Nudli

Kedvenceim közé tartozik Ági barátunk kormányfogási technikája, melyt a kisujj nudli pozícióba való állítása jellemez:

Jajjj anyám

Zaklatott vagyok. Ennek oka az, hogy lehet délutánra teszik az óráimat. Hogyan fogok tudni találkozni a Kedvessel? Hogyan járok el a délutáni programjaimra? Hogyan fogok tudni így szervezkedni? Sosem volt még ilyen. Új dolog, és félek tőle. Imázz, hogy délelőttre tegyék a csoportomat! Mer ha nem... akkor valakit megverek :)

Legjobban az foglalkoztat, hogy hogyan fogom tudni ebben az évben összeegyeztetni a tanulást és a magánéletemet. Ez most közhelyesen hangzott, de nemérdekel. Lesz elég időnk egymásra? Félek ettől, mert előzőleg csak negatív tendenciákat tapasztaltam. Mér nem lakik minden jó csaj Gödöllőn??? Vagy legalábbis az az egy...?

Huszár! Ne idegeskedj! Minden ki fog alakulni, csak légy TÜRELEMMEL!

És mégegy

Kelly Family. Odáig meg vissza!
Talán az egyetlen olyan banda, amely képes megalkotni egy zenét, úgy hogy az gyönyörű legyen, üssön, az ember elmélyüljön benne, de mégsem olyan dalokat kreálnak, amik csöpögnek, tocsognak a nyáltól és a giccstől!
Zenéjük valódi szépség! - Szerintem

Csodazene - nagyon bejön

Hull az elsárgult levél...

Najó, azért ne legyünk ennyire melankólikusak, de mondjuk ki, lassan ittavége fusselvéle, véget ér a nyár!
Éppen ezért arra gondoltam, muszáj egy kis áttekintést végeznem arról, hogy milyen volt az idei hőségszezon számomra. Habár lehet, hogy ez téged baromira nemérdekel, mert most elég magas fokú lesz a lírai én, de én azért elmondom. Magam számára is fontos!

Szóval.
Talán ott kezdeném, hogy hatalmas teher omlott le a vállamról június közepén, amikor is kiderült, hogy igenis, énis képes vagyok átmenni az érettségin! Ráadásul nem is lett rossz! Na az volt az igazán felszabadító érzés.
Sok időt nem hagytam magamnak az elemzésre, hiszen egyszer csak egy kapcsolat kellős közepén találtam magam! Egy olyan kapcsolat közepén, amit szépen, lassan kellett/kell kibontanom, mint holmi ajándékot. De örülök, hogy így van, mert tényleg nagy ajándék!
De még mielőtt nagy érzelgésekbe bonyolódnék, rájövök, nem tehetem meg, hiszen be kell számolnom nyaram következő fontos állomásáról, Mosonmagyaróvárról, ahova nemistudom hogyan csöppentem, egyszerűen csak az egyik éjszaka azt konstatáltam magamban, hogy egy temető kerítésén ülök két spannal és pár perc múlva már életem egyik meghatározó filmjét vetítették elém egy kis szoba kicsi ágyán romantikus hármasban, egy félüveg borral a kezünkben. A film nevét inkább nem mondanám el...
És hamár megjártuk országunk Északi részét, most térjünk át a délebbi területekre, Pécsre, a "fokó"-s táborra. Szeretet, derű, új kultúra, mosoly, teljesség, formálódás. Azt hiszem ez volt az első pont a nyárban, amikor azt éreztem fejlődik az alázatra való képességem. Az, hogy ne én legyek a központ, nem rólam szól a világ! Szolgálni szeretnék, nem uralkodni! Fejlődtem! És így jöhetett Devecser. Alsónámedi suhancok, akikkel halálba röhögtük az éjszakát... Csak én érzem ezt át tudom, és mindenkinek vannak hasonló élményei, de mégis leírom, mert az enyém. És elvégre ez az én blogom! :) Alsóőrsön meg már drága édes anyám és apám Balaton iránti szeretete nyilvánult meg! nameg a 40 fok.

Pár nap pihi. De kezdődhetett a madridi promóciós projekt. Megbeszélés, ötletelés... ebben az időszakban úgy éreztem kinyíltam a világ felé és egyre több és több embert ismertem meg. Szélesedett a látóköröm. Új arcok, új helyzetek, új szerepkörök. És nem feltétlenül a madridi dolog miatt. Mindezeket konstatálva rájöttem mekkora ajándék volt mindez! Csakúgy, mint a galgás tábor, ahol a felelősségtudatom formálódása volt a legmeghatározóbb. Rájöttem, hogy el merhetem vállalni a felelősséget, a tisztséget dolgokért. Igyekeztem megbízható lenni, és úgy érzem sikerült!

Forgatás, randik, fáradtság, kérdések, gondok, terhek, "nehezen fogadok el" szindróma, szakítás, mégsem, idegesség, szervezés... És persze vétek lenne kifelejtenem Zamárdit és Dini barátomékat, nomeg a halas lángost a Balatonparton, koncert a stégen, fürdés éjjel a vízben, 116 tollasütés, nagy nagy röhögés és hasizomerősítés.
És így jutottunk el a tegnapi Gospel koncertig. Rengeteget dolgoztam rajta, fontos volt számomra, hogy összehozzuk! Talán emiatt is, de úgy éreztem túl központi személyiséggé váltam a projektben. Talán túl sok mindent én csináltam, nem hagytam másnak teret, hogy szervezhessen, szerepelhessen. Majd máskor jobban figyelek, de talán most így volt a legjobb! Fantasztikus volt! Örök élmény! :)


Hát, röviden tömören ennyi! Talán igazi gyermek lehettem a nyáron! Igazi gondok nélkül. Vagyis voltak gondok, problémák, nehézségek, de mégis nem kellett családot eltartanom, tanulmányi sikereket elérnem, jó munkahelyet, vagy épp lakást találnom. Volt mindig meleg étel az asztalomon, puha ágy és meleg szobám éjszaka, szerető emberek, barátok, társak, család akik óvtak, védtek. Ideje, hogy rájöjjek, mindezekért nekem is meg kell majd egyszer küzdenem. Felnőtt vagyok! Felelősségem van! Terveim, álmaim, vágyaim... Boldogságom!

Ősszel is folytatgatom az irogatást, hamarosan 1 éves lesz már a blog júúúúúúúúúúúúúúúúúúúúújjjj
najó még pár hónap, de azér...

Ja

Mellesleg megpofozták a drága, egyetlen, fehér kis Suzukinkat.
Úgyhogy egy ideig fuvarozást nem vállalok!

Uncsivan

Na most micsináljak?

Lázasan

Lázasan készülődik a lelkes gödöllői team, hogy a holnapi koncert flottul és királyul menjen.
Holnap koncert, ott a helyed!

Csendélet

Vonaton, hazafelé.

Vasárnap reggel

Gyrosra vártunk:

Magány

Üres a ház! Csak én vagyok itthon, megint meg kell etetnem a kutyát. Magányos éjszaka. Talán egy film. Valami horror, vagy csöpögős. Vagy nem tudom. Popcorn, kóla, én és a laptopom. Lehetne bulit is csinálni!! Nincs kedvem.

"Ilyen ez a keserű méz" - ez szól most itthon.

Száz helyen voltam már, összeautóztam a várost, találkoztam ezzel, beszélgettem azzal, elvittem őt, és idehoztam a másikat. Mégis, mintha már ezer éve itt ülnék ezek között a falak közt és hallgatnám, ahogyan a csend beszél hozzám. Mert most csend van. Még az ablakom is csukva.

Mondjuk, el tudnék mást is képzelni.
Például azt, ahogyan most gépelek, és egyszer csak idejössz. Halkan. A szék mögé lopódzol. Megölelsz és a fülembe súgsz. Mosollyal tölt el. Lassan elalszik a lámpa, csak a szemedet látom. Aztán pár perc múlva a néma csendet már csak titkos sóhajok és csókok hangja tördeli meg. Ahogyan a kéz a kézhez ér, arc az archoz simul, ahogyan eddig még soha sem...
De csak egy szellem járt erre.

Most hallom csak, ugat a kutya. Biztos a Holdat.
Most elhallgatott. Végre.

Beszélgetek magammal. Ki mással is tenném? Azt kérdezem, honnan jöttem!? Hova akarok menni? Merre? Hogyan? Kivel? Meddig? Istenem! Ezek a kérdések...
Képes vagyok rá? Miért? Miért nem? Miért ne? Hol vagy? Gondolsz most rám?

Nehezen viselem a magányt. Pedig én akartam így. Igen én! És jó is ez!  Egyedül.
Legyünk ketten magányosak! Úgy nem lehet? Mármint, hogy valaki egy másik emberrel együtt magányos. És akkor már ketten vannak magányosak, de mégis együtt vannak egyedül! Az már nem is magány...

Ezt akartam. Ezt kaptam. És most ilyen.

Múlnak az évek

Egy Sillye Jenő számról van szó, amit egy magányos Augusztus 20.án éjszaka összedobtam, csak mert tetszik a dal.
Hát hallgasd egészséggel!

Szeretni

Szeretni annyit jelent, nem az én akaratomat kikényszeríteni, hanem alázattal mindent megtenni a másikért!
Szeretni NEM AZÉRT, hogy VISZONT SZERESSENEK, hanem azért, hogy feltétel nélkül mindent adhassak a másiknak!
Tudunk még szeretni?

