A minap rádöbbentem arra, hogy ez a két fogalom mennyire közel áll egymáshoz. Elengedhetetlen tartozéka az egyik a másiknak.
Hiszen akkor vagyok alázatos, ha türelemmel elfogadom a helyzetet, elfogadom a másikat, a másik gyengeségeit, hülyeségeit, szeszélyeit. Alázatos vagyok, ha türelemmel tudok várni valamire.
Ugyanakkor, csak abban az esetben tudok türelmes lenni, ha megvan bennem az ehhez szükséges alázat.
Most hogy eme remek felismerésemre rájöttem, már csak fejleszteni kell magamban ezeket az erényeket!
Milyen egyszerű az élet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése