Védünk egy eszmét, védünk egy elképzelést.
"Jajjj jajj, ugye nem a barátnődék házában alszol szilveszterkor, hanem az egyik ismerősénél?" "Jajjj jajj, mert milesz, júúúúúj, jajjajjajjajj..."
Cseszd meg!! Ezen nem illetem jelzővel mennyire ki tudok akadni. De nagyon! Annyira, hogy ilyen szépeket írok ide a blogra.
Ez az amit úgy hívok csak szimplán: bigottság. Ja hogy szabadelvű vagyok? Ja kérem! Lehet engem békén hagyni!! Akkor szabadelvű vagyok és? Más meg egy bigott! Most jobb így?
Ez az amivel iszonyatosan fel lehet engem húzni. Mi az, hogy ha például a barátnőm átjön 60 kilóméterről arrébb ide Gödöllőre egy esti koncertre nyáron, akkor jaajj nehogy nálunk aludjon kint a konyhánkban, mert júúj jajj, jáááj... Inkább le se jöjjön. Mi ez????? Könyörgöm!!!! Mi ez a felfogás??? Mint a hímes tojást úgy védjük a szüzességet. Jajj nehogy, júúúj jajj, mert ha kinn alszik a konyhában, akkor éjszaka nyilván kilopózom hozzá. Persze!! Nyilván! Ilyen vagyok nem??
Jaaaaj csak nehogy náluk aludjak szilveszterkor, jajj nehogy, mert akkor júúúúj jajjj és hájájáj... jajj mi lesz akkor...
Számtalan KERESZTÉNY családot ismerek, ahol valami nagy csoda folytán nem gond az, hogy ha a házban alszik a lány, vagy a fiú. Még csak azt sem mondom, hogy egy szobában, azt meg hogy egy ágyban... nahát ezt még ki sem merem ejteni. És jééé számtalanszor aludtak egymásnál, és őrzik a tisztaságukat!!!Mert ők így gondolják!
Valahol úgy érzem, baromira nem azon múlik, hogy most egymásnál alszunk-e néha akkor, amikor TÉNYLEG, valóban erre van szükség, úgy értem, amikor a helyzet úgy hozza, hogy ott kell maradni a másiknál. Az, hogy valaki lefekszik-e a másikkal, vagy nem az nem ettől függ!! Elhatározás kérdése. Közös döntés kérdése. Akik úgy döntenek, hogy nem, azok nyilván nem fognak minden éjszaka a másiknál aludni. Csak amikor szükséges. És okosak lesznek. Akik meg úgy döntenek, hogy igen, és lefekszenek egymással, azokat meg lehet bigott módon védeni, hogy jaaaj ne aludjanak egymásnál, de felesleges. Ha meg akarják tenni, akkor úgyis megteszik.
Ennyit erről...
Én anno anyukáméknak csak azt mondtam erre, hogy: Anya, ha dugni akarok, nappal is meg tudom tenni, nem kell hozzá éjszakának lennie. A durva kifejezés szándékos volt, hogy meglegyintse édesanyámat a mondandóm súlya. És azon az estén már nem aludtam otthon. És anyukám megértette, hogy ez baromira nem azon múlik, hogy ki mikor kinél alszik.
VálaszTörlésJo en nem mondom azt, hogy sokszor egymasnal kell aludni. De amikor szukseges bazzz!!!! A rák megesz ettől komolyan mondom!!!
VálaszTörlés