Ha most látnál...

Ha most itt lennél velem Balatonon és látnád milyen vagyok, azt hiszem csalódnál.
Ja igen, szóval Dini barátomékkal zülledezem éppen Zamárdi felsőn.
Szóval, ha most idejönnél és látnád milyen vagyok nem hinnéd el!! De komolyan!
Diniék egy olyan légkört teremtenek a számomra, ahol teljes a szabadság. Mindent szabad, korlátok nélkül. Nyilván józan ember vagyok és nem részegedek le, nem járok sztriptízbárba, de ha akarnám ezt is megtehetném. Olyan ez, mintha teljesen kiszakadnék a hétköznapok szokott, szakadt durva filmjéből és egy vígjáték kellős közepére csöppennék. Ahol koncertet adhatok egy stégen a Balaton közepén, ahol ráfekhetek jóbarátom májára, ahol az éjjel kellős közepén a viharban tollasozunk az utcán, ahol seggrepacsizunk a játszótér kellős közepén, ahol stb stb stb...
Szóval igen, ilyen ez a kis világ, ez a kis őrült család. Nincs korlát, nincs határ, nincsenek szabályok! Csak élnem kell!
És igazad van, ha azt mondod, hogy ez az állapot abnormális és nem helyén való! Valóban, tudni kell, hol vannak a határaid és, hogy meddig vagy érett férfi és meddig önfeledt, kontroll nálküli gyermek, de pár napra jó kiszakadnom a szabályszerű skatulyavilágból! Egy kicsit kifordulni önmagamból, és újra bolond kis gyermekké válni!

Aztán majd újra kijózanodom :)

Ja

Balaton, tollasozás, sötét, vihar, horkolás, holtpont, gitárhúr, stég, koncert, kiscica, fürdés este a magyar tengerben.
Na go!
:)

Szombat 14.

Na igen. Ma szombat 14. van. Ami azt jelenti, hogy tegnap akkor... Péntek 13 volt.
Mindez fel se tűnt, amíg meg nem érkeztem Krisztihez. A kocsival semmi gond nem volt, az utat átvészeltem, minden rendben volt. A terv az volt, hogy a leányzó gépét majd újratelepítjük, lévén, hogy szolid 4 éves operációs rendszerből dolgozik a csaj és egy kicsit öregesen viselkedik a masinája. Be is pakoltam otthon mindent. 1 Terás vinyó az adatok lementésére, Asus laptop a táskában, film az első zsebben. Minden zsííír. Aztán amikor odajutottam, hogy kivegyem a vinyót, hogy márpedig akkor most az összes 60 gigányi adatodat átmentjük, akkor megszólalt a vészcsengő és a következő mondat hagyta el a számat: " A ***** **** otthon hagytam a ******** kábelt ******** ***** a ******* vinyóhoz! Szóval lefordítva ez annyit tesz, hogy hiába cűgöltem magammal az adathordozó eszközt, az használhatatlan a kábelei nélkül, amit persze otthonhagytam. És a mégnagyobb vicc, hogy még a windows XP telepítő cd is az asztalomon maradt.
Aztán még történtek fura dolgok azon a délutánon. Egyszer csak szó nélkül leszakadt a falról a parafatábla, ami szívmegállás-szerű traumát okozott egy pillanatra szerény hőháztartásomban, meg ilyenek...
Szóval ezek után már tuti nem tervezek semmilyen programot Péntek 13.ra. Inkább megvárom, amíg a fejemre szakad a itthon a plafon!

Ez viszont egy jó szám:

Lófing (a pillanat hevében)

Vannak dolgok, amiktől bármennyire akarok nem tudok megszabadulni. Olyan megkötözöttségek, amik gátolnak abban, hogy igazán boldog legyek, mertugye, ha megkapnám mindazt amire vágynék, na az lenne a legjobb, és természetesen mindig csak boldog lennék, de mivel ugye ez a verzió nem áll fönt sajnos, arra kell magam ránevelnem, hogy az elvárásaim, a megkötözöttségeim szintjeit lejjebb adjam. Ami meg fosul nehéz ugye. Legalábbis nekem. Ez olyan mint a bagó. Bakker, azt is egyre többször kívánom.
De basszuskulcs! Mér nem lehet egy kicsit legalább, egy icikepicikét többet? Nem kell sok. Csak mondjuk egy csoki helyett kettő, vagy 60 liter benzin 40 áráért, meg satöbbi. Jó ezek kisarkított példácskák, de a lényeget talán fedik.
Elégedetlen vagyok!
És azután sóvárgok ami nincs, ahelyett, hogy azt értékelném, ami van. Najó de ha van, akkor meg már miért ne lehetne többet belőle kihozni ugye?
Áhh... Ördögi kör. Ilyenek vagyunk. Mindig többre vágyunk annál, mint ami van. És ez jó is, mert ezáltal céltudatosságunk és tenni akarásunk szintje megnövekedik, de ha meg az ember nem éri el, vagy nem kapja meg, amit szeretne, akkor meg egy idő után már nem tud mit kezdeni a helyzettel. Csak stagnál a nagy lófing kellős közepén.

Csak hogy méginkább kedvet kapj!

Na?

Yuhúúúúú

2010. augusztus 27–én, Gödöllőre látogat a holland ’black gospel’ koronázatlan királynője, Joany Muskiet! A More Gospel alapítóját, vezetőjét ma már méltán emlegetik a legsikeresebb gospel énekesnőként a nyugat európai kis országban. Fantasztikus hangja és lenyűgöző előadásmódja minden hallgatót pillanatokon belül magával ragad!

Gödöllőn a Szentháromság Templom ad otthont a 20.00 órakor kezdődő koncertnek, melynek keretein belül a More Gospel jazz, blues, soul és R&B stílusban szólaltatja meg a tradicionális fekete gospeleket.
Belépő a helyszínen vásárolható: 500 Forint

Gyere el mer jó lesz he!!!

Légy önmagad

Egy kisebb alkotói válság állt be nálam az elmúlt hónapokban, ami a dalok írását tekinti. Beláttam, hogy nem vagyok olyan jó zenész, mint amilyennek hittem magam, vagy mások tartottak és ez olyannyira elszomorította drága egyetlen icipici tündibündi lelkecskémet (pfffujjj) hogy nem is akartam én már semmiféle dalolászást meg ilyeneket mívelni. Aztán egyszer csak jött egy ihlet. Majd lett belőle egy dal. Most meg itten meg is hallgathatja mindenki. Nem nagy szám, de azér... Ja

On Air; On Panel.

Madrid promo forgatás, egy kellemes szombati napon:
Az első videónkból az látható, amint a technical stuff éppen a tetőre igyekszik, pár segédeszközzel felszerelkezve:
 

Következő képsorainkból pedig a kulisszák mögé pillanthatunk befele:

"Nem merem szépségedet elképzelni sem, mert attól félek belépusztulok"

                                                                                                    /Senki/

Türelem --> <-- Alázat

A minap rádöbbentem arra, hogy ez a két fogalom mennyire közel áll egymáshoz. Elengedhetetlen tartozéka az egyik a másiknak.
Hiszen akkor vagyok alázatos, ha türelemmel elfogadom a helyzetet, elfogadom a másikat, a másik gyengeségeit, hülyeségeit, szeszélyeit. Alázatos vagyok, ha türelemmel tudok várni valamire.
Ugyanakkor, csak abban az esetben tudok türelmes lenni, ha megvan bennem az ehhez szükséges alázat.
Most hogy eme remek felismerésemre rájöttem, már csak fejleszteni kell magamban ezeket az erényeket!
Milyen egyszerű az élet...

Alsónémedi pizza

Namost jól figyeljé mer ez egy olyan video lesz amiből semmi sem lesz érthető, de azér mégiscsak hamár fölvettem kirakom, elvégre jó vót a pizzázás az alsónémedi suhancokkal:

Brand new PC

Tegnap Pöcz bajtársam segítségével egy vacsi új win 7es oprendszer került szerény Asus notebookomra.

És ezután már az első számú videóvágó program a Vegas 9.0 lesz majd. Őszintén szólva nem sokkal tud többet, mint előző tesója a 8.0 dehát kit érdekel!? Haladunk a korral!

Cím nélkül

Amikor a templomban ültünk, este, mindannyian, közel 70en, érezni lehetett azt a varázslatos meghittséget, amit ez az este kívánt megadni mindannyiunknak. Pár arcon már az első dalnál láttam a könnyeket. Örültem ezeknek. Valamit megtapasztalnak abból, amit én már régóta nem tudok átérezni. Az elmélyülést. A csendet. Azt a tökéletes harmóniát és békét, ami föntről a Mennyből érkezik közénk ilyenkor. Egyesek áhitattal és alázattal néztek föl az Oltáriszentségre, miközben én csak azon járattam az agyam, hogy mi legyen a következő dal, amit éneklünk. Éreztem, hogy ott van köztünk Isten végtelen és gyógyító szeretete, de nem tudtam megragadni.
Kimentem közbenjáró imát kérni. És hiába próbáltam elcsendesedni, még ott is zakatolt az agyam, banális, hétköznapi dolgokon.
Megérett bennem a tapasztalat: Nem tudok elmélyülni. Csak pörgök, forgok, jövök, megyek, és képtelen vagyok megállni. Pedig hiányzik. Nagyon!