
Kattog, kattog, kattog...
Amik ilyenkor foglalkoztatják az embert. Merre tovább? Akár továbbtanulás terén, hivatás terén, akár az emberi kapcsolatok, párkapcsolat terén. Egy fiatalt ezek a kérdések foglalkoztatják, ez teljesen érthető.
Rájöttem óriási súlya van azoknak a döntéseknek, amiket most hozok. Amikor a Gospel napján voltunk, azt hiszem Pintér Béla is ilyesmikről nyilatkozott egy interjúban. Hogy egy fiatalt mennyire, de mennyire meghatároznak a döntései. Kezdem látni, hogy pár dolgot már el is tékozoltam 19 éves létemre. Olyan dolgokat, amiket már sohasem élhetek át újra. Vége, kész, ennyi.
Fura, hogy a halálon gondolkozom ilyen fiatalon. Úgy értem inkább, hogy fokozatosan realizálódik bennem, hogy bizony csak egy életem van. És ha most 10 évvel fiatalabb lennék... mennyi mindent másképp csinálnék.
Hogyan döntsek most? A jelen pillanatban... ez az ami sosem látok tisztán...
Vannak dolgok, amelyeket jobb látni. Még ha el is vesztek. Mert ilyenkor Isten meggyógyítja a sebet, amit azzal kaptál, hogy vesztettél. És amikor újra átéled (lehetőleg helyesen), akkor jössz rá, hogy bár valamit régen elvesztettél most sokkal jobban tudod épp ezért értékelni.
VálaszTörlésEbben az egy életünkben kell elmondanunk és megtennünk mindent, ami csak lehetséges. :)
Mellesleg fel a fejjel, Isten szeret...!
:) hát ja.
VálaszTörlés