Egyedül

Minden karácsonyi szünetben ez van. Mármint, hogy hagyjon engem mindenki békén, jól meg vagyok itthon magamban, tanulgatok, TV-t nézek, számítógépezek, stb... Úgy értem marhára nem vágyom társaságra.
És ez mostanában nem csak a karácsonyi szünetre érvényes. Hanem úgy általában is. Nem érdekelnek az emberek, a közösség, semmi. Nincs kedvem megosztani magam. Pedig mindenki azt mondja júúúj mekkora társasági lény vagyok. Pedig ez nem így van...

Jól elvagyok így magamban. Ez meg hosszútávon nem lesz jó tudom...

Ennyit erről.

Védünk egy eszmét, védünk egy elképzelést.
"Jajjj jajj, ugye nem a barátnődék házában alszol szilveszterkor, hanem az egyik ismerősénél?" "Jajjj jajj, mert milesz, júúúúúj, jajjajjajjajj..."
Cseszd meg!! Ezen nem illetem jelzővel mennyire ki tudok akadni. De nagyon! Annyira, hogy ilyen szépeket írok ide a blogra.
Ez az amit úgy hívok csak szimplán: bigottság. Ja hogy szabadelvű vagyok? Ja kérem! Lehet engem békén hagyni!! Akkor szabadelvű vagyok és? Más meg egy bigott! Most jobb így?
Ez az amivel iszonyatosan fel lehet engem húzni. Mi az, hogy ha például a barátnőm átjön 60 kilóméterről arrébb ide Gödöllőre egy esti koncertre nyáron, akkor jaajj nehogy nálunk aludjon kint a konyhánkban, mert júúj jajj, jáááj... Inkább le se jöjjön. Mi ez????? Könyörgöm!!!! Mi ez a felfogás??? Mint a hímes tojást úgy védjük a szüzességet. Jajj nehogy, júúúj jajj, mert ha kinn alszik a konyhában, akkor éjszaka nyilván kilopózom hozzá. Persze!! Nyilván! Ilyen vagyok nem??
Jaaaaj csak nehogy náluk aludjak szilveszterkor, jajj nehogy, mert akkor júúúúj jajjj és hájájáj... jajj mi lesz akkor...
Számtalan KERESZTÉNY családot ismerek, ahol valami nagy csoda folytán nem gond az, hogy ha a házban alszik a lány, vagy a fiú. Még csak azt sem mondom, hogy egy szobában, azt meg hogy egy ágyban... nahát ezt még ki sem merem ejteni. És jééé számtalanszor aludtak egymásnál, és őrzik a tisztaságukat!!!Mert ők így gondolják!

Valahol úgy érzem, baromira nem azon múlik, hogy most egymásnál alszunk-e néha akkor, amikor TÉNYLEG, valóban erre van szükség, úgy értem, amikor a helyzet úgy hozza, hogy ott kell maradni a másiknál. Az, hogy valaki lefekszik-e a másikkal, vagy nem az nem ettől függ!! Elhatározás kérdése. Közös döntés kérdése. Akik úgy döntenek, hogy nem, azok nyilván nem fognak minden éjszaka a másiknál aludni. Csak amikor szükséges. És okosak lesznek. Akik meg úgy döntenek, hogy igen, és lefekszenek egymással, azokat meg lehet bigott módon védeni, hogy jaaaj ne aludjanak egymásnál, de felesleges. Ha meg akarják tenni, akkor úgyis megteszik.

Ennyit erről...

Hogyan tudnék szeretni?

Kapcsolatba kerültem mostanság egy családdal, akiknél a viszonyok nem éppen a legjobbak a felek közt. Aranyosak rendesek, meg minden. De legbelül mégiscsak boldogtalanok.
Rossz házasság, mély fájdalmak, gyászos emlékek, depresszió, alkoholizmus. Persze mindez, ahogyan én látom és tudom.

Felvetődött bennem a kérdés, hogyan tudnám ezeket az embereket szeretni? Azokat az embereket, akik akkorát csalódtak már az életben, hogy teljesen másképp értelmezik és realizálják az örömöt, a boldogságot, a szeretet, mint mondjuk én, vagy a barátaim. Azokat az embereket, akik felé, ha kinyílsz, és adni próbálsz valamit a saját boldogságodból, és pozitivizmusodból, akarva akaratlanul is ragaszkodni kezdenek hozzád. Azt is mondhatnám, "rád ragadnak". Najó, nem olyan durván, de érzelmileg mégis így van. Legalábbis én ezt érzem.
Én bolond, bármennyire is vágyom rá, hogy valamit segíthessek ezeknek az embereknek, valahogy átadjam nekik az életnek azt az örömét, amit ők talán már régen nem éreztek... több mint 40 év korkülönbséggel, lássuk be elég kicsi a sanszom. Nem kezdhetem el osztani az észt, vagy eszetlenül tanúságot tenni valami szép dologról. Nem egyenrangú a viszony. Mégis, hogyan adhatnék valami kis örömöt ezeknek az embereknek? Valami olyat, ami hosszú távon boldogabbá tehetné őket? Valami olyat, ami segíthetne változtatni valamit. Csak valamit! Egy kis dolgot.
Vagy nem ez lenne a feladatom...?

SMS Szenteste

"jó lesz látni téged :) hiányzol..."

Igazán

Valami rémes, édes érzés idebenn
Tudom, hogy érintenél de elvakít belül a félelem,
És csak a hangtalan ének feszül a mélyben...
Csitítod magad, mint a diktatúra idejében.

Némán hagyod, hogy ezt tegyék veled,
Én azt reméltem ennél kedvesebb az életed...
De te azt hiszed már mindent láttál,
Pedig sohase kerested azt, amire igazán vágytál.

Borzalmas

Ákos - Keresem az utam by Vastag Csaba
Néha komolyan elgondolkozom azon, hogy érdemes-e megpróbálkozni bármi olyasmit építeni, amely szép és eredeti akar lenni, ha sokaknak csak a szar kell...? Giccs, külsőség, hangulat. Ennyire van csak szükség.
Hol élünk???

Na remek

Hát így legyen ötösöm a lottón.
Lement a foci, sikeresen, tök jó volt minden, és pár óra múlva már meg is érkezett a karácsonyi hapciadag. Remek! Na de mind1. Örülök és hálás vagyok, hogy a focit legalább még megérhettem. Most meg majd melegítem a pofámat, csinálok forró levest, odaülök a tűzhöz... Ja meg még meg kéne venni az ajándékokat... Hjaajjjajj... szííííváás.
De azért maradjunk pozitívak az élet szép!
Bakker tökre úgy fogalmazok néha mint Kriszti... wáááá

Csak neee

Mindenki beteg. Köhög, prüszköl, taknyol, stbstb...
Természetesen én sem maradok ki általában a sorból ilyen alkalmakkor. Úgyhogy már várom az idei adagot. Sőt, már érzem is a kezdetleges csírákat! És persze mindig mikor tör rám? Na mikor? Amikor a legjobban benne vagyok mindenben. Pl. ott lesz a vasárnapi foci (www.ifigodollo.hu). Addig muszáj lenne kitartanom. Könyörgőőőőőm!!!! Annyira utálom, amikor nagyban szervezkedek ide megyek oda megyek holnap majd ezt és ezt kell elintéznem és... egyszercsak jön a khömmkhömm, hapcitüszi láz, stb. Utálom!!
Csak vasárnapig neee. Könyörgöm!! Utána bármi jöhet. (najó azér ne jöjjön semmi)
Wáááááááááá :)
Amúgy minden szép és jó, szerdán az év utolsó Crash adása a Leszrádión!!!

Másfél évvel ezelőtt

Így néztem ki he:

Ígéret szép szó...

Ja ígértem még pár bejegyzéssel előtt a PálFeris videót, amit a www.palferi.hu születésnapi partijára csináltunk.
Íme:

Amúgy meg:

Let it snow let it snow let it snow

Csütörtök este.

Kéne valamit írni...
Nincsen semmi. Dühös vagyok. Mint oly sokszor.
Bigott, begyöpösödött, régimódi felfogások mindenhol.
Az ember tehetetlen. Mármint hogy én.
Elfogadni nehéz. Az embert, a helyzetet, az időt.
Azt akarom, ne mondja meg senki, mit hogyan csináljak! Dolgozni akarok, saját lakásban saját életet élni, saját akarattal. Vajon jobb lenne úgy?

"A másik ember ajándék"

Péntek éjszaka még az utolsó simítások a pálferis szülinapi videón. Kevés alvás sok munka ez az élet rendje, de nem rossz így...

Aztán meguntam. Nem akarok itthon maradni, lemegyek a vácszentlászlói galgásra. És jól teszem, mert valaki azt kéri öleljem meg. Jól esik. Fontos nekem...
Aztán még a Winklerrel is nevetgélünk kicsit. Gördülékeny a viszony köztem és az emberek között. Önmagamat adhatom és ez jó. Meg kell tanulnom szabaddá válni a megkötöttségektől, ahogy PálFeri mondaná helyesen kell élnem a relatív szabadságommal. Merthogy csak relatív szabadságunk van az életben. Teljesen sosem lehetünk szabadok! De ez így jó, és lehet boldognak lenni így!
Vidám csoportbeszélgetés, új arcok, tök jófejek és aranyosak. Majd a gitáros szolgálat a templomban, amit mindig élvezek. Nem tudom miért. Egyszerűen ott van a helyem!
Majd még kajálni sincs időm máris indulunk a pálferis bulira be Pestre.

