Minden karácsonyi szünetben ez van. Mármint, hogy hagyjon engem mindenki békén, jól meg vagyok itthon magamban, tanulgatok, TV-t nézek, számítógépezek, stb... Úgy értem marhára nem vágyom társaságra.
És ez mostanában nem csak a karácsonyi szünetre érvényes. Hanem úgy általában is. Nem érdekelnek az emberek, a közösség, semmi. Nincs kedvem megosztani magam. Pedig mindenki azt mondja júúúj mekkora társasági lény vagyok. Pedig ez nem így van...
Jól elvagyok így magamban. Ez meg hosszútávon nem lesz jó tudom...
Lol érdekes, hogy ezt írod, éppen ma olvastam egy cikket a pszichoszociális fejlődési szakaszokról. Googlözd be, ha érdekel, itt van egy idézet: "a fiatal fenőttkor fázisának konfliktusa az intimitás iránti igény és az izoláció között feszül" xD
VálaszTörlésSzóval ez most pont rád passzol szerintem :P Ja, meg nem tudom, az vagy-e, de az introvertált személyiségeknek eleve nagyobb igényük van az egyedüllétre. Meg hát, a tél a befelé fordulás évszaka ;)
Bocs megint a kommentért, de ezt nem tudtam megállni. Anita
a francba es mar megint azt hiszed hogy depis vagyok mi? :D
VálaszTörléspedig nemis.
hat erdekes. azt hiszem en egyszerre vagyok nagyon nagyon extro es introvertalt szemelyiseg. szeretek a tarsasag kozeppontja lenni, de ugyanakkor neha olyannyira visszahuzodok, hogy eszre se lehet venni. ilyenkor kerdezi mindenki azt, hogy mi van veled Domika :D
majd egyszer ha liveban talozunk majd kifejtem reszletesen a pszichologiai es lelektani enemet :D