Kapcsolatba kerültem mostanság egy családdal, akiknél a viszonyok nem éppen a legjobbak a felek közt. Aranyosak rendesek, meg minden. De legbelül mégiscsak boldogtalanok.
Rossz házasság, mély fájdalmak, gyászos emlékek, depresszió, alkoholizmus. Persze mindez, ahogyan én látom és tudom.
Felvetődött bennem a kérdés, hogyan tudnám ezeket az embereket szeretni? Azokat az embereket, akik akkorát csalódtak már az életben, hogy teljesen másképp értelmezik és realizálják az örömöt, a boldogságot, a szeretet, mint mondjuk én, vagy a barátaim. Azokat az embereket, akik felé, ha kinyílsz, és adni próbálsz valamit a saját boldogságodból, és pozitivizmusodból, akarva akaratlanul is ragaszkodni kezdenek hozzád. Azt is mondhatnám, "rád ragadnak". Najó, nem olyan durván, de érzelmileg mégis így van. Legalábbis én ezt érzem.
Én bolond, bármennyire is vágyom rá, hogy valamit segíthessek ezeknek az embereknek, valahogy átadjam nekik az életnek azt az örömét, amit ők talán már régen nem éreztek... több mint 40 év korkülönbséggel, lássuk be elég kicsi a sanszom. Nem kezdhetem el osztani az észt, vagy eszetlenül tanúságot tenni valami szép dologról. Nem egyenrangú a viszony. Mégis, hogyan adhatnék valami kis örömöt ezeknek az embereknek? Valami olyat, ami hosszú távon boldogabbá tehetné őket? Valami olyat, ami segíthetne változtatni valamit. Csak valamit! Egy kis dolgot.
Vagy nem ez lenne a feladatom...?
Hát Domi ez nehéz dolog... DE nem hinném, hogy Neked kéne rajtuk segíteni, hacsak nincsen Benned nagyon mély "hívás" erre.
VálaszTörlésAzt hiszem a legtöbb, amit értük tehetsz az az, hogy, amikor velük vagy önmagadat adod: életörömöt, vidámságot, szeretetet, és rajtad keresztül láthatják, hogy van "másképp" is. Egyébként ahhoz, hogy valami változzék abban a családban legfőképp egyéni döntések és harcok kellenének, hiába mondod az Édesapának, hogy álljon le az ivással, neki kell kimondania, elhatároznia és változnia. Csak azért tudok erről ennyit írni, mert lényegében hasonló cipőben járok...
hát ja...
VálaszTörlésigazad van. csak mégis... rossz látni, hogy semmit sem tehetsz.