Tök nagy élmény volt számomra, amikor Rékával beszélgettem egy kicsit az este elején. Valahogy mindig is más dimenzióban képzeltem el őt, mint magamat. Ugye milyen sokszor van ez? Úúúú ő másmilyen mint én, ő nem az én világom, biztos nem értenék szót vele, nem, valahogy nem. Aztán amikor ezt fölül tudom múlni önmagamban, akkor mindig kiderül, hogy jééé a másik ember ajándék. Így volt ez vele is. Nameg aztán a mi kis 72 órás főszervező Ritóczunkról ne is beszéljünk!! Az az ember! Beszarás! Nagyon bírom. És tudod ez is furcsa. Márminthogy, 10+X év korkülönbség van köztünk, és mégis, "mintha évek óta ismernénk egymást", amint ezt megfogalmaztuk egymás közt borozás közben. Rájöttem, hogy ő is nagy ajándék nekem.

Másnap 10kor kelés, pár fontos és halaszthatatlan telefon, majd megyek Szadára egy újabb ajándékért, VB-ért. Persze beleragadtam a hóba... pontosabban a jégbe. De túléltem, és a kocsi is. Mentünk kajálni.
Aztán már máshol, kicsit később: Mikulásnak öltöztem. Most én lettem ajándék pár kisgyerkőcnek. Olyan jó látni a csillogást a szemükben...
Aztán vissza VB-hez, húzzunk röpimeccsre.

Lágy jazz a kocsiban hazafelé. Elfáradtam...

The Social Network

Hogyan?

Ülök fáradtan a gép előtt. Egész délután a pálferis cuccot vágtam. Tudod, az amit majd szombaton fogunk levetíteni a 2 éves bulijukon. Na mind1. Bővebben nem magyarázom el, majd szombat után felteszem ide. :)

Kattog, kattog, kattog...
Amik ilyenkor foglalkoztatják az embert. Merre tovább? Akár továbbtanulás terén, hivatás terén, akár az emberi kapcsolatok, párkapcsolat terén. Egy fiatalt ezek a kérdések foglalkoztatják, ez teljesen érthető.
Rájöttem óriási súlya van azoknak a döntéseknek, amiket most hozok. Amikor a Gospel napján voltunk, azt hiszem Pintér Béla is ilyesmikről nyilatkozott egy interjúban. Hogy egy fiatalt mennyire, de mennyire meghatároznak a döntései. Kezdem látni, hogy pár dolgot már el is tékozoltam 19 éves létemre. Olyan dolgokat, amiket már sohasem élhetek át újra. Vége, kész, ennyi.
Fura, hogy a halálon gondolkozom ilyen fiatalon. Úgy értem inkább, hogy fokozatosan realizálódik bennem, hogy bizony csak egy életem van. És ha most 10 évvel fiatalabb lennék...  mennyi mindent másképp csinálnék.
Hogyan döntsek most? A jelen pillanatban... ez az ami sosem látok tisztán...

Valamikor...

Semmim sincs... Talán sohasem volt semmim se. Persze már megint előbújt belőlem a materialista énközpontúság. Dehát mit tegyek, ha egyszer ez van? Hiába nézek az égre. Ott csak esik a hó, de több nem jut. Senkinek.
Magányosak a péntek esték...

Mindenem megvan... Adatott és adatik. Ajándék, amely számon kéretik. De már nem látok senkiben semmit.
Sötétek a reggelek...


Valamikor, valamiért, valakivel elcserélt az Isten, amikor megteremtett engem.
Hidd el érzem nem ide jöttem...

"Kéne valaki, sokszor kéne..."

Na ne!

Miér mindig a majmolt, szájbarágós baromságok kellenek az embereknek? - tettem fel magamban a kérdést, miután kiderült, hogy nem nyertünk meg egy videópályázatot. Önmagában ez nem baj. Mármint, nem baj, ha éppen nem mi nyerünk meg egy pályázatot, nem probléma. Akkor lettem ideges, amikor belenézegettem a győztes videókba. Van egy két tűrhető cucc. De az, hogy idióta megoldásokkal a szájába adom a nézőnek, hogy így és így gondolom... ez szánalmas. Nyilván egy pályázat az pályázat. El kell találni az igényeket. Csak dühös vagyok ennyi az egész. Ha már valamit el akarunk érni, azt tegyük igényesen, és válasszunk igényes alkotásokat! És megint nem azt mondom, hogy mer a miénk az a jó és az a tuti, és azt kell választani. Nem! De azért ne ilyen röhejes videók nyerjenek már. De ez csak magánvélemény, nézd meg te és döntsd el:

Az egyik nyertes videó:

Sok szeretettel!

Sok szeretettel köszöntöm legújabb rendszeres olvasómat, Tomixot!
Megtisztelve érzem magam :D
nahát... egyre többen vagytok már azon a falon!
ez jó mert azt jelenti, hogy itt vagytok! ilyen egyszerű. ja! ennyi! ja! itt vagytok és kész! ja!
nade... ja. Üdv Tomix! :)

Ha itt élnék...

Ha itt élnék a lakótelepen, a csendes utcácska valamelyik házikójának, egyik kis lakásában...

...Felkelnék reggel, és készítenék egy szendvicset. Kinéznék az ablakon, és látnám, ahogyan a köd lassanként elbúcsúzik utcáktól. Nézném, ahogyan egy középkorú, barna kabátos férfi éppen az őszi szombatokhoz mért nyugalommal lép ki a szemben lévő lépcsőház ajtaján, hogy vásárolni menjen.
Visszahúznám a függönyt, készítenék reggelit a kicsi feleségemnek, aztán megnézném, hogy alszik-e még.
Leülnék az íróasztalomhoz, könyvet olvasnék, vagy valamit irkálnék, TV-t néznék, és pihennék.
Megvárnám a delet, amíg megint éhes nem leszek és ebédelnék a kicsi feleségemmel valami finomat. Beszélgetnénk...

Délután lemennék a focipályára játszani a srácokkal. Meccs után leülnénk a padokra és kibeszélnénk az élet nagy dolgait... Jól elfáradnék, aztán visszamennék a kicsi kis lakásomba.
Bevetném magam a fotelba és meccseket néznék, ha a feleségem is beleegyezik... Akár együtt is nézhetnénk...
Megvárnám, míg sötétedni kezd és kinéznék az ablakon. Látnám, ahogyan bandák vagánykodnak az utcán, nézném az embereket, akik sétáltatják a kutyáikat. Mosolyognék, amikor összetalálkoznak, és hallgatnám a vérszomjas ugatást, és azt, hogy "gyere ide". Örülnék, amikor meglátom a fiatal párokat kettesben sétálni a lámpák fénye alatt. Megpróbálnám kitalálni, vajon mi az ő kis történetük... mert mindenkinek van egy története. Aztán amikor már mindenki elment csak bámulnám egy ideig a kihalt utcát, majd megéheznék. Vacsoráznék a kicsi kis feleségemmel, aztán Tv-t néznénk és szeretkeznénk.
Aztán valószínűleg elaludnék...

Ja

ezzel kemeráltunk tegnap: (már amennyire tudtunk ugye...)

Aranyosak a lányok

Életem első live PálFeri előadásán jártam tegnap, mivelhogy most ugye közös produkcióba kezdtünk velük a TVSS-sel. Egyszercsak a nagy kamerázgatás és felvételezés közben ott áll a hátam mögött ez a 3 leányka...

És éljen éljen éljen!! Köszönhetően a csúcstechnológiás fényképezőgépemnek most még Szabina nyelvének intim részleteit is láthatjátok... Hát nem csodás? :)

Ma

Ma megláttam rólad egy porosodó képet...
Mit is gondolhatnék most... rosszat, vagy szépet, nincs értelme már...
Nem hiszek semmiben, talán az emlékét is gyűlölöm
Annak amik voltunk, amivé lettünk, s amivé válhattunk volna talán...
Az... a száraz, elfakult könnycsepp már nem akar küszködni semmiért...
Hiába ülök és látlak szépnek a képen.
Nem tudom, hogy Miért...

Kósza gondolat

Rájöttem, milyen hamar beskatulyázok embereket.
Meert ha ez ennek meg ennek az ismerőse akkor bizony az már ilyen és ilyen ember, és ha ezzel meg azzal beszélget, akkor ő így és így viselkedik...
Neeeeeem szabaaaaad!
Hiszen néha én is olyan emberekkel beszélek és kerülök kapcsolatba, akiktől fényévekre van a saját személyiségem. De ez nem baj. Sőt ez így jó! Mert mindenki más, mindenki eltérő értékeket hordoz, és ha meg tudom találni mindenkiben azt, ami pozitív, ami érték, és közel merem engedni magamhoz, akkor én is és ő is személyiségfejlődésben részesülhetünk.

Watta megfogalmazás...

Viharsziget

Szekrény

A 72 óra hivatalos verziójának készítése közben még az is kiderült, hogy vannak olyanok, akik szekrénynek hiszik a szobámat. Ilyen ember például a 72 óra főkoordinátora Jakab Rita is:

Pillanat

Mennyire másképp értékeljük, és értelmezzük az élet eseményeinket akkor, amikor vannak hosszú távú álmaink, céljaink, terveink az életünkben. Amikor krízishelyzetbe kerülünk, vagy látszólag megoldhatatlan  probléma előtt állunk, vagy amikor csak haragszom a másikra... Mennyire de mennyire szűk látókörűek vagyunk, ha a pillanatnyi történéseinket nem tudjuk beleágyazni a életcéljainkba. Mik a mi életcéljaink?

Olyan szép látni azt, amikor a pillanatnyi nehézség, pillanatnyi krízishelyzet bele tud ágyazódni az életeseményeink láncába.
Amíg nincsenek álmaink, céljaink, addig nem tudjuk felfogni a pillanatokat sem, hiszen teljesen más jelentést tulajdonítunk nekik, mint amilyeneket valójában tulajdoníthatnánk.

(Gondolatok PálFeri atya előadása után egy ködös vasárnap estén...)

Ez mekkora baaaazz!

Pont a minap írtam bemutatkozást egy weboldalra, melyben megfogalmaztam, hogy nem szeretem igazán a tuctuc féle zenéket. Sőt, nagyon is távol állnak tőlem.
Erre tessék, most nézzed meg!! Olyan zenét találtam bazz hogy beszarsz.
Erre mekkorát lehetne partyzni...
(az első másfél percet offold ki)

Így nézünk mi ki

Egy szerda esti napszemüveges Crash adás a Szie stúdióban:

Fireflies

Nahát

Milyen pesszimista és lehangoló ez az előző bejegyzés...
Pedig nem is vagyok az. :)

De ami tényleg fontos, amit Krisz. is említett a kommentben. A megújulás, a hibák felismerése, a biztos alapra való építkezés...
naja:)

Gondolatok az autóban...

Ülök a kocsiban, koptatom a lámpák fényétől megizzadt sárga aszfaltot és közben egyre csak gondolkozom... Töröm a fejem. Azokon jár az agyam, amiket az egyik jóbarátomnak mondtam az imént fönn a domboldalon.

Hogyan is volt, hogy...?
Igen amiket az érzésekről meséltem neki. Hogy nem tudom ki vagyok. Hogy nem tudom mit érzek. Nem tudom, vajon szeretem-e az édesanyámat, édesapámat, nem tudom vajon köt-e még valami azokhoz az emberekhez, akik olyan sokat jelentettek nekem régen. A barátaim... Szeretem őket? Örülök nekik, amikor meglátom őket hosszú hosszú hetek, vagy hónapok után egy találkozón, vagy csak már megint az jár az agyamban, hogy mennyire jó érzés, hogy ennyi ismerősöm van? Hogy én milyen jó és nagyszerű ember lehetek!Néha mintha nem szeretnék senkit, csak önmagamat. Pusztító önimádat...

A Kedvesem... Na igen, talán Ő az egyetlen, akiről el merhetem mondani, hogy az önzetlenségre törekszem vele kapcsolatban. Hogy a kedvét keresem,, hogy tudatosan is szeretni akarom. De azt mondtam az imént a barátomnak a kocsiban, hogy nem tudom azt, vajon fájna-e a párom hiánya, ha nem lenne. Ha tegyük fel, soha többé nem láthatnánk egymást. Vagy szakítanánk. Mi lenne akkor...?

És erről eszembe jut az, hogy mennyire de mennyire közömbös lettem az emberek iránt. Mennyire de mennyire közömbös lettem a helyzetek iránt. Isten iránt. Az életem iránt!! Mert azt sem tudom megmondani, hogy hiányozna-e a társam, ha nem lenne, vagy csak egyszerűen fölül tudnék emelkedni rajta? Nem tudom megmondani, miközben minden gondolatom csak azon jár, hogy holnap újra ott leszek nála és végre megint láthatom majd, amikor rám mosolyog. Az a mindent elfeledtető mosoly... Az hiányozna...

Biztos vagyok abban, hogy érzek! Hiszen emberből vagyok én is!
Mindannyian érzünk! Az ember legősibb vágya az, hogy szeressen, és szeretve legyen! A lelkébe van írva a teljes boldogság! Aztán jönnek a hétköznapok... A nap, amikor egyszer csak azt veszed észre, hogy kedvetlenül térsz haza a munkából, amikor cserben hagynak, amikor csalódsz az emberekben, az elképzeléseidben. Az ember észre sem veszi és elfedi a lelkét a mindennapok gyorsasága. És egy nap már nem is tudja mit érez... És nem marad más, csak a közöny. A butaság és az értetlenség közönye.

Valahol elvesztem. Nem tudom, hogy hol és mikor, de megváltoztam. Az a tüzes, mindenért rajongó, és rácsodálkozó elme már nem él. De egyvalami megmaradt bennem. Az Isten iránti vonzalom. A szeretetre való képesség.
Hosszú útra indulok...

Jó lenne...

Tegnap este leejtettem egy tányért, az pedig darabokra tört a konyhánk kövén. Káromkodtam egy jó nagyot, ordítoztam, majd ugyanazzal a dühvel felsepertem és kidobtam a szilánkokat a kukába.
Ma kétszer is leejtettem a telefonomat. Kicsit össze is karcolódott. Dühös voltam, mintha valaki rátört volna az életemre, mintha valaki megbántott volna. Pedig csak ügyetlen voltam és földre esett a Nokiám.

Mostanában ez van. Mármint nálam. Ez lett a módi. Folyton folyvást csak dühös vagyok. Hol a helyzetre, hol egy barátomra, hol édesanyámra, hol a páromra, még a kutyámat is felrúgnám néha. Néha már ki sem látok a falaim mögül. Feszültség van bennem. Diszharmónia, összeférhetetlenség. Folyton csak azt hajtogatom magamban, hogy miért nincs ez így, miért nincs ez úgy, amúgy!
Hogyan tudnék így építeni? Ha bennem pusztulás van?

Annyira fel tudok nézni azokra az emberekre, akiknek van türelmük. Akik higgadtan, türelmesen bevárják a dolgokat és mosolyogva tudják elfogadni a pillanatot.
Jó lenne elcsendesedni...

Benzint a kocsikba!!!!

Ha szeretnél ingyen üzemanyagot nyerni akkor regelj fel ide bátran:
http://ingyenuzemanyag.aegondirekt.hu/?ref=glq4z1

Merj dönteni!

Pénteken, spontán.

Énenekelj!

Szeretek énekelni! Szeretem az énekóráimat! Felszabadít, inspirál, szabaddá és kreatívvá tesz, jó dolog!

Amikor képezed a hangodat, megismered önmagadat. Megismered azt, hogyan működik a tested, hogyan tudsz bizonyos egyszerű dolgokat megvalósítani, hogyan válik a hangskálád szélesebbé. És megismered a lelkedet is. Mindazt a művészetet és elvontságot, ami benned van. Amiről talán nem is tudtál. Újabb és újabb ajtók nyílnak meg benned.
De ahhoz, hogy igazán szabadon tudj énekelni, el kell engedned a világot. Rá kell jönnöd, nem attól lesz szép hangod, ha erőlködsz és a technika minden eszközét beveted. Persze, ez is kell. Amikor igazán énekelni szeretnél, el kell szakadnod mindentől, ami a materializmushoz köt. Meg kell tanulnod félelem nélkül élvezni azt, amikor a saját hangodon lépkedsz, fokozatosan, egyre följebb és följebb.

Néha olyan művészi magasságokba emelkedek egy-egy éneklés alkalmával, amit addig el sem tudtam volna képzelni. És nem azért, mert olyan marha jól csinálom, és tehetséges lennék. Egyszerűen azért, mert rájöttem, hogyan kell kizárni a világot. És talán csak én élvezem, talán csak én látom meg mögötte a művészetet. De ez teljesebb és egészebb emberré tesz!
Ha teheted énekelj néha...

"Bárcsak érinthetnél..."

Ákos legújabb albumának, a "Katona imájá"-nak, egyik legjobban sikerült felvétele.
Titokzatos, érzéki, komolyan vehető dal!

Már megint mi Lesz?

Ez a szöveg olyan keményen értendő, mint ahogyan ez a katona bácsi néz itt jobb oldalt a szöveg mellett a barna ruhában. Remélem átérzed...
Merthogy...
Ettől a naptól fogva most már Te is tudni fogod, hogy egy vadonatúj műsor indul a Leszrádión, mely minden szerdán 18:00-tól 20:00ig szól kifele a Szent István Egyetem B kollégiumának üvegstúdiója mögül!

A műsor neve: Crash a neve. Ugye tudod... mint az ütközés angolul. remélem vágod már.
A műsorvezetők neve: Máthé Gergő, Huszár Domonkos, Winkler Barnabás, Neumann Gréti egyedek Lesznek majd. Őket fogod majd hallani, amennyiben minket hallgatsz majd akkor esténként, amikor ez az adás Lesz...
A műsor elérhetősége: www.leszradio.hu - itt megy majd élőben a dolog.

Tehát most szerdán...
Kötelezően...
Leszrádiót kell hallgatni!
A többit majd úgyis megtudod!

A jóég áldjon!

Keserű szavak

"Keserű szavak íze a számban
Csak a jövő édes, ami nem jön el
Én maradok az, aki mindig is voltam
Egy indián, aki énekel"

/Ákos - Indiántánc/

Boldognak teremtettek

Jó volt ez a galgás bagázs míting. Talán most először éreztem igazán, hogy egy család vagyunk. Ha ránéztem egy arcra, akár ismerős, akár ismeretlen, akár sokat tudok róla, akár nem, éreztem, hogy a Testvérem. A Jóisten boldognak teremtett mindannyiunkat! Erre eszméltem rá, miközben virslit majszoltam az ebédnél...
Majd Barbi gitáros kolleginával zenéltünk egy remeket a nagyteremben. Nagyon bírom azt a csajt, komolyan mondom! :)
A szadaiakat is meg kell dicsérni, nagyon kitettek magukért, remek találkozót hoztak össze! Köszönet nekik innen is!

Lezárásképp egy kis kínai kaja, forrócsoki, majd rájöttem, hogy fáradt vagyok.
Elaludtam...

So

Holnap kezdetét veszi a 72 óra. Délben míít @ Bazilika. Aztán egész délutános forgatás, új emberekkel, új kapcsolatokkal. Jó lesz. Kell nekem. Mármint az új, a nem megszokott. Új riporter hölggyel dolgozok majd együtt, meg ha minden jól megy jön az Orbán Doma a professional Canon kamerájával, és ő is segít a munkában.
Szóval nem ígérkezik unalmasnak, sőt mitöbb! Izgatottan várom. Habár ma egy kicsit túlpörgettem megint az agyamat. Ez nagy hibám! Állandóan jártatom az eszem valamin, és ha sok dolgon kell egyszerre, akkor nem bírom elrendezni a fejemben a tennivalókat. Márpedig most hál'Isten van mit tenni! Meg persze tanulnom is kéne... Rohadt nehéz ez az angol felsőfok!

Szombaton Galgás míting a vacsi új szadai terepen! Ha még töprengsz rajta, hogy elgyere-e, akkor ne habozz, persze, hogy gyere!

Most beszéltem telefonon az új műsorvezető hölggyel. Kedves, aranyos, szimpatikus, szerintem jó lesz vele együtt dolgozni! Ennek örülök! Hála mindenért!
Most pedig húúúzok mert találkozás lesz a Kedvessel!
Ámen!

"My God"

Lehet, hogy most megköveztek érte, de nekem régmúlt kisgyerekkorom egyik kedvenc filmje volt a Sister act (Apácashow).
És most, hogy nemrég újra szerencsém volt végignézni az első epizódot, újra felcsendültek az ismerős dallamok, kellemesebbnél kellemesebb emlékeket idézve elő.
Hát ma egy ilyen dalt hoztam a kedves blogger olvasóknak. "My God", az egyik kedvencem. Zeneileg, hangzástechnikailag tökéletesen megalkotott mű. Igaz néha érdekes akcentussal és hangszínnel érkeznek a szövegek az ember fülébe, dehát elvégre mégiscsak apácákról van szó! Egyszóval bátran ajánlom metal, hardcore, techno, DnB, vagy egyéb alternatív stílusokat kedvelő zenészeknek ezt a dalt, egy kis lazítás céljára, jazz, gospel, és az ehhez hasonló lazább műfajok kedvelőinek, pedig kötelezően ajánlott a dal meghallgatása!
Különösen figyeljünk 1:59-nél Whoopi szóló hangjára! Elképesztő énekhangja van! Szinte simogat.
Na ennyit az élvezkedésből, kattanj rá

Pózolj targoncával

A szombati esküvő bekksztédzs termébe lopózva nem hétköznapi járművekre bukkantunk.
Hát ez történik amikor a lányok hirtelen átveszik az irányítást:

Párkapcsolat, család, miegymás...

"A barátnőm annyira idegesít már, hogy ennyit dumál mindig."
"Miért nem szakítasz vele?" - hangzott a válasz.

Ne csodálkozz azon, hogy nincsenek manapság stabil, biztonságos családok! Ha én azt mondanám hogy inkább szakítok mert ez és ez meg ez idegesít a barátnőmben akkor már körülbelül a 80.ik lány házához járnék. Pedig nem is vagyok nagy nőcsábász.
Dehát könyörgöm!!! Hol van meg bennünk az elfogadás, a megbecsülés, a kitartás?? És most nem akarok ennél az egy, fent említett példánál leragadni, hanem inkább az ebből fakadó reális problémára szeretnék rávilágítani.
Hogyan teremtsünk családot, amíg így gondolkozunk? Ha már nem olyan kedves aranyos mint a kapcsolat elején, ha már rájövök, hogy csomó hibája van, amiket el kell fogadnom, akkor mit csinálok? Ott hagyom és megyek tovább? Vagy állandóan méreggel tekintek rá, ahelyett, hogy őszintén azt mondanám neki, hogy "figyelj, tudom hogy vannak hibáid, de én ezekkel együtt elfogadlak és szeretlek téged"? Nyilván mindkettőnknek törekednünk kell a jóra, a tökéletesre, ha szeretjük a egymást. Ha "bajom van veled" és elmondom akkor kötelességem elmondani azt is, hogy szeretettel megpróbálom elfogadni, neked ugyanakkor kötelességed azt mondani, hogy amennyire tudsz javítasz rajta, szeretetből. Nyilván TILOS személyiségében átformálni a másikat!

Tapasztalataim szerint azonban sajnos a mai generációnak nincsen meg az a biztos családmodellről alkotott képe, ami mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy boldog, meghitt otthont tudjanak később teremteni. Csak jön az együttélés. Pár évig. Aztán fájdalom, csalódás, kudarc, keserűség. Biztonságra vágyunk, de mégsem abban akarunk élni! Egyszerűbb ez így! És nehogy félreértsen bárki is, nem szeretnék moralizálni, vagy felelősségre vonni, vagy bárkiről is rosszat feltételezni! Inkább csak aggódom, vagy sajnálom, hogy ez így van. És nem ítélek el egyetlen ilyen gondolkozású, vagy ebben élő embert sem! Inkább azon gondolkozom, hogy én mennyire vagyok hiteles ebben. Hiszen ha hiteles vagyok, akkor talán példát mutathatok olyanoknak is akik eddig máshogy gondolkoztak.

Én hiszem azt, hogy a Család az alapfeltétele mindennek! Szeretnék családot, házasságot! Ahol kötelességem kitartani a Kedvesem mellett! Ahol nincsenek kompromisszumok, zsákutcák!

Szeretnék egyszer úgy hazamenni egy fáradt nap után, hogy az egyetlen és örök feleségem vár a vacsoraasztalnál, egy tányér finom meleg levessel. Vacsora közben pedig elmondhatom, hogy milyen volt a napom, és ő is megosztja velem élete minden pillanatát!
Én így képzelem el...

commando

Egy város (fedőneve:Veresegyház) felé tartottunk, amikor egy ismeretlen alak a sötétben meghatározhatatlan típusú kameraszerkezettel behatolt a tiltott zóna területébe.
Szigorúan bizalmas felvétel következik:

Nokia C3

Mit volt mit tenni, ma végre rászántam magam és vettem egy új telefont. Sajnos a régi már alig volt alkalmas bármilyen kommunikációs funkció betöltésére úgyhogy... muszáj volt.
Szóval megvásároltam életem első Nokia C3-as készülékét. Hát reméljük hogy beválik. Első látszatra kis aranyosnak tűnik. Éshát mivel Nokia, ezért very useful is!

Csend

Túl sok időm van mostanában magamra. És ez baj! Ehhez nem vagyok hozzászokva már régóta.
Mármint nem lenne baj, ha nem nyomasztana mindig az a gondolat, hogy júúúj most csinálnom kellene valami nagyon hasznos és közösségformáló, világrengető tevékenységet. Persze kedves otthonocskámban is lenne mit csinálni, dehát arra meg valahogy természetesen nehezen visz rá a lélek.
Embereket akarok!

Kedvesem szerint túlságosan is bebeszélem magamnak azt, hogy márpedig én társas lény vagyok, emberi kapcsolatokban tudok csak hasznos dolgokat alkotni, és ha épp nincs kivel megosztanom önmagamat egy fáradt, péntek estén, akkor nem is vagyok hasznos és értékes ember. Mindig a nyüzsgést, a zsongást várom, ahelyett, hogy értékelném a csöndet. A csend néha nagyobb ajándék egy kimondott szónál! 

A csendben azonban az a legnehezebb, hogy folyamatosan önmagaddal szembesülsz! De ha van hited, és Istened, Ő a magányoddal együtt formál új emberré! Szelíddé, alázatossá, némává. Boldogabbá...

Kampány

"Programunkban azt vállaljuk, hogy az egyedi projektek negyedét a ciklus végére befejezzük, a másik negyedénél pedig elkezdődik a megvalósítás"

Hol van a többi két negyed?? :)

Az idézett rész az MSZP Gödöllői Szervezetének választási kiadványából származik.

vagyok

így se úgy se sehogyan se!
ez sem az sem amaz sem. semmi sem!

Mese az óvodából

Hogy mik vannak! Megkeresett egy volt óvodatárs nemrég, aztán ahogyan az lenni szokott ugye beszélget az ember. A hölgyemény meséket ír. Elhoztam neked is:

Az a legjobb a sárkányháton való repülésben, hogy miután százszor is megcsípted magad, hogy nem álmodsz-e, és tényleg megbizonyosodtál abban, hogy ez valóság, és létezik, hirtelen megszűnik az a nyomorult érzés, ami az összes ember életét végigköveti: hogy ennek az egésznek semmi értelme. Hogy az egész világmindenség létezése csak egy rossz poén, annyira logikátlan. Mi más lenne minden ember célja, mint, hogy boldog legyen? És mégis: az álmaik helyett azért küzdenek, hogy a többi ember boldognak lássa őt. A boldogság keresgélése után rádöbbennek, hogy a megelégedés nem állapot, mindössze egy-egy kósza pillanat, és az értelmet kell keresni. Mire kitalálják azt a valamit, ami talán érdemes arra, hogy a drága, kincset érő idejüket az életükből neki áldozzák, addigra már nincs is elég erejük rá, hogy tehessenek is valamit. A legtöbben csak öregkorukra döbbennek rá – ha rádöbbennek egyáltalán –, hogy nem kell keresni se boldogságot, se értelmet, mert pont a kereséstől szűnik meg létezni. A legtöbb ember a nélkül éli le az életét, hogy megtudná, mi is az valójában.

Nem, repülés közben semmi ilyesmi nem nyomja az ember lelkét. Csak nézi a felhőket, amik halovány gomolyagként úsznak be a tiszta, fényes égbe. Lepillantok az alattam elsuhanó tájra – a tavakra, tengerekre, amin annyira igazian tükröződnek vissza a napsugarak, hogy nem is lehet eldönteni, hogy melyik a valódi. A szél süvít, összeborzolja a zöld, füstfújó lény szőrét, aki erre behunyja a szemét, mosolyra húzza a száját, majd belenevet a levegőbe. Itt gyűlt össze a világ összes békéje. Ez az egész világ, minden, ami létezik, itt van, annyira egyértelmű, hisz a szivárvány is közelebb száll, idegyűlnek a pillangók, az eső is esik, ó, az a csodás esőillat… vizesek leszünk, de nem számít, mert a nap még fent táncol, és a fénye még mindig álomszép. Már a hegyek felett járunk. Bekúszik közéjük egy angyali dallam, azt visszhangozza szüntelen.

Sárkányháton repülve mindent megkapsz, amire valaha vágytál. Úgy járja át a szeretet a szívet… buborékozik, majd sebesen áramlik, mint az erózió, végül kitör, mint a vulkán. Gomolyog, úszik, somolyog…

…aztán felébredsz. Kinyitod a szemed, szétnézel a szobádban és rádöbbensz, hogy sárkányok nincsenek. Tündérek sem. De a mosoly ott szaladgál az ajkadon, a lelked megemelkedik… Ráeszmélsz, hogy nem is számít, hogy mindez a szemednek vagy a szívednek valóságos, mert neked ez igazibb, mint bármi más a világon.

Mosolyogsz.

Önkéntelenül és véget nem érően.

Ha megadatott, hogy sárkányháton repülhetsz, akkor bármi megtörténhet. Követed az érzést, és eljutsz a csodákon keresztül, a meséken át… vajon hová?

Pöcz világsztár

A 2011-es madridi ifjúsági míting promóciós videóját is elkészítettük:

Casa di giusto

És íme megtaláltatott az a zene, melyre egykoron Winkler Laci barátom komplett DJ pultot kreált, rizzsel  teli tányérokból egy szolid péntek estén:


Ja és megértettem egy olasz szókapcsolatot a musikból :  Casa di giusto - Az igazság háza
Akkora király vagyok! :)
Jahm és mellesleg Dini barátomékkal oltári nagy klipforgatásra készülünk! Pályázat meg minden egyéb. wááááááááá zsííír! :)
Namajd meglássuk...

Mindenkinek vannak titkai...

Mindenkinek vannak titkai...
Mindenkinek vannak tervei...
Mindenkinek van feladata...

De van valami, amit csak Te érhetsz el. Ami Egészen a Tiéd!

Az ifigodollo és a TVShoeShine legújabb kisfilmje: Egészen a Tiéd!

What I've done

A zenetörténelem egyik legjobban sikerült klipje:

Csokilikőr

Ünneplés után:

egy Kislélek blogjáról.

Dsida Jenő: Ünnepi plakát

Kérek minden rangú és rendű embereket,
hogyha vétkeztem ellenük:
bocsássanak meg érte!

Kérek testvéreket és barátokat,
versenytársakat és ellenségeket,
hogy fogják meg a kezemet.

Felejtsék el, ha Bábel forgatagában
kínok borától szédelegve jártam
és nem emeltem kalapot.

Szorongok, félek mostanában,
különös-nagyok a csillagok mostanában,
egyedül vagyok mostanában.

Mindent próbáltam, aludtam, sírtam is;
most utoljára plakátokat ragasztok
a jószívek falára:

Kérek testvéreket és barátokat,
kérek minden rendű és rangú embereket,
hogy szeressenek engem!

Brand new

Megérkezett idén is a várva várt ősz. Az utcák falevelekbe takaróznak, az ablakok újra párásodnak.
Lecserélődnek a ruhatárak, újra indulnak a kedvenc sorozatok, újabb évadok.
Ennek megfelelően a TVShoeShine sem maradhat le a nagy őszi kollekcióváltásról! Nem bizony! Merthogy ősztől a TVSS is vadonatúj bőrbe bújik majd! Az őszi első adást már megújult intro fogja bevezetni, sőt ha minden jól megy, egy átszerkesztett logo fog virítani a jobb felső sarokban.
Megújult külső, változatlan belső! Ősztől is: TVShoeShine - Rólad szól!

Egy kis ízelítő az introból:

Rólad elmélkedem

Akik az Úrban bíznak, azoknak minden a javukra válik!

Nagyon padlón vagyok, be kell valljam. És mindig ilyenkor jövök rá, hogy mennyi mindent elmulasztottam. Hányszor de hányszor nem felelek arra, amikor hív engem. Pedig minden másodpercben ott van mellettem, akármit teszek. És csak megyek a saját magam önző feje után és azt hiszem, hogy nincs szükségem a Teremtőmre. Alázat nélkül, csukott szemmel a magam útját járom. És jól érzem magamat így.
De most... Most sírni tudnék. Ha tehetném odabújnék hozzá, amilyen közel csak lehet. És nem szólnék...

Csak porszemek vagyunk. Apró, parányi, porszemek. Senkik! De a Teremtőnek mégis mi vagyunk a legnagyobb kincsei!! Szeret bennünket! Gondot visel! Mindennél jobban szeret! Mindennél jobban!!!
Fel sem tudom fogni...

Egyetlen Mennyei Édesatyám!

thriller

Izgis, rejtélyes, csattanós, hangulatos, fordulatos, ja.
Szeretem a thriller műfaját.
ehune itt egy film nézzed meg ha nem hiszed!! :)

smooth

Jazzre vágyom.
Nameg a táncra. A félhomályos helyre. A zongora lágy szólójára. A hosszan tartó ölelésre. Az észrevehetetlen csókra.

Bulvár

A Leszrádió stúdiójában jártunk a SZIE "B" kolijának épületében, ahol Ádám megmutatta nekünk, hogy miért nem vették fel a Táncművészti főiskolára. Ha van olyan egyálatlán ugye!
Ádám mindemellett azért azt is elmondta, hogy miért Lesz érdemes a Bloggereket hallgatni kedd esténként, amikor is a Papp a Huszár meg a Bazsik atombomba villanásként fognak berobbanni az éter husszúhullámaiba.


Mindezek után legnagyobb meglepetésünkre D. Bencével is találkoztunk, aki bevallotta: Már több éve tervezte, hogy megkopaszítja magát. Megsimogattuk. Tényleg kopasz!

Újra

Szeptember 7.
Holnap
Kedd este

Bloggerek.
Újra!!!
18:00-kor pontban...
kezdünk!!!!

:)

szólj hozzá: Orbán-Gyurcsány

Joany

Ennyi csak

Nudli

Kedvenceim közé tartozik Ági barátunk kormányfogási technikája, melyt a kisujj nudli pozícióba való állítása jellemez:

Jajjj anyám

Zaklatott vagyok. Ennek oka az, hogy lehet délutánra teszik az óráimat. Hogyan fogok tudni találkozni a Kedvessel? Hogyan járok el a délutáni programjaimra? Hogyan fogok tudni így szervezkedni? Sosem volt még ilyen. Új dolog, és félek tőle. Imázz, hogy délelőttre tegyék a csoportomat! Mer ha nem... akkor valakit megverek :)

Legjobban az foglalkoztat, hogy hogyan fogom tudni ebben az évben összeegyeztetni a tanulást és a magánéletemet. Ez most közhelyesen hangzott, de nemérdekel. Lesz elég időnk egymásra? Félek ettől, mert előzőleg csak negatív tendenciákat tapasztaltam. Mér nem lakik minden jó csaj Gödöllőn??? Vagy legalábbis az az egy...?

Huszár! Ne idegeskedj! Minden ki fog alakulni, csak légy TÜRELEMMEL!

És mégegy

Kelly Family. Odáig meg vissza!
Talán az egyetlen olyan banda, amely képes megalkotni egy zenét, úgy hogy az gyönyörű legyen, üssön, az ember elmélyüljön benne, de mégsem olyan dalokat kreálnak, amik csöpögnek, tocsognak a nyáltól és a giccstől!
Zenéjük valódi szépség! - Szerintem

Csodazene - nagyon bejön

Hull az elsárgult levél...

Najó, azért ne legyünk ennyire melankólikusak, de mondjuk ki, lassan ittavége fusselvéle, véget ér a nyár!
Éppen ezért arra gondoltam, muszáj egy kis áttekintést végeznem arról, hogy milyen volt az idei hőségszezon számomra. Habár lehet, hogy ez téged baromira nemérdekel, mert most elég magas fokú lesz a lírai én, de én azért elmondom. Magam számára is fontos!

Szóval.
Talán ott kezdeném, hogy hatalmas teher omlott le a vállamról június közepén, amikor is kiderült, hogy igenis, énis képes vagyok átmenni az érettségin! Ráadásul nem is lett rossz! Na az volt az igazán felszabadító érzés.
Sok időt nem hagytam magamnak az elemzésre, hiszen egyszer csak egy kapcsolat kellős közepén találtam magam! Egy olyan kapcsolat közepén, amit szépen, lassan kellett/kell kibontanom, mint holmi ajándékot. De örülök, hogy így van, mert tényleg nagy ajándék!
De még mielőtt nagy érzelgésekbe bonyolódnék, rájövök, nem tehetem meg, hiszen be kell számolnom nyaram következő fontos állomásáról, Mosonmagyaróvárról, ahova nemistudom hogyan csöppentem, egyszerűen csak az egyik éjszaka azt konstatáltam magamban, hogy egy temető kerítésén ülök két spannal és pár perc múlva már életem egyik meghatározó filmjét vetítették elém egy kis szoba kicsi ágyán romantikus hármasban, egy félüveg borral a kezünkben. A film nevét inkább nem mondanám el...
És hamár megjártuk országunk Északi részét, most térjünk át a délebbi területekre, Pécsre, a "fokó"-s táborra. Szeretet, derű, új kultúra, mosoly, teljesség, formálódás. Azt hiszem ez volt az első pont a nyárban, amikor azt éreztem fejlődik az alázatra való képességem. Az, hogy ne én legyek a központ, nem rólam szól a világ! Szolgálni szeretnék, nem uralkodni! Fejlődtem! És így jöhetett Devecser. Alsónámedi suhancok, akikkel halálba röhögtük az éjszakát... Csak én érzem ezt át tudom, és mindenkinek vannak hasonló élményei, de mégis leírom, mert az enyém. És elvégre ez az én blogom! :) Alsóőrsön meg már drága édes anyám és apám Balaton iránti szeretete nyilvánult meg! nameg a 40 fok.

Pár nap pihi. De kezdődhetett a madridi promóciós projekt. Megbeszélés, ötletelés... ebben az időszakban úgy éreztem kinyíltam a világ felé és egyre több és több embert ismertem meg. Szélesedett a látóköröm. Új arcok, új helyzetek, új szerepkörök. És nem feltétlenül a madridi dolog miatt. Mindezeket konstatálva rájöttem mekkora ajándék volt mindez! Csakúgy, mint a galgás tábor, ahol a felelősségtudatom formálódása volt a legmeghatározóbb. Rájöttem, hogy el merhetem vállalni a felelősséget, a tisztséget dolgokért. Igyekeztem megbízható lenni, és úgy érzem sikerült!

Forgatás, randik, fáradtság, kérdések, gondok, terhek, "nehezen fogadok el" szindróma, szakítás, mégsem, idegesség, szervezés... És persze vétek lenne kifelejtenem Zamárdit és Dini barátomékat, nomeg a halas lángost a Balatonparton, koncert a stégen, fürdés éjjel a vízben, 116 tollasütés, nagy nagy röhögés és hasizomerősítés.
És így jutottunk el a tegnapi Gospel koncertig. Rengeteget dolgoztam rajta, fontos volt számomra, hogy összehozzuk! Talán emiatt is, de úgy éreztem túl központi személyiséggé váltam a projektben. Talán túl sok mindent én csináltam, nem hagytam másnak teret, hogy szervezhessen, szerepelhessen. Majd máskor jobban figyelek, de talán most így volt a legjobb! Fantasztikus volt! Örök élmény! :)


Hát, röviden tömören ennyi! Talán igazi gyermek lehettem a nyáron! Igazi gondok nélkül. Vagyis voltak gondok, problémák, nehézségek, de mégis nem kellett családot eltartanom, tanulmányi sikereket elérnem, jó munkahelyet, vagy épp lakást találnom. Volt mindig meleg étel az asztalomon, puha ágy és meleg szobám éjszaka, szerető emberek, barátok, társak, család akik óvtak, védtek. Ideje, hogy rájöjjek, mindezekért nekem is meg kell majd egyszer küzdenem. Felnőtt vagyok! Felelősségem van! Terveim, álmaim, vágyaim... Boldogságom!

Ősszel is folytatgatom az irogatást, hamarosan 1 éves lesz már a blog júúúúúúúúúúúúúúúúúúúúújjjj
najó még pár hónap, de azér...

Ja

Mellesleg megpofozták a drága, egyetlen, fehér kis Suzukinkat.
Úgyhogy egy ideig fuvarozást nem vállalok!

Uncsivan

Na most micsináljak?

Lázasan

Lázasan készülődik a lelkes gödöllői team, hogy a holnapi koncert flottul és királyul menjen.
Holnap koncert, ott a helyed!

Csendélet

Vonaton, hazafelé.

Vasárnap reggel

Gyrosra vártunk:

Magány

Üres a ház! Csak én vagyok itthon, megint meg kell etetnem a kutyát. Magányos éjszaka. Talán egy film. Valami horror, vagy csöpögős. Vagy nem tudom. Popcorn, kóla, én és a laptopom. Lehetne bulit is csinálni!! Nincs kedvem.

"Ilyen ez a keserű méz" - ez szól most itthon.

Száz helyen voltam már, összeautóztam a várost, találkoztam ezzel, beszélgettem azzal, elvittem őt, és idehoztam a másikat. Mégis, mintha már ezer éve itt ülnék ezek között a falak közt és hallgatnám, ahogyan a csend beszél hozzám. Mert most csend van. Még az ablakom is csukva.

Mondjuk, el tudnék mást is képzelni.
Például azt, ahogyan most gépelek, és egyszer csak idejössz. Halkan. A szék mögé lopódzol. Megölelsz és a fülembe súgsz. Mosollyal tölt el. Lassan elalszik a lámpa, csak a szemedet látom. Aztán pár perc múlva a néma csendet már csak titkos sóhajok és csókok hangja tördeli meg. Ahogyan a kéz a kézhez ér, arc az archoz simul, ahogyan eddig még soha sem...
De csak egy szellem járt erre.

Most hallom csak, ugat a kutya. Biztos a Holdat.
Most elhallgatott. Végre.

Beszélgetek magammal. Ki mással is tenném? Azt kérdezem, honnan jöttem!? Hova akarok menni? Merre? Hogyan? Kivel? Meddig? Istenem! Ezek a kérdések...
Képes vagyok rá? Miért? Miért nem? Miért ne? Hol vagy? Gondolsz most rám?

Nehezen viselem a magányt. Pedig én akartam így. Igen én! És jó is ez!  Egyedül.
Legyünk ketten magányosak! Úgy nem lehet? Mármint, hogy valaki egy másik emberrel együtt magányos. És akkor már ketten vannak magányosak, de mégis együtt vannak egyedül! Az már nem is magány...

Ezt akartam. Ezt kaptam. És most ilyen.

Múlnak az évek

Egy Sillye Jenő számról van szó, amit egy magányos Augusztus 20.án éjszaka összedobtam, csak mert tetszik a dal.
Hát hallgasd egészséggel!

Szeretni

Szeretni annyit jelent, nem az én akaratomat kikényszeríteni, hanem alázattal mindent megtenni a másikért!
Szeretni NEM AZÉRT, hogy VISZONT SZERESSENEK, hanem azért, hogy feltétel nélkül mindent adhassak a másiknak!
Tudunk még szeretni?

Ha most látnál...

Ha most itt lennél velem Balatonon és látnád milyen vagyok, azt hiszem csalódnál.
Ja igen, szóval Dini barátomékkal zülledezem éppen Zamárdi felsőn.
Szóval, ha most idejönnél és látnád milyen vagyok nem hinnéd el!! De komolyan!
Diniék egy olyan légkört teremtenek a számomra, ahol teljes a szabadság. Mindent szabad, korlátok nélkül. Nyilván józan ember vagyok és nem részegedek le, nem járok sztriptízbárba, de ha akarnám ezt is megtehetném. Olyan ez, mintha teljesen kiszakadnék a hétköznapok szokott, szakadt durva filmjéből és egy vígjáték kellős közepére csöppennék. Ahol koncertet adhatok egy stégen a Balaton közepén, ahol ráfekhetek jóbarátom májára, ahol az éjjel kellős közepén a viharban tollasozunk az utcán, ahol seggrepacsizunk a játszótér kellős közepén, ahol stb stb stb...
Szóval igen, ilyen ez a kis világ, ez a kis őrült család. Nincs korlát, nincs határ, nincsenek szabályok! Csak élnem kell!
És igazad van, ha azt mondod, hogy ez az állapot abnormális és nem helyén való! Valóban, tudni kell, hol vannak a határaid és, hogy meddig vagy érett férfi és meddig önfeledt, kontroll nálküli gyermek, de pár napra jó kiszakadnom a szabályszerű skatulyavilágból! Egy kicsit kifordulni önmagamból, és újra bolond kis gyermekké válni!

Aztán majd újra kijózanodom :)

Ja

Balaton, tollasozás, sötét, vihar, horkolás, holtpont, gitárhúr, stég, koncert, kiscica, fürdés este a magyar tengerben.
Na go!
:)

Szombat 14.

Na igen. Ma szombat 14. van. Ami azt jelenti, hogy tegnap akkor... Péntek 13 volt.
Mindez fel se tűnt, amíg meg nem érkeztem Krisztihez. A kocsival semmi gond nem volt, az utat átvészeltem, minden rendben volt. A terv az volt, hogy a leányzó gépét majd újratelepítjük, lévén, hogy szolid 4 éves operációs rendszerből dolgozik a csaj és egy kicsit öregesen viselkedik a masinája. Be is pakoltam otthon mindent. 1 Terás vinyó az adatok lementésére, Asus laptop a táskában, film az első zsebben. Minden zsííír. Aztán amikor odajutottam, hogy kivegyem a vinyót, hogy márpedig akkor most az összes 60 gigányi adatodat átmentjük, akkor megszólalt a vészcsengő és a következő mondat hagyta el a számat: " A ***** **** otthon hagytam a ******** kábelt ******** ***** a ******* vinyóhoz! Szóval lefordítva ez annyit tesz, hogy hiába cűgöltem magammal az adathordozó eszközt, az használhatatlan a kábelei nélkül, amit persze otthonhagytam. És a mégnagyobb vicc, hogy még a windows XP telepítő cd is az asztalomon maradt.
Aztán még történtek fura dolgok azon a délutánon. Egyszer csak szó nélkül leszakadt a falról a parafatábla, ami szívmegállás-szerű traumát okozott egy pillanatra szerény hőháztartásomban, meg ilyenek...
Szóval ezek után már tuti nem tervezek semmilyen programot Péntek 13.ra. Inkább megvárom, amíg a fejemre szakad a itthon a plafon!

Ez viszont egy jó szám:

Lófing (a pillanat hevében)

Vannak dolgok, amiktől bármennyire akarok nem tudok megszabadulni. Olyan megkötözöttségek, amik gátolnak abban, hogy igazán boldog legyek, mertugye, ha megkapnám mindazt amire vágynék, na az lenne a legjobb, és természetesen mindig csak boldog lennék, de mivel ugye ez a verzió nem áll fönt sajnos, arra kell magam ránevelnem, hogy az elvárásaim, a megkötözöttségeim szintjeit lejjebb adjam. Ami meg fosul nehéz ugye. Legalábbis nekem. Ez olyan mint a bagó. Bakker, azt is egyre többször kívánom.
De basszuskulcs! Mér nem lehet egy kicsit legalább, egy icikepicikét többet? Nem kell sok. Csak mondjuk egy csoki helyett kettő, vagy 60 liter benzin 40 áráért, meg satöbbi. Jó ezek kisarkított példácskák, de a lényeget talán fedik.
Elégedetlen vagyok!
És azután sóvárgok ami nincs, ahelyett, hogy azt értékelném, ami van. Najó de ha van, akkor meg már miért ne lehetne többet belőle kihozni ugye?
Áhh... Ördögi kör. Ilyenek vagyunk. Mindig többre vágyunk annál, mint ami van. És ez jó is, mert ezáltal céltudatosságunk és tenni akarásunk szintje megnövekedik, de ha meg az ember nem éri el, vagy nem kapja meg, amit szeretne, akkor meg egy idő után már nem tud mit kezdeni a helyzettel. Csak stagnál a nagy lófing kellős közepén.

Csak hogy méginkább kedvet kapj!

Na?

Yuhúúúúú

2010. augusztus 27–én, Gödöllőre látogat a holland ’black gospel’ koronázatlan királynője, Joany Muskiet! A More Gospel alapítóját, vezetőjét ma már méltán emlegetik a legsikeresebb gospel énekesnőként a nyugat európai kis országban. Fantasztikus hangja és lenyűgöző előadásmódja minden hallgatót pillanatokon belül magával ragad!

Gödöllőn a Szentháromság Templom ad otthont a 20.00 órakor kezdődő koncertnek, melynek keretein belül a More Gospel jazz, blues, soul és R&B stílusban szólaltatja meg a tradicionális fekete gospeleket.
Belépő a helyszínen vásárolható: 500 Forint

Gyere el mer jó lesz he!!!

Légy önmagad

Egy kisebb alkotói válság állt be nálam az elmúlt hónapokban, ami a dalok írását tekinti. Beláttam, hogy nem vagyok olyan jó zenész, mint amilyennek hittem magam, vagy mások tartottak és ez olyannyira elszomorította drága egyetlen icipici tündibündi lelkecskémet (pfffujjj) hogy nem is akartam én már semmiféle dalolászást meg ilyeneket mívelni. Aztán egyszer csak jött egy ihlet. Majd lett belőle egy dal. Most meg itten meg is hallgathatja mindenki. Nem nagy szám, de azér... Ja

On Air; On Panel.

Madrid promo forgatás, egy kellemes szombati napon:
Az első videónkból az látható, amint a technical stuff éppen a tetőre igyekszik, pár segédeszközzel felszerelkezve:
 

Következő képsorainkból pedig a kulisszák mögé pillanthatunk befele:

"Nem merem szépségedet elképzelni sem, mert attól félek belépusztulok"

                                                                                                    /Senki/

Türelem --> <-- Alázat

A minap rádöbbentem arra, hogy ez a két fogalom mennyire közel áll egymáshoz. Elengedhetetlen tartozéka az egyik a másiknak.
Hiszen akkor vagyok alázatos, ha türelemmel elfogadom a helyzetet, elfogadom a másikat, a másik gyengeségeit, hülyeségeit, szeszélyeit. Alázatos vagyok, ha türelemmel tudok várni valamire.
Ugyanakkor, csak abban az esetben tudok türelmes lenni, ha megvan bennem az ehhez szükséges alázat.
Most hogy eme remek felismerésemre rájöttem, már csak fejleszteni kell magamban ezeket az erényeket!
Milyen egyszerű az élet...

Alsónémedi pizza

Namost jól figyeljé mer ez egy olyan video lesz amiből semmi sem lesz érthető, de azér mégiscsak hamár fölvettem kirakom, elvégre jó vót a pizzázás az alsónémedi suhancokkal:

Brand new PC

Tegnap Pöcz bajtársam segítségével egy vacsi új win 7es oprendszer került szerény Asus notebookomra.

És ezután már az első számú videóvágó program a Vegas 9.0 lesz majd. Őszintén szólva nem sokkal tud többet, mint előző tesója a 8.0 dehát kit érdekel!? Haladunk a korral!

Cím nélkül

Amikor a templomban ültünk, este, mindannyian, közel 70en, érezni lehetett azt a varázslatos meghittséget, amit ez az este kívánt megadni mindannyiunknak. Pár arcon már az első dalnál láttam a könnyeket. Örültem ezeknek. Valamit megtapasztalnak abból, amit én már régóta nem tudok átérezni. Az elmélyülést. A csendet. Azt a tökéletes harmóniát és békét, ami föntről a Mennyből érkezik közénk ilyenkor. Egyesek áhitattal és alázattal néztek föl az Oltáriszentségre, miközben én csak azon járattam az agyam, hogy mi legyen a következő dal, amit éneklünk. Éreztem, hogy ott van köztünk Isten végtelen és gyógyító szeretete, de nem tudtam megragadni.
Kimentem közbenjáró imát kérni. És hiába próbáltam elcsendesedni, még ott is zakatolt az agyam, banális, hétköznapi dolgokon.
Megérett bennem a tapasztalat: Nem tudok elmélyülni. Csak pörgök, forgok, jövök, megyek, és képtelen vagyok megállni. Pedig hiányzik. Nagyon!

Galga

Üdvm hali, háj!
Máriabesnyőről jelentkezem, ahol egyáltalán nincs térerő, de én megtaláltam mégis azt a kicsikét, ami van.
Holnap jönnek a táborlakó zigóták:) és startol a 3. galgás camp!

Tegnap, Dr. Priest Farkas azt mondta, referencia személy vagyok és emiatt válogassam meg miket írkálok csakúgy hirtelen felindulásból a blogra. Úgyhogy mostantól vigyáznom kell :)
Laci priest! You're right!
Na ennyit innen!
Tsáááá

Na tessék

Pécsi tábor TVSS.
Végignézni kötelező!!! :)

Maradok a seggemen

Egyetlen icike-picike pontocska választott el tegnap este attól, hogy jövőre Piliscsabára költözzek a kollégiumba és ott folytassam szerény tanulmányaimat. 389 vs. 390
De nem vagyok bosszús, sőt igazából még örülök is talán neki. Így sok olyan dologra lesz időm, amire máskor már nem. Persze azért meglesz a para, jövőre már illenék bekerülni...
Szóval nem megyek sehova, maradok a seggemen. És vagdosgatom továbbra is a TVSS adásait ;)

Next Project:
Madrid 2011 - Hungarian commercial - Forgatás egy épület tetején

zsííír

Türelem

Türelem - Az nincs bennem sok...
Sőt, vészesen kevés!

Klasszikus

Galgahévízi míting - TVSS

Valaki

Valaki tanítson meg drum'n bass-re táncolni!! :)

Budapest is a bjutifúl plész

Bence csórok a  blogodról:)

Mivanmááá?

Rájöttem, nagyon sokszor csak a negatív oldalát veszem észre az embereknek, a társaságnak, a helyzetnek, a satöbbi satöbbinek.
Tegnap is azon töprengtem, mi a ráknak kell ekkora felhajtást csinálni egy esküvőből??? Nem elég egyszerűen? Szolidan? Muszáj, hogy ekkora cécó legyen az egészből?? Gazdagság... hmm.
Aztán rájöttem, hogy nem ezt kellene csekkolnom. Hanem azt kéne kívánnom, legyenek így boldogok, szülessen sok aranyos gyermekük, érezzék jól magukat! Kedvesek együtt, és ha ők így találják meg az útjukat, hát akkor így. Én majd máshogy. Egyszerűbben. Szép volt minden, de megmarad a rossz szájíz.
Mert nem tudok új szemmel nézni...

Devecser

Egy új kedvenc kép Krisztimmel Devecser és Ajka közti vasútvonalon:

Na húzassuk ki iwiwre meg fészbukra gyorsan:)

Hogy milyen volt Pécsen??

Kérdezd meg Szabinát, Ádámot, vagy Lillát!
Én csak annyit tudok mondani, hogy valami olyan könnyed, gördülékeny, testvéri szeretetet tapasztaltam már megint, hogy az már csuda! 170en mindannyian arra törekedtünk, hogy minden embert, akármilyen hibákkal, vagy sebekkel rendelkezik szeressük, elfogadjuk. És amikor ott vagy Pécsen a táborban ezek között a fiatalok között rájössz arra, hogy ez mennyire egyszerű és magától értetődő. Zsigerből jön. Benned van! Erre vagy ráhangolva! Hogy szeress! Mindenkit, minden percben, bármilyen formában. Nem lényeges, hogy ki vagy, mindegy, hogy bolondos vagy, vagy túl komoly, vagy megkötöttségekben élsz! Itt értelmét veszti mindez, és előtérbe kerül az, hogy felismered, képes vagy szeretni, és hogy mások úgy fogadnak el, ahogyan vagy! Öröm látni ezt az új kultúrát!

Esténként söröztünk, boroztunk, beszélgettünk, VB-t néztünk, táncoltunk, és minden egyéb. A színes esten még Ádámmal is fölléptünk, amint ezt a mellékelt ábra is mutatja.
Nappal pedig konkrétan tettünk valamit Pécs városáért munkák keretén belül. Volt parktisztítástól kezdve, templomrendberakáson keresztül, óvodásokkal és idősekkel való foglalatoskodásig minden.
Én, mint cukorseggű gyerek, inkább a szociális munkát részesítettem előnyben a fizikaival szemben, így az idősek otthonába látogattam el párszor, ahol megismerhetttem Marika nénit, aki haláli arc :)


Egyszóval: Király volt! :)  http://www.ujifju.hu/

Július 16 Péntek 23:10 - Újra itthon

Pécsről

Pécsről jelentkezem újonnan:)
Köztük vagyok most:

Mi jön még?

Pécs; Balaton; Devecser(? )Esküvő;
Emberek; Kapcsolatok; Család; Utazás; Forgatás; Éneklés; Barátság; Szerelem;

Talán ennyi.

The Game Of Love

Ez volt az a nap - Gospel feszt.

A Gospel fesztiváltól készült TVSS adás:

Ez az a nap - TVSS from ifigodollo.hu on Vimeo.

Blogbejegyzés Mosonmagyaróvárról

Immáron Mosonmagyaróvárról jelentkezek eme szép napsütötte napon.
Kinn ülök a szabadban, egy kültéri ebédlőben és Bori Barátom laptopjáról gépelek pár sort.
Kicsit idegennek érzem magam. Nem tudom miért. De azért jó meg szép itt minden, csak mimóza vagyok:-)
Tegnap megnéztük a várost, itt van egy barátnője is meg a tesója. Mármint hogy Borinak. Ja. Tesója haláli arc!
Este elmetünk kajálni, szétcsíptek minket a szúnyogok, dehát így szép az élet. Aztán utána megnézettek velem valami elmebeteg filmet egy fazonról, aki trófeaként gyűjti a nők skalpjait. Nem is tudom már mi volt a címe. Mind1, nem is lényeges, úgyis baromság :) Aztán hajnali négyig élveztük egymás társaságát szolidan hármasban, majd 5 körül sikerült elaludnom, úgyhogy most egy kicsit denerváltan írogatom soraimat, de legalább írok. Ja! Ma elvileg egy teaház féleségbe visznek el. Legurítunk pár italt, aztán gondolom 4re érünk haza és megint 5 lesz mire ágyba bújok, holnap 10kor meg már indulok vissza Gödöllőre, és az élet ott sem áll meg.
Hiányzik Kriszti! Már alig várom, hogy láthassam! Majd talán szombaton...

Na ennyi lennék mára. Szép nap!

Galgahévizen voltunk

Az ifigödöllőnek való munka nagyon kemény dolog! Egy-egy forgatás alkalmával bizony komolyan meg kell küzdenünk azért, hogy minél szebb, jobb, életvidámabb, energiadúsabb és fordulatosabb képet adjunk az eseményekről. Eme tevékenységünket pedig  legjobban a fűben fekve tudjuk végezni, miközben a fűvel füvezünk ugye.
Hát ilyen a mi cégünk, de hamar átlendülünk a holtponton! Ehhez csak egy Huszár Domira van szükség! Mármint arra a Huszár Domira aki nem én vagyok, hanem a Huszár Domi. És így már nem igaz a mondás, hogy Huszár Domi csak egy van, dehát kit érdekel! Öröm szívemnek egy névrokonnal csevegni!
És nem elég, hogy a Huszár Domival névrokonok vagyunk, ráadásul még egyidősek is, de még a párválasztási rítusunk is egy helyről merítkezik, nevezetesen a Dél-Duna mente csini-mini lányaiból.
Hát ez a nem semmi!!!
Amúgy meg nem vagyok bolond, csak 18 éves és egy egész Energisernyuszi-hálózat működik néha bennem, dehát ahogy a mondás is tartja: "Sosem lehetsz öreg és bölcs, ha nem voltál fiatal és őrült!"
Na csekkold le ezt a videjót:

Metamorfózis

Dini barátom adathordozóján olyan gyöngyszemekre találtam, melyek visszaidézik ifjú, zsenge, gyerekkori zenei alkotásaimat. Meghallgattam pár számot. Nem is olyan rossz...
Gondoltam elhozok egyet ide is.
A trekk címe: Metamorfózis

Álom

Képzeld el azt, amikor álmodsz!
Nem érzékeled az időt, nem vagy tisztában a realitásokkal, pillanatok alatt átcsöppensz egyik helyszínről a másikra! És biztos volt már olyan élményed is, amikor tudtad, hogy álmodsz, de mégsem tudtál belőle felébredni.
Nos. Valami hasonlót élek át mostanság én is, azzal a különbséggel, hogy én ébren vagyok, de mégis minden olyan körülöttem, mintha aludnék, és egy másik dimenzióban élnék. Eltompulnak az érzékeim, pillanatok alatt új kanyarokat vesz az életem. Néha úgy érzem, mintha képtelen lennék értelmezni azokat a történéseket, amik körülöttem zajlanak. Félelmetes! Csak lépek egyik lábamról a másikra, de nem érzem a talajt, mintha a levegőben lépkednék!
Pár napja érzem mindezt. Olyan mintha meghaltam volna és egy világon túli szemüvegen keresztül nézném saját magamat. Néha elfog a gondolat, hogy most nem ott kellene lennem ahol vagyok, és nem azt kellene tennem amit éppen teszek, nem azokkal az emberekkel akik körülvesznek és valójában nem is kellene léteznem sem. Amit eddig magaménak éreztem, most már olyan, mintha nem is az enyém lenne. Idegen vagyok a saját otthonomban!
Mindez csak a kialvatlanságom következménye. Legalábbis remélem...