Valami rémes, édes érzés idebenn
Tudom, hogy érintenél de elvakít belül a félelem,
És csak a hangtalan ének feszül a mélyben...
Csitítod magad, mint a diktatúra idejében.
Némán hagyod, hogy ezt tegyék veled,
Én azt reméltem ennél kedvesebb az életed...
De te azt hiszed már mindent láttál,
Pedig sohase kerested azt, amire igazán vágytál